Megalkudtunk... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Megalkudtunk...
Szerintem többnyire rajtunk múlik, hogy mit álmodunk: általában azzal a pozitív-negatív dologgal kapcsolatos, ami foglalkoztat minket, óhaj, megoldandó probléma, valamilyen félelem, stb. okán.
Érdekes: amikor sejtettük, hogy anyukánk közel van az út végéhez, (még most se azt írom, hogy meghal) a róla való gondoskodás kapcsán a bátyámmal mindketten úgy fogalmaztunk: ha anyuval történne valami. Véletlenül se mondtuk ki: meghal.
Amire gondolsz, az a halál utáni "élet" illúziója, amiről sokan beszélnek.
Maga a halál annyira tény, és tényekről nem szoktunk beszélgetni. Nem gondolom, hogy a félelem tartja vissza az embert. Inkább az, hogy nem terheljük a pszichénket hiábavaló dolgokra. Ahogy pl.én nem nézek horrort, mert visszaköszönhet az álomban, ami felett nincs kontrollunk.
Azt megfigyeltem, hogy minél fiatalabb valaki, annál jobban érdekli, még a gyerekeket is.
Az idős ember maximum elrendezi a dolgait és nem meditál rajta.
"Majd holnap", mint a mesében. :)
Jó humorod van. Maradjon is meg nagyon sokáig. :)
Ez is egy sírfelirat: Itt nyugszik békében az én drága feleségem XY. Uram, fogadd ugyanolyan örömmel, amilyennel én küldöm Neked.
Szebbeket is lehetne álmodni! (Habár többnyire nem rajtunk múlik, hogy mit álmodunk...)
A halálról való beszélgetéshez azonban nagyon jónak tartom ezt a cikkedet!
Jellemző módon az eddigi fórumhozzászólások - szinte mindegyik! - alátámasztja a cikked első mondatában írottakat: "félnek az emberek a halálról beszélgetni".
Én is felnevettem ezen:)
Teljesen jó és pozitív életfelfogás. Én is így gondolom valahogy:)
örülök, hogy megkacagtathattalak...
ettől már csak ez a jobb:
-hová biciklizik mama? kérdi anyósát a vő...
-a temetőbe, te szerencsétlen...
-jó, de ki hozza vissza a biciklit?
rajtavagyok..
köszönöm
KÖsz Andilaci!!!
Akár még élhetek is pár évet csak kéna valaki , aki úgy szeretné élni, ahogy én.
Próbafekvés :D
Bocs, de ezen felvihogtam.
Én már a 72. évemet taposom...
nem olvastam el a cikket, nem is akarom..nem foglalkozom a halállal, csak az odáig tartó úttal...na, az igencsak göröngyös.. fákat ültetek, segítek az unokákon(is). Temetőbe csak tisztelegni járok az őseim sírjához, nem próbafekvésre.
Egy sírfelirat: "az út az élet, nem a fogadó"
Szép tanmese, szeretem őket.
Ennek a tanulsága és mondandója: addig örülj az Életnek és annak minden szépségének, míg megteheted. 😊
Mert a kaszással csak a mesében lehet alkudozni.
Ugrás a teljes írásra: Megalkudtunk...