Meddig kapálózzak még? (beszélgetős fórum)

Menyem nem lányom , vejem nem fiam ! Nem én találtam ki , de ez anyóssal kapcsolatban is így működik és vannak kivételek , mindkét oldalon . Egyik kolleganőm 30valahány éve él egy házban a gyűlölt , útált anyóssal , egymáshoz vannak kötve , bár valamikor gondoltak rá , h disszidálnak , de aztán mégis maradtak . Hajdanán a férje az anyja telkére épített az anyjával 50-50 %-ban , nem bírják elviselni egymást és ez tragédia az egész családnak , mert , ha nem lakunk egy kupacon , akkor legfeljebb nem látogatjuk egymást ! de így ?!......Abba + nem ment bele anyós , h eladják , neki így kényelmes .

De a másik oldal se a legegészségesebb , ahol a mama elkottyantja magát , és tetszik a nejének v sem , állandóan anyóst hurcolja mindenfelé . Mindent csak módjával . Kolleganőm szerint , mert a vő imádja az anyóst , hát a vőm inkább a lányomat imádja ! legyen velem normális kapcsolata és imádja a saját családját .

Mit szeretnél tulképpen???? Hogy vegye át anyukád szerepét? Vagy legyen együttérző? Ha eddig nem volt az, akkor ezután sem fog változni semmi. Hiába fáj, hiába esik rosszul, nem fog törődni veletek, ahogy eddig sem. Sajna ez az igazság. Már csak egy mama van, aki gyakorlatilag nincs is. Nálunk ugyanez lesz a felállás, ha anyukám meghal. Mondjuk ő sem viszi túlzásba az unokázást, mert külföldön dolgozik, sosincs itthon szinte. De már megszoktam, h egyedül vagyunk. Sztem tedd túl ezen magad, gyászolj inkább. Add meg magadnak a gyászt, mert erre szükséged van!

Kicsit légy egyedül néha. Mikor apukám meghalt, azt hittem vége a világnak. 5 éve ment el, de még mindig gyászolja a szívem, még mindig mérhtetlenül hiányzik. Sokszor gondolok rá, h egyes helyzetekben mit mondana, hogy viselkedne, ez erőt ad, mert olyan, mintha velem lenne. Részvétem anyukád miatt.

Nem ertem...az o vilaga nem a tied, a tietek.

Egy idosebb ember halala pedig sokakat meg morozusabba, befelefordulobba tesz.

Amin nem tudsz valtoztatni, kar ragodni rajta.

A férjem.........

Hát Ő a legnagyobb támaszát vesztette el.

Ő is annyit vesztett mint én. Anyja helyett anyja volt édesanyám. Ahogy a férjem szokta mondani: Neki két anyja volt.

Ezért is bánt, hogy anyósom fel sem hív. Nem engem, én huszadrangú vagyok. A gyerekek, Ők annyit vesztettek. Ők annyit sírnak, főleg a középső.

Nem érdelki, min mennek keresztül a gyerekek? Nem én, nem a férjem, az unokái?

a férjeddel mi van? nem éltek együtt,hogy megbeszéljétek miért ilyen az anyósod?

tudod az emberek sokszor nagyon makacsak tudnak lenni.

az anyukám és a huga évekig nem látták egymást,és mindig ,egyik várta a másikat. csak akkor látogatta meg anyut a huga , mikor beteg lett az anyukám.

most már látogatná, de meghalt az anyu,és nagyon hiányzik neki a nővére!

(5 percre laktak egymástól)

nagyon szomoru,hogy nálatok sem tesz lépéseket senki!

Én már százszor túlléptem a megbántáson.

Miért nem tud felhívni? Miért nem tudja megkérdezni, mit éreznek a gyerekeim? Az unokái?

Két év fél hónap alatt nem jutott egyszer sem eszében, hogy mit érezhetnek az unokái? Nem én, az másodlagos, az unokái?

Pontosan tudja, mennyire ragaszkodtak a mamához a gyerekek.

Eddig azt gondoltam, igen, keresem anyósomat, menjünk, vigyem az unokákat.

A férjem nagyon szar gyerekkort tud maga után, de anyósom mégis csak az anyja, eddig ragaszkodtam, hogy látogassuk. Mentünk is rendszeresen.

Anyósom ritkán, talán egy évben egyszer fél órára.

Ami most zavar. Két és fél hónapja, hogy elhunyt anyukám, de anyósom egyetlen egyszer nem emelte fel a telefont. Egyszer nem jutottam, jutottunk eszébe, pedig tudja, hogy édesanyám mennyire óriási szerepet játszott a gyerekeim életében.

Nem kell engem sajnálni, sőt útálom, ha sajnálnak. De egyszer nem keresett fel, akár telefonon, hogy hogy vagyunk.

A veszteség, nem csak nekem veszteség. Veszteség a gyerekeimnek is. Már csak egy nagymamájuk maradt. Ahogy látom nem sokra mennek vele.