Megcsalt férjek/feleségek (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Fèrjnèl vagyok, gyerek mèg nincs, de èn ùgy èrzem, hogy soha nem tennè meg. Előbb vàlnak el ùtjaink.
Ràadàsul testközelből làtunk egy pàrnàl megcsalàsos helyzeteket. Csalàdon belül. Làtjuk a következmènyeket. Szomorù, mert a nő mindig megadta az esèlyt, mindent megtett. A fèrfi pedig èlte a külön kis èletèt.
Nàlam a megcsalàs nem bocsàthatò meg. Hozzàèrni a màsik, amikor tudom, hogy màssal is volt, a bizalom elveszik teljesen. Làttam egy màsik pàrt ezen vègigmenni. Nos, a pasi pròbàlta helyrehozni többè-kevèsbè, de a làny tönkrement benne. Rá majdnem egy èvre külön mentek. Azèrt ez egy hatalmas csapàs.
Ès nem èrtem, hogy sokan mondjàk, mindenki megbotlik egyszer.... szerintem ezt nem lehet ennyire elapròzni, mert az a fèrfi/nő abban a helyezteb tett èrte, hogy lefeküdjön egy harmadikkal, lelkiismeret-furdolàs nèlkül. Elèggè gerintelennek tartom az ilyen embereket.
:( mi tortent,hogy derult ki? Ilyenkor tenyleg a tulelesre kell jatszani...utana el kell gondolkozni hogyan tovabb....
Én két napja tudtam meg hogy januártól megcsal. Semmi mást nem akarok, csak túlélni a napot. A fiunk nyolc éves. Úgy érzem szétszakadok. 12 éves házasság. Hogy lehet ezt túlélni, feldolgozni?
Örülök, hogy így döntöttél! Hidd el ennyit biztosan megér és legalább megpróbáltad, elmondhatod! Aztán, ha nem jön össze, akkor már feladhatod..., de addig semmiképp! Sok sikert!
Kedves Slya7105!
Köszönöm a biztató szavakat és gondolatokat. Épp erre volt most szükségem. Adok még egy esélyt kettőnknek, illetve hármónknak. Aztán ha nem megy, még akkor is ráérek elválni. Az biztos, hogy a kommunikáció nagyon fontos egy kapcsolatban. Így utólag visszagondolva, mi tényleg sokszor elbeszéltünk egymás mellett. persze a megcsalásra nekem is minimum annyi okom lett volna, mint neki. Nehéz ügy... de hát mindenkinek megvan a maga keresztje. Megnézem a másik fórumot is.
Igen!
Gyere át és olvass,kedves fórumindító,van más fórum is ezzel kapcsolatban,amit indítottam.
Sly és csgybzs teljesen egyetértek veletek.
Mindenkinek szép hétvégét, lejárt a munkaidőm, megyek, mert vár a férjem a parkolóban :):) Irány a hétvégi bevásárlás:) Na, ez is egy elég "melós-unalmas" dolog, de legalább ketten szenvedünk a párommal :) sziasztok.
Meg tudod mindig van, kell hogy legyen időd a másikra. Én is sokáig azt mondtam, hogy nem tudok menni ide vagy oda, mert otthon ez meg az a dolgom. Most már úgy állok a dolgokhoz, hogy menni akarok ide meg oda és ha belefér a dolog, akkor meg lesz, ha nem akkor majd később.
Hát nem olyan nehéz, de elég " melós" műsor :):)
De én szívesen csinálom:)
Durván hangzik, de mi ezért sem vállalunk gyereket. Fontosabb kettőnk kapcsolata ennél. Nem akarunk szétforgácsolódni a hétköznapok taposómalmában. De ez már nem ide tartozik.
A mai világban szerintem nagyon nehéz gyerekkel együtt hosszú távon fenntartani egy kapcsolatot...
Persze de gondolj bele egy gyermeket nevelő, dolgozó nő helyzetébe, aki anya és feleség, és dolgozik és háztartást vezet és irányítja a családot. Rengeteg feladat, tennivaló és közben esetleg remekül kommunikál a társával, csak épp lehet, hogy őt az már nem érdekli, nem elég neki, és a felszín alatt elsiklik a lényeg, elbeszélnek egymás mellett. A baj az, hogy manapság a pároknak nincs idejük igazán csakis egymással foglalkozni, pedig szükség van rá.
az életben annyi sebet szerzünk, hogy ha csak tüskék szúrnak meg bennünket, talán már örülnünk kell... de viccet félre téve, igazad van, a tüske mindig ott lenne.
Ha megvan a kommunikáció, idáig nem lehet eljutni.... Az ember egyébként mindig érzi, hogy mit ad a párjának, legfeljebb úgy csinál, mintha nem látná. Ez vonatkozik a nőkre is, akik utána sápítoznak, igen....
Értem az álláspontodat és el is tudom fogadni, hogy Te így gondolod. A házasság valóban egy szövetség egy eskü és minden csodálatos dolog, amit még ide fel tudunk sorakoztatni. Egy valmi nem fér bele a sorba, nem életbiztosítás és nem garancia. Sajnos.
Sokszor azt gondoljuk, hogy mindent jól csinálunk, minden szép és jó, és amikor megcsalnak bennünket meg vagyunk bántva, a világ dől össze bennünk, teljesen jogosan. De vajon hány nő kérdi meg ilyenkor magától, hogy mit rontott el? Sokkal inkább mondjuk azt egyből a másikra, hogy rohadt szemét, alja ember.
Én úgy választottam a férjem, hogy számomra tökéletes. Ő a mindenem, a társam, a barátom, a szeretőm, a családom! Ő is így gondolja, ezt adjuk egymásnak. A házasság egy szövetség, egy eskü, egy elköteleződés. Ha mégis megtenné, már nem az az ember lenne többé, aki számomra tökéletes, sőt. Pont azért, amiért ő volt a tökéletes, sokkal nagyobb csalódás és utálat lenne bennem. Így aztán, mehetne Isten hírével....
Igen, de ismerem magam, hogy sose tudnám maximálisan megbocsátani a megcsalást, végig ott lenne az a tüske, és EZ tenné tönkre a kapcsolatot...
Akkor egy cipőben eveztünk!
Én is "csonka családban" nőttem fel, nem megcsalás miatt váltak el, és áldom anyu döntését.
Oké. Ennyi.
Csak elveszíteni egy olyan társat, akit majd egy másik nő oldalán látni fájdalmas és azt mondani magadban, hogy meg sem próbáltam megtartani, lehet, hogy rosszabb döntés.
Ha képes volt megcsalni, már nem éri meg küzdeni érte...
Pedig volt már ilyen a világtörténelemben, hogy felvenni a harcot a másikkal szemben és akkor lássuk ki lesz a jobb? De egy alja ember biztos nem ér ennyit, az tuti. Viszont ha olyan férjed van, akiért megérné kűzdeni, akkor mi a helyzet?
Ez tényleg túl megy minden határon. Sajnos olyan pasik is vannak, akik már a terhesség alatt ezt csinálják.
Elég szomorú, de igazad van: az undorító a legjobb szó az ilyenekre...
Tudod mikor csinálnék ÉN bármit is azért, hogy újra jobb legyen. Viccelsz? Előbb vágnám fel az ereimet, minthogy egy alja embernek parádézzak, hogy mégis csak én vagyok a legjobb.....
én kétlem, hogy rá tudnék azok után nézni, ha megcsalt, nemhogy még tenni is egy olyan kapcsolatért, ami a megcsaló számára nyilvánvalóan nem sokat jelentett...
Sajnos nagyon nagyon sok ilyen férfi van... anyuka otthon ül, fáradt, nyúzott, talán meg is hízott, ő meg "túlórázik"... valami fiatal pipi lábai között..... undorítóak!!!
Igen, én is azt gondolom, hogy akkor már nem szereti, ha megcsalja, de azt is gondolom, hogy az a fél a kapcsolatban, akit megcsaltak, néha még tud olyasmit tenni/kérni, hogy visszaállíthatók legyenek az érzelmek, mert esetleg rájött közben a párja, hogy "mekkora egy barom voltam.."
Sajnálom, hogy ezt olvasom, elég gusztustalan az ilyen hozzáállás... Hisz az Ő gyereke miatt híztál meg, ami nem is a te hibád, és ami még változhat...
Gratulálok, hogy volt erőd elválni, én se tettem volna másként... ;)