Megcsaltak most mit tegyek? (beszélgetés)

Ez remek:)Mindenképp menj el,és érezd jól magad!

A többihez erőt és kitartást kívánok.

Ennek nagyon örülök, végre jó hír!:))

A férjed mit szól hozzá? Vigyáz a gyerekekre?

Mindenki maga tudja, hogy miért pont azt az utat választja, amin épp jár. Találó ez az idézet:""Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ...S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!... ""

Egy sorstárs :-(((

A gyűrűs az jó történet,de az nincs benne,hogy már semmi sem lesz a régi.

Ezért kell új strartégiát kitalálni az új helyzetekhez.

A romhalmazt inkább úgy értettem,hogy lelkileg ki lesz nyiffanva,megkeseredett lesz,hiszen nem sikerült neki a kiugrása(mert valószínű nem marad együtt a nővel,és nem lesz vele boldog),ez egész további életében frusztrálni fogja,és ha meg is becsül titeket,ill szereti a gyerekeket,nem valószínű,hogy úgy vissza fog találni hozzád,ahogy te szeretnéd.

és testileg is el fogja hagyni magát,ahogy tette ezt korábban.

És marad még mindig a te sértett önbecsülésed,mert ezt nem lehet elfelejteni,hogy főleg azért van veled,mert a másiknak nem kellett.

Ebből keserű élet,és betegségek várhatóak.Olyan ördögöt festek ezzel a falra,ami szerintem a megcsalt,és még mindig kapcsolatban élő emberek nagy részét érinti.

Szép dolog a szeretet,és a megbocsátás,nem is papolok ellene,ennél te jobban ismered a férjed,és magad,hogy nektek mi fér bele.

Én végig az újrakezdésről beszéltem,szerintem akkor ki kell harcolni nála a változtatásokat,mert ha csak simán visszafogadod,és megy minden a régi mederben,akkor úgy fogja érzeni,h bármikor kikacsinthat,és feltehetően élni fog a lehetőséggel-mert ezt a csorbát is ki kell neki köszörülnie a saját egójában,ami -valószínűleg,de nem biztos!-rövidesen következik,hogy a nő lapátra teszi.Neked meg nem sok nyugodt napod lesz mellette,így.

Ha ő is látja,hogy meg kell küzdenie a visszaútért hozzád,jobban meg fog becsülni.Ha hajlandó küzdeni,változtatni,abból legalább meglátszik,hogy tényleg akar-e téged-titeket,vagy csak a kényelem kergette vissza.

A gyerekeknek sem jó példa az,hogy apa bármit tehet,anya zokszó nélkül visszafogadja.A gyerekek is kapnak valamiféle büntetést,ha rosszat tesznek,(főleg ha ekkorát).Jó esetben olyan büntetést,ami előre visszi a gondolkodásukat,életüket.Ugyanez"jár" a tékozló férjnek is.

Hát valamit csak lehet vele beszélni,hiszen te szinte napi szinten,órákon át beszélgetsz vele,nem?

Együttmaradni:azért a minősége nagyon nem mindegy!! Így is megalázottan fogod érezni magad,ha már ezt választod,1.mert megcsaltak 2.mert csak akkor jön vissza,ha a másik kidobja.EZT úgysem tudod ellensúlyozni,ez egész életedben keserítni fog.Legalább tedd mellé azt,hogy jól meghúzod a grabancát,és ha már rendes férjed nem tudott lenni,legyen a gyerekeknek rendes apja,és nagyon aktívan vegye ki a részét a házimunkából,és a velük való foglalkozásból.Legalább a gyerekek profitáljanak ebből a zűrből,ha már te nem fogsz.

Ez az egy,ami miatt el tudom képzelni,hogy valaki ilyen szintig feladja az önbecsülését,hogy a gyerekeinek ennyi pluszt juttasson.

Uncsi, hogy vagytok?

Nálunk is betegek lettek a gyerekek, hol az egyik, hol a másik van otthon.

Több helyen olvastam már, engem kicsit ez is éltet:

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.

Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben

bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.

A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.

Egyetlen szót vésett bele:

ELMÚLIK.

Júila, teljes mértékben igazad van. Mégis, több dolog kavarog bennem. A férjem mostanában nem önmaga. Egy, leginkább a kamaszkorhoz hasonlítható életközép krízist él át. Szerinted lehet ép ésszel beszélni azzal, aki "nem beszámítható"? Tudom, hogy az az értékrend, amely mellett én leteszem a voksot, a mai világban idejétmúltnak tűnik. Viszont nagyon sok olyan példát látok magam körül, ahol hasonló krízist átélve a család mégis együttmaradt. És látom ennek az ellenkezőjét is: ahol a harag, a kétségbeesés és a düh mint rossz tanácsadó működtek, és a házaspár nem mentette a menthetőt. Tudod, ebben az időszakban a gyerekenek is példát mutatunk: látját, hogy ha baj van, akkor anya és apa sokat, sokat beszélgetnek.

És tudom, tisztában vagyok azzal, hogy akkor fog visszakóvályogni hozzám, ha az a nő teszi lapátra. De sajnos nem tudok úgy tekinteni a férjemre, hogy: pusztuljon a férgese. Az én lelkemben a szeretet és a megbocsátás a legfontosabbak.

Valamit biztosan lehet tanulni ebből is. Ezek később derülnek ki.

Aki ilyent végigcsinál, igazi túlélő típus szerintem.

Júliusi, köszönöm kérdésed, nem tudom, hogy hogy vagyok... Egyszerre van bennem mély fájdalom, remény, kétségbeesés... Egyszer azt érzem, hogy ki fogom bírni, mert ki kell bírni, máskor kiszaladnék a világból, és üvöltenék, hogy nem bírom tovább... Házasságot, embert, hitet próbáló időszak ez.

Továbbra is nagyon sokat beszélgetünk, ez szerintem mindenképpen nagyon fontos, még ha időnként fájdalmas is. Fogalmam sincs, hogy mennyire épeszű dolog meghallgatni férjem kínlódásait, de valaki nemrég azt mondta, hogy: "hallgass a szívedre".

Mennem kell.

Ezer bocs:))

A ...-ba beltartoztak a többiek is.))

Annó simán leq..tam a " lányt ".

Most már csak " ex.. "