Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Másnak is volt már ilyen félelme? fórum

Másnak is volt már ilyen félelme? (beszélgetős fórum)


1 2
38. forgatos (válaszként erre: 1. - Cucomuco)
2012. febr. 17. 21:06

Szerintem először is azt kell tisztáznod, hogy miért félsz attól, hogy meghal a férjed. Attól tartasz, hogy anyagilag nem tudod fenntartani a családot, vagy félsz az egyedülléttől, a várható terhektől, vagy...?

Ha ez letisztult a fejedben, akkor lehet foglalkozni tovább a kérdéssel.

37. homern (válaszként erre: 1. - Cucomuco)
2012. febr. 17. 20:59

Apukám 46 éves volt amikor megszülettem.

Most 71 éves,aktív,nem egy öreg bácsi alkat,rohangál a 2 éves kisfiam után ezerrel,vonatoznak a szőnyegen,barkácsolnak,többet törődik a picivel mint velem valaha :)

Szerintem a párod kora miatt ne mondjatok le egy újabb babáról,ez kiszámíthatatlan,akár holnap is történhet tragédia,előre semmi értelme aggódni,csak megkeseríti a napokat.

36. 2a69f78972 (válaszként erre: 35. - 2a69f78972)
2012. febr. 17. 20:53
javítás: ne foszd meg
35. 2a69f78972 (válaszként erre: 1. - Cucomuco)
2012. febr. 17. 20:52

Mire a férjed 60 éves lesz, addigra a gyerek/gyerekek 22 és 20 évesek lesznek/lennének.


Még az is előfordulhat, hogy már nem is fognak otthon lakni. Attól függ nagyrészt, hogy fiúk vagy lányok.


Sajnos a halált nem kor szerint mérik.

Valójában NAGYON JÓ DOLOG egy testvér, be foszd meg ettől a gyerekedet.

Kívánok minden jót nektek!

34. rohiani (válaszként erre: 5. - Cucomuco)
2012. febr. 16. 20:21
Pedig tényleg jól tennéd, ha nem ilyesmire gondolnál. Még a végén bevonzod a baj. Nekem 2 nagy félelmem volt életem során, sajnos "sikerült" mindkettőt megélnem. Ha véletlenül eszembe jut valami amitől tartok akkor azt gyorsan tovább hesegetem, nem akarom újra bevonzani az életembe. Nehéz elengedni a félelmeinket, de nem lehetetlen.
33. Anika70 (válaszként erre: 13. - Csgybzs)
2012. febr. 16. 20:08
Én 42 vagyok, a Férjem 40 :-)
32. Bcicus (válaszként erre: 29. - Cucomuco)
2012. febr. 16. 20:04
Én megértelek.
31. Bcicus (válaszként erre: 30. - 937a2a883a)
2012. febr. 16. 20:04
Én akkor sem vállaltam volna ha nicns gyerekem, de ez az én döntésem. Én 28 után első gyereket már nem vállaltam volna a másodikat legkésöbb 30évesen megakarom szülni, úgyhogy vagy msot sikerül, vagy nem lesz sajnos.
30. 937a2a883a (válaszként erre: 28. - Bcicus)
2012. febr. 16. 18:14
Hát nem feltétlenül döntés...sajnos így alakult az élete.Ő sem azt tervezte,hogy ilyen későn fog szülni,de ha eddig nem sikerült,nem mond le róla a kora miatt.Szerintem ezzel nagyon sokan így vannak,főleg azok,akiknek egy gyerekük sincs.De én tiszteletben tartom a te véleményedet,csak nem értek a "gáz" szóval egyet.
2012. febr. 16. 16:21

Köszönöm szépen a válaszokat, volt ami segített, volt ami nem, de azért köszönöm. :-)

Én sem szeretnék 40 évesen szülni, sőt 30 felett sem szeretnék már, de ez az Én magánügyem, nyilván mindenki azt csinál amit akar, tartsuk tiszteletben.


Nem mondtam egy szóval se, hogy emiatt nem vállalok második gyereket, annyit írtam, hogy félek. Kívánom, hogy aki szerint ez gáz, az legyen ugyanilyen helyzetben, érezze ugyanezt a félelmet. Tudom, hogy nem normális, voltam már pszichológusnál emiatt, akkor elmúlt, de most megint előjött.

28. Bcicus (válaszként erre: 27. - 937a2a883a)
2012. febr. 16. 14:13
Ez az ő döntése. Én meg leírtam a saját véleményem, személyes tapasztalatra alapozva, nő létemre nem szülnék annyi idősen.
27. 937a2a883a (válaszként erre: 25. - Bcicus)
2012. febr. 16. 13:58
Ha valakinek csak akkor adatik meg,hogy gyereke lehessen,akkor szerintem mindegy,hogy 40 éves.Unokanővérem 35 éves,épp most váltak el a férjével.16 éve voltak együtt,házasok csak 6 éve.De 6 év elég volt ahhoz,hogy tönkremenjen a kapcsolatuk,ugyanis a férje nem bírta elviselni,hogy nem nemzőképes(a házasság után derült ki,mert csak akkor kezdtek el próbálkozni),ezért totál megbolondult,ivott és bulizott és meg is csalta az unokatesóm.Na mindegy,a lényeg,hogy unokatesóm majd szeretne babát,de mire rendbe jön lelkileg és megint talál valakit és lesz olyan stabil a kapcsolatuk,hogy szüljön egy gyereket,addigra már lehet lesz 40 éves és szerintem nem nagyon fogja érdekelni,mert minden vágya,hogy anya lehessen.
26. air
2012. febr. 16. 13:46
Szerintem,pedig az gáz ,ha valaki szeretne gyereket és ilyen vélemény miatt lemond róla:)))
25. Bcicus
2012. febr. 16. 10:59
Én apám 52 volt mikor születtem, most 30 leszek még él és imádom és nagyon jó a kapcsolatunk, de ettől még nem vállalnám ugyan ezt, mert a gyereknek rossz idős szülőkkel felnőni, de egy 40-45 éves apuka még belefér, anyukánál már gáz.
24. 6b006fc769 (válaszként erre: 23. - 6b006fc769)
2012. febr. 16. 10:51
Bocsánat, arra sincs garancia, hogy a gyermek túléli a szülőjét. Nálunk volt a családban ilyen teljesen váratlan csapás:((
2012. febr. 16. 10:48

A halál nem válogat. Teljesen természetes, hogy az ember azt szeretné, hogy az öregkor végén távozzanak a szerettei az élők sorából, de semmire nincs garancia. Még arra sem, hogy az ember túléli a gyermekét:(

De minden perc, amit azzal töltesz, akit szeretsz jobbá teszi az életet.

2012. febr. 16. 10:16

Kedves cucomuco,

szerintem rossz irányból közeléted meg a dolgot. A kérdés inkább az, mindketten szeretnétek-e még egy gyermeket? Ha igen a válasz, én egy percet sem gondolkoznék.


Egy gyermeknek ugyanis teljesen mindegy, hogy milyen idősek a szülei, számára az a fontos, hogy szeressék.


Az pedig ,hogy a párod 40 éves, a gyermek szempontjából csak előny. Miért? Mert a 30 éveikben a munka az elsődleges, addig a 40 éveikben már elértek mindent, amit addig akartak, és már más lesz a prioritás az életükben.


A férjemnek az első házasságából született egy lánya, és a felesége halála után a kislányt közösen kezdtük el nevelni. Mindig is szerettem volna gyermeket, így mikor a kislány hozzánk került ( akkor már két éve éltünk együtt) felvetettem, hogy szeretnék gyermeket. A válasz az volt: nem biztos még, hogy együtt maradunk, albérletben lakunk, majd, ha lesz önálló lakásunk.


Tudtam, éreztem, hogy ki kell várnom, míg Ő szeretne, mert az a gyermek érdeke, ha mindketten várják Őt.


6 évet vártam, míg egyszer azt mondta, most már szeretne. Ekkor Ő 37 éves volt, én 28. 11 hónap hiábavaló próbálkozás után végre megtörtént a csoda, és várandós lettem, majd megszületett a fiam. A férjem akkor 38 volt.


Azóta többször beszélgettünk a múltról és a gyermekekről, és nem múlik el beszélgetés a nélkül, hogy ne mondaná el, a lánya túl korán jött, mert nem tudta élvezni vele soha a pillanatokat, míg a fiánál éppen fordítva van.


Félreértés ne essék, imádja mindkét gyermekét, nem tesz különbséget közöttük, de míg a lányánál én voltam a biztos pont, addig a fiánál mindketten azok vagyunk.

2012. febr. 16. 10:03
Szerintem nem kell orvoshoz menned.... ha igazán szeretünk valakit, néha ránk tör a rettegés, hogy elveszítjük. Bár nem tudom, hogy emiatt aggódsz-e jobban vagy a párod kora miatt. Túl sokat töprengeni ezen nincs értelme. ha szeretitek egymást, akkor jön a baba és nem kell agyontervezni, hogy mi lesz 20 év múlva.
2012. febr. 16. 10:00
szia! Én értem a kérdésed sokan meggyőzni akarnak hogy hülyeség. Személy szerint nekem ez nem fordult meg a fejemben (én 26 férjem 36 gyerekek 3év és 10hónaposak) de egy barátnőmmel beszélgettem nem is olyan régen és ő mondta ezt. Ők 3 gyereket akarnak 2 már van és barátnőm szeretne belehúzni a 3.ba mert a férje 40 múlt csak egyéb akadályok vannak még. Ő indoka az volt hogy apósa 50évesen halt meg infarktusban igaz ivott de a férjének is magas a vérnyomása és félti. ez bizonyos fokig egy felelős döntés szerintem. Ezzel nem azt mondom hogy felelőtlen aki később vállal gyereket mert a biológiai óra átállt már arra hogy később szülünk de jogos a dolog.
2012. febr. 16. 09:57

Szerintem se a halálra gondolj.

Ha szeretnétek kisbabát,akkor vállaljátok be.Biztos nagyon jó szülők vagytok.Nem szabad félni.

2012. febr. 16. 09:51

Szerintem ez a félelem magától érthetődő. A legjobbat szeretnéd a csemetéidnek és intelligens módon, nem azt nézed, hogy neked jó legyen, hanem, hogy a gyerekek is biztos háttérről indulhassanak a felnőttlétbe.

Megértem a félelmedet és átérzem, bár nem vagyok ugyanabban a helyzetben. Nem butaság amit érzel, csak előrelátó vagy.

De próbáld egy picit máshogy felfogni a dolgokat. Nem szabad félni a haláltól. A halál mindenki életébe beköszön majd egyszer. De ha ezzel a tudattal kelsz és fekszel, akkor soha nem fogsz igazán élni. Nem szabad úgy gondolkodni, hogy felesleges ezt vagy azt csinálni, mert lehet nem tudom befejezni. Csak bevonzod a rosszat. Anyukám is nagyon betegeskedős. Apukámmal elváltak. Apum (akivel nem jó a viszony) 61 éves, anyum 45 éves. Nővérem 29, én 21, hugom 19, öcsém 16 éves. Meg van beszélve, hogy ha anyummal bármi történne, akkor nővérem lenne a gyámja, mert még nincs nagykorú(ez főleg akkor volt téma, amikor most nyáron több műtéten esett át).

Más az a gondolat, hogy előrelátó vagy, és raksz félre pénzt, nyitsz egy betétet, hogy neki is biztosítva legyen a kezdet, stb. És más az, hogy nem mersz élni.

Barátnőmnek(17éves korában) halt meg apukája(38 évesen) Tüdőről áttétes agydaganatban. Soha nem dohányzott. 1 év alatt a jólétből a tehetetlen ágyban fekvésig és a halálig jutott.

Ezzel nem félelmet akartam kelteni. Hanem arra rávilágítani, hogy ha ő is előre látta volna ezt, vagy félt volna, akkor most nem lenne barátnőm, aki hihetetlen szép és okos és tehetséges.

A jelenben vagy. A jelenben minden tökéletes. Ne félj, hogy valami jó. Örülj, hogy jól működik az életed. Én arra vágyom, hogy már ott tartsak. Hogy a babáimnak mindent megadhassak és esténként a párom mellé feküdjek le aludni. Még csak ott tartok, hogy meg van életem szerelme. Tanulunk és dolgozunk h az anyagi háttér meglegyen. Az összeköltözés is még csak a közeljövőben lesz valamikor remélem minnél hamarabb. bizakodónak kell lenni:)

Ne azon gondolkodj, hogy ez egy rossz ötlet. Ha valami történni fog, akkor ez van.

Inkább azon gondolkodj, hogy hol legyen a pici ágya, elfértek-e. Vajon kisfiú vagy kislány illeszkedne be jobban a testvérek közé stb. :)


Bizakodj! Élj! Én szurkolok! :)

2012. febr. 16. 09:49
Ha ilyen félelmeid vannak,akkor menj orvoshoz.Ez nem normális!És félre ne érts,nem bántásként írom,hanem azért,mert vannak helyzetek,mikor szakember segítsége kell,hogy a félelmeinket eloszlassák!
2012. febr. 16. 09:47
csak egy pici példa: gondolod, hogy Somló Tamás vagy Kóbor János felesége gondolkodik ilyeneken? Pedig Kóbor 70 felé ballag:DDD
2012. febr. 16. 09:43

Nekem egy ismerősöm 32 éves az édesapja meg 89 és remek egészségnek örvend mind szellemileg, mind testileg!

Én 10 éves voltam amikor édesapám meghalt 38 évesen..

A halál bármikor jöhet, nem számít se kor, se nem, se anyagi helyzet SEMMI.

Szerintem meg 40 évesen senki sem öreg még a gyermek vállaláshoz, főleg úgy, hogy az átlag életkor mind férfiaknál, mind nőknél meghaladja a 60-at! Én nem rágódnék ezen a helyedben.

2012. febr. 16. 09:42

Az én apukám 47 éves volt, amikor megszülettem! Sajnos csak 59 évet élt, de élhetett volna hetvenet, nyolcvanat...

De így sem vagyok kevesebb, mint más!

2012. febr. 16. 09:42
Egyébként pedig azért szajkózzák a nők ennyire magabiztosan, hogy persze, semmi gond, mert 30-35, sőt 40 évesen szülnek és hát ahhoz általában jár egy 3-5 évvel idősebb apuka is. Hülyén is nézne ki, ha azt mondanák, hogy késő, hiszen éppen benne vannak. :)
2012. febr. 16. 09:41
Egy 40 évéhez közelítő férfi még fiatal!!! és bőven lehet gyermeke. Egy kollégám 42 éves. Nemrég született kislánya.... Az életet pozitívan kell élni, nem jó dolog ilyen negatív dolgokra gondolni, meg számolgatni/latolgatni, hogy ki meddig élhet, hiszen erre nincs garancia, az életkorunk már nem befolyásol semmit, nem lehet mérvadó ilyen értelemben, hiszen az előttem szólók is megírták már, hogy sosem lehet tudni kivel mikor, mi történik.
11. b235ac96d5 (válaszként erre: 1. - Cucomuco)
2012. febr. 16. 09:40

Szerintem teljesen felesleges ilyen dolgoktól rettegned:)Nézd a dolgok pozitív oldalát: Boldogok vagytok, babát szeretnétek még, egészségesek vagytok. Dolgoztok, megtesztek mindent a családért:)

Ilyen alapon bárki, akárhány éves is, rettegve kelhetne fel reggel, ugyan megérem-e az estét? Mert ugye a pakliban benne lehet?

Na ezért mondom, hogy felesleges ilyeneken rágódni. Örülj annak, amid van és bátran nézz a jövőbe!Menj többet emberek közé, kapcsolódj ki egy kicsit, mert úgy tűnik nagyon magadba zuttyantál:) A férjednek beszéltél már a gondolataidról? Minden rendben lesz:)

10. csgybzs (válaszként erre: 1. - Cucomuco)
2012. febr. 16. 09:40
Szerintem teljesen normális amit érzel, mert egészségtelen is lenne. Nem hiszem, hogy egy hatvan éves ember életvitelét-idegrendszerét az tartaná rendbe, hogy egy tinédzserrel hadakozzon, dolgozzon látástól vakulásig, hogy főiskolára járathassa, kiházasítsa, valamivel útra engedje a nagyvilágba...... Egy hatvan éves ember már unokázzon, készüljön a nyugdíjas éveire és pihenjen. Minden életkornak megvannak a sajátosságai.
9. 1246f1921c (válaszként erre: 5. - Cucomuco)
2012. febr. 16. 09:39

Na akkor válaszolok én is.

A halál számomra sokáig valami "mumus" volt, amiről tudtam, hogy létezik, de nem fogtam fel, nem gondoltam rá. Egyszerűen csak egy tény volt számomra, semmi más.


Aztán édesapám egyik napról a másikra elhunyt. 34 évesen.

Azóta ha a halálra gondoltam, és komolyabban belegondoltam rettegtem.

Olyas fajta pánik fogott el, hogy bármikor bekövetkezhet, bárkivel, bárhol.


Pedig az én Párom és köztem csak három év van. Ráadásul még mindketten fiatalok vagyunk. De ezek a gondolataim 15-16 évesen is megvoltak.


Ez NEM NORMÁLIS. Nem bántásként írom, de nekem is pszichológushoz kellett fordulnom, mert a váratlan halált, a családban beállt tragédiát nem tudtam feldolgozni.


Azóta is tartok a haláltól, ha nagyon rágondolok. De megtanultam nem foglalkozni vele.

Élni az életem, és azzal foglalkozni mi van most, és nem azzal mi lesz 10-20 év múlva.

1 2

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook