Másra bízni a babát (beszélgetős fórum)
A szoptatásra miért kapsz hideget? Ha neked kényelmes a szoptatás, a picinek is bejön a dolog (feltételezem, már eszik mellette mindent rendesen) és nem akartok kistesót, akkor semmi rossz nincs benne...
Másra bízás: valahol a kettő közt lehet az igazság. Én sem szívesen bízom másra a kislányomat (most 19 hós), de belátom, hogy neki most már szüksége van változásra, más emberekre is. Anyával lenni nagyon jó, de kell, hogy megszokjon más helyeket és más embereket is, mert ez később a visszájára fordulhat. Ami pedig a legfontosabb: más gyerekek között is kell lennie most már, különben úgy járhatsz, mint mi. Mikor a kislányom 17-18 hós volt, költözés és egyebek miatt addig valahogy kimaradt a közösségbe járás, aminek az lett az eredménye, hogy már egy családi összejövetelre sem tudtuk elvinni, mert amikor körülvette a rokonság, éktelen ordításba kezdett és nem hagyta abba, amíg haza nem mentünk és csend, nyugalom nem vette körül. Idegen helyeken, épületekben szintén ugyanez, kétségbeesetten kapaszkodott a nyakamba, még letenni se lehetett, úgy félt. Aztán megelégeltem, és elkezdtünk járni baba-mama klubba, ahol fokozatosan megszokta a gyerekeket, anyukákat és azóta semmi ilyen gondja nincs, már szívesen megy, felszabadult.
Nálunk anyósomék laknak közel, így kb heti 1x nála van délelőttől kora estig, ott eszik, alszik egyet, sétálnak, játszanak, imád ott lenni. Ott alvást még én sem preferálom, mert nagyon megszokta az esti rituálékat, amiket anyósom úgysem úgy csinálna, szóval ennek még nem engedek, de az 1-1 napos ottlétbe bele kellett egyeznem, mert látom, hogy ez is kell neki.
(zárójelben megjegyzem: még mindig jobb így, mintha anyós lógna itt a nyakamon naphosszat... :D)
Jah, a szoptatás: Nálunk a unokahúgom borzadt el, hogy a sógornőm milyen sokáig szoptatott. Most már ő is anyuka, és és a ő kisfia tovább szopizott még a sógornőm kislányánál is. :)
Ettől függetlenül viszont attól, hogy szoptatsz, még lehet a mamáknál, mert nem a fő kajcsi a tej.
Az a jó ami a babádnak és neked jó. Ha jól érzi magát a nagyszülőknél is nem lesz belőle baj, ha időnként ott van, minél többen szeretik annál jobb neki.
Én magamnál éreztem biztonságban őket, olyan 4-5 éves korukig, de mindenki más.
Nem hiszem, hogy ezesetben beszélhetünk normális vagy nem normális dologról. Valaki így csinálja, valaki úgy.
Viszont sajnos vannak helyzetek, amikor nincs más lehetőség. Én pl. még a terhességem előtt elkezdtem egy iskolát, amit lassan be is fejezek, így a Kislányom bizony sokszor van a Mamáinál. Nem feltétlen jó ez így, de ez van. Amennyit tudok, vele vagyok (most már dolgozom is, ő meg bölcsis).
Viszont nem tudom, hogy emiatt-e, de egy nagyon nyitott kisgyerek lett, nincs megijedve, ha nem vagyunk vele, elfogadja, ha valamelyik Mama vagy a Tatája van vele.
Nézd, ezek szerint nagyon ügyes csaj vagy, ha mindenre jut időd így is, de én a helyedben kihasználnám ezt a nagyon kellemes helyzetet. Vigye el a Mama mondjuk minden héten egy délelőttre. Az idő alatt takarítasz vagy éppen egy kicsit magaddal foglalkozol, tornázol vagy elmész fodrászhot, olvasol... Szerintem ebből kára nem származik a gyereknek és a Mama is megbékél. Úgysem lehetsz majd mindig vele, egyszer el kell kezdeni.
Ha Te is úgy érzed, hogy jó lenne néha egy kicsit kiszakadni a megszokott napokból, vagy találkozni pl. barátnővel, elmenni kozmetikushoz, stb. nyugodtan add oda a gyermeket addig.
Egyébként szerintem sem szükséges már egy 15 hónapos gyereket szoptatni. Annyi idős korban már szinte mindent esznek a gyerekek.
Gyerekfüggő is a dolog, hogy miként viselné. A szülők közös döntése másrészről.
Én személy szerint nem tartom rossznak a kis külön létet.
Kell anyának és apának is olyan nap, amikor egymásra figyelnek.
Nem feltétlen jó, ha mindig a szülőkkel van a gyerek, mert ha valami miatt muszáj hogy "lepasszolják" a gyereket, akkor nem biztos, hogy elmarad.
Nálunk a családban szokás is nagyszülőknél altatni a gyerkőcöket, és nagyon közvetlenek, szeretnek a nagyiknál aludni.
Passz!
Nekem megtiszteltetés, hogy időnként Barátnőm 7 hó-s lánykájára vigyázom, de hát nem vagyunk egyformák....