Megcsalt a párom, teljesen kivagyok! (beszélgetős fórum)

Ha már a tenyészbikát említette a "kedves" hozzászóló, nem lehet, hogy ő az egyik "tehén" a háremből??

Mi másért lehet valaki ilyen gonosz, rosszindulatú és kárörvendő valaki??

Elhiszem!

Nekem a megcsaláshoz nem lenne erőm,még bosszúból sem,akárhogy is érzek képtelen vagyok!

Nem hiszem , hogy le kellene süllyedned ilyen szintre.

Lehet, hogy nem a nő a főbűnös. Erre még nem gondoltál?

Nyugodj meg:(

Most már te is megcsaltad?Vagy még csak fogod?Én erre nem vagyok képes,érzelem nélkül soha-:(

Anikó-ne írogass!

Örülj,hogy veled nem történt meg!

Szia!

Nem semmi,te sem vagy jobb helyzetben:(

Sziasztok! Nálunk 3 hete derült ki. Én jöttem rá, nagy cirkuszt csináltam. Egy kedves kolléganője tekeredett rá, állítólag csak kétszer. Azóta kutyául megbánta, 2 nap ordibálós cirkusz után megbocsátottam, de azóta is csak szenvedek.11 éve vagyunk házasok, amolyan "álompár" voltunk idáig. A városban sokkolt mindenkit a hír,amit én terjesztettem, így próbáltam enyhíteni a mérhetetlen fájdalmamon.Tragédiaként éltem meg, lepergett előttem minden, 20 perc alatt le tudtam róla mondani, de a gyerekek miatt 2 nap után megenyhültem, pedig már fejben le is játszottam mindent, hogy hogyan fogok minél hamarabb elválni, stb, stb,. Annyira megalázottnak éreztem magam, hogy abban a 20 percben akár hülyeséget i studtam volna csinálni. És el is mentem a büdös ribanc lakására, mintha a férjem lennék, és képzeljétek baby dollban nyitott ajtót. Levegőt nem bírt venni, úgy padlót fogott. Én meg úrinő módra finoman közöltem vele, hogy a munkahelyét felejtse el, lehet onnan dobbantani, meg persze a férjemet is. Állítólag már másnap el kezdte keresni az új helyeket, sőt még a lakását is el fogja adni. Annyit sajnálok csak, hogy akkor nem téptem meg, illetve szerintem csak azért tartottam vissza az erőmet, mert tuti megöltem volna.És akkor beugrott, hogy a krva miatt nem megyek börtönbe, mert akkor ki neveli fel e gyermekeit...Ez valami iszonyat, percek, másodpercek alatt döntenie kell és mérlegelnie az embernek, egy ilyen pokoli helyzetben.Amúgy elvált, egyedül neveli a lányát. És ezen a munkahelyen nem a férjem volt az első köcsög idióta, akit elszédített. Bár ez nekem sovány vigasz.

Az életem azóta arról szól, hogy próbálok nap mint nap helytállni itthon, hogy a gyerekek semmit ne vegyenek észre. Nehezen megy. A férjem is szenved, hiszen látja, hogy milyen örültséget csinált. Hajszálon múlik csak, hogy odavesszen a családja. És a legszörnyűbb,hogy azt a hajszálat én tartom a kezemben. Nekem kell dönteni, felvállalni mindent. Ez nagyon rossz érzés. Küszködöm, szenvedek, mélységesen megaláztak.

Bosszút forralok, akkor is , ha szeretem és ragaszkodom a férjemhez.Ezt a kínt máshoygan nem lehet elviselni.

Vannak emberek, akik nagyon tudnak mulatni más baján.

Az ilyeneknek azt kell kívánni, amit ő kíván nekünk!