Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Megállapították, hogy a lányom depresszió-hajlamos. Mi ilyenkor a teendő? fórum

Megállapították, hogy a lányom depresszió-hajlamos. Mi ilyenkor a teendő? (tudásbázis kérdés)


2013. nov. 12. 04:13
vdd el orvoshoz es kerj neki gyogyszert ra,
19. grizus
2013. okt. 31. 06:24
Ajánlom a kronobiológiát vagy az asztrológiát.
2013. okt. 29. 08:35
gyogyszerrel meggyogyithato.vidd el orvoshoz.
2009. febr. 18. 18:45

Köszi a tanácsaitokat.

Igyekszem megfogadni, és nem elkeseredni. Kaptam még tanácsként számára a citromfű teát, állítólag az is kicsit nyugtató hatású.

Mindenképpen ki fogom próbálni.

És azt is remélem, ez a bizalmatlansága irányomba is hamar el fog múlni, és ki tudom alakítani vele azt a barátnői viszonyt, ami köztem és anyukám között annyira jól működött.

Annyit még el kell viszont mondanom, hogy tegnap este teljesen más arcát mutatta a lányom, jobb kedvü volt, velem is, jött utánam a lakásban mindenhova, dumcsiztunk, sőt még nevetgélt is, amikor egy iskolai sztorit mesélt. Annyira örültem.

16. gerna (válaszként erre: 15. - Sziszko69)
2009. febr. 18. 08:42
Emiatt ne aggódj, "bizalmatlanság" a szülővel éppen a kamaszkor velejárója, a leválás természetes folyamatához tartozik. Jó, ha van bizalmasa, barát, rokon, szerencsére pszichológusa is van. Az általam javasolt természetes szer pedig enyhítheti az ún. depressziós hajlamot.
2009. febr. 17. 22:08

Ez a pszichológus egy tüneményes nő. A lányom imádja, és igazán olyan velük, mint egy kis tyúkanyó. Nagyon szimpatikus a számomra is. Ráadásul a régebbi tanulók is visszajárnak hozzá, és szó szerinti istenitik a hölgyet. És ténylegesen állíthatom, régen találkoztam már ennyire kedves, és különleges emberrel mint ő.

És azt is látom rajta, hogy tényleg nagyon kedveli a lányomat, és a szívén viseli a problémáját. Amúgy az is nagyon rossz, hogy világ életemben barátnői hangulatot igyekeztem kialakítani a lánykámmal, (nekem is ilyen volt az anyukámmal szerencsére) de valahogy - főleg mostanában - azt látom, hogy szívesebben mondja el a dolgait a pszichológusnak, vagy a hugomnak, mint nekem. És nagyon el vagyok ez miatt keseredve, mert nem tudom mi lehet ennek az oka. Soha nem erőltettem rá magam, ha nem akart valamiről beszélni, nem faggattam. Ha bármi gondja volt, soha nem veszekedtem vele, mindig mindent igyekeztem higgadtan, és tényleg barátnői szinten megbeszélni vele, még ha legszívesebben inkább jól nyakon vertem volna is. És pontosan ezért nem értem, miért zárkózik el előlem ennyire, és miért bizalmasabb másokkal mint velem.

14. gerna
2009. febr. 17. 22:06

Vegyél neki Remotiv tablettát (orbáncfű). Ez elég jó enyhébb depressziós esetekben. Sajnos, kb. 4-6 hét, amíg várni kell a hatásra.


[link]

13. briell (válaszként erre: 12. - Sziszko69)
2009. febr. 17. 22:01

A lányod is tudja hogy ezt mondta a pszichológus?

Tudod én beszéltem már egy-két pszichológussal és tapasztalatom, hogy van köztük nagyon tanult is, de van amelyik csak úgy pszichológus- és csak okoskodik. Ha a lányod is tudja a dolgot, beszélgess vele minél többet. Biztos teszed is, de talán mélyebbre kellene menned, és akkor megtudod bántja e valami, ha igen pontosan mi. Ebben a korban fiú is állhat a "depresszióhajlam" mögött. Viszont szerencsére ritka az a kislány aki valóban DEPRESSZIÓS és súlyos depressziós. Ezt egy szülő nyilván észre veszi a saját gyerekén.

2009. febr. 17. 21:56

Nem igazán szeretném semmilyen komolyabb kivizsgálásnak, vagy kezelésnek kitenni, gyógyszereknek pedig egyáltalán. Én meg vagyok győződve, hogy csak az alaptermészete ilyen, de a pszichológus azt mondja, nem így van, mert ennek oka van.

Ezért vagyok tanácstalan. Ha tényleg baj van, és én elzárkózom előle, akkor később lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy nem vettem komolyan a dolgot.

De ha meg tényleg csak az alaptermészete ilyen, akkor meg minek tegyen ki felesleges "hercehurcának?"

11. 60dc903c1a (válaszként erre: 7. - Sziszko69)
2009. febr. 17. 21:53
Ne ijedj meg, de azért légy résen... Ha jó a kapcsolatotok, akkor könnyebb észrevenni, ha gondja van és át tudjátok beszélni. Arra figyelj, ha zárkózottabb kezd lenni a szokásosnál.
2009. febr. 17. 21:52

Nem tudom, talán az is gond lehet, hogy én egy nagyon vidám alaptermészetű vagyok, az apja pedig egy olyan ember, aki soha semmilyen érzelmet nem mutat ki, sem örömöt, sem bánatot, és mindent magába folyt. Azt vettem észre, hogy a lányom mindkettőnkből örökölt. Néha a végletekig jókedvü, bohóckodik, hülyéskedünk, akkorákat röhögünk, hogy hihetetlen. Aztán két hétig meg olyan mint az a bizonyos mosott k....ki. Nem lehet szólni hozzá, magába van roskadva, ha bármit kérdezek, csak rángatja a vállát, ki sem jön a szobájából, stb.

De ez így van kicsit kora óta.

Voltak a válásunkkor rossz időszakai, akkor kellett őt pszichológushoz vinnem, eléggé megviselte a válásunk. (elég csúnya is volt, engem is kiborított) De ennek már több mint 6 éve. Azt mondják az viselhette meg ennyire.

De hát létezhet, hogy ennyi idő után is ennyire megmaradtak benne ezek a dolgok?

9. briell (válaszként erre: 8. - Briell)
2009. febr. 17. 21:52
Az előbb egy kicsit furán fogalmaztam, mert azt akartam írni, hogy ha nem túlzottan behúzódó akkor nincs gond, ha pedig eddig is az volt, akkor ilyen az alaptermészete.
8. briell (válaszként erre: 7. - Sziszko69)
2009. febr. 17. 21:51

Most nem írhatom azt, hogy ne foglalkozz vele. Te látod a lányod, és te tudod mennyire megbízható az a pszichológus. Bajok mindenhol megviselik a kamaszokat. Nálunk is vannak problémák. De semmi esetre se vidd pszichiátriára hogy meg tudd tényleg depressziós e, az csak jobban árt neki.

Ha nem túlzottan behúzódó, vagy ha eddig is az volt, nincs nagy gond. A lányod elmond neked mindent gondolom, ha jó a kapcsolatotok.. ne aggódj én ezt írom neked!!!!!!

2009. febr. 17. 21:48

Az a probléma, hogy én alapjában egy nagyon víg kedélyű ember vagyok. Mindig nevetgélek, mindig jó a kedvem (persze vannak természetesen rossz napjaim is) és ő kicsi korától kezdve nem ilyen.

Egy végtelenül szófogadó, nagyon jó gyerek, soha semmi gond nem volt vele. A kettőnk kapcsolata is nagyon jó, bár persze a kamasz kor kezdetével jöttek kisebb problémák, de soha nagyobbak ne legyenek senkinek. Egy kicsit most megijedtem ettől a dologtól

6. briell (válaszként erre: 3. - Sziszko69)
2009. febr. 17. 21:47
Most olvastam amit írtál. Tényleg szerintem jobb ha nem viselkedsz úgy a lányoddal hogy észre vegye másként bánsz vele. Ki tudja mennyire megalapozott ez az állítása a pszichológusnak. (elvégre nem pszichiáter, tehát nem olyan mélyen érti a szakmát) lehet csak egy teszt alapján ez a véleménye. Szerintem TE látod legjobban, hogy ténlyeg depressziós e, mert a hajlam az semmi. Valamit mondott a pszichológus, és kész..
5. 60dc903c1a (válaszként erre: 3. - Sziszko69)
2009. febr. 17. 21:47
Ezek szerint jár iskolapszichológushoz...?
2009. febr. 17. 21:46
A mai világban ez mindennapos, ne kezeld másként a lányod, ha "csak" hajlamos.. legfőképpen nehogy rászokasd a gyógyszerre ha netán azt ajánlanak neki!!! Többet ér a lelki segítség. Szerezzen új barátokat, az többet segít.
2009. febr. 17. 21:45
Ma beszéltem a lányom iskolájában a pszichológussal. Azt mondta, hogy depresszióra hajlamos a lányom, aki most 16 éves. Igaz, mostanában tényleg volt sok gond szegénykének az életével, egymás után történtek halálesetek a családban (nagyszülők sorban meghaltak) elváltunk a férjemmel pár éve, stb. De sajnos nem tudom mi ilyenkor a teeendő. Mit csináljak, hogy álljak a dologhoz, stb. Teljesen tanácstalan vagyok. Van valaki aki járt más hasonló cipőben kamasz gyerekével?
2009. febr. 17. 21:44
Hány éves a lányod?
2009. febr. 17. 21:44
Megállapították, hogy a lányom depresszió-hajlamos. Mi ilyenkor a teendő?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook