Más is tapasztalja, hogy meg kell szakítania mindenkivel a kapcsolatot, mert csak akkor jó mások számára, amikor nincs más? (beszélgetős fórum)

Ha 2 másik normális emberről van szó, akik ismerik és betartják a társadalmi konvenciókat, akkor nagy valószínűség szerint igen.

Á, hello, szia, hogy vagy? ... Mesélj, mi újság?

Akkor FI örül az érdeklődésnek, viszont érdeklődik, és máris tovább társalog 3 (vagy több) ember.

Ha az eredeti 2-ből az egyiknek nem tetszik, hogy megjelent FI, és így már nem ő a központ, és hátat fordít és elvonul, vagy FI teszi ugyan ezt, mert nem ő lett a központ, akkor megcsappan a létszám és nem működik a kommunikáció.

Hát bármikor bárki játszhat sértődőst, de attól neki nem lesz jobb. Csak azt hiszi.

Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a visszacsatolásnak, és ahhoz kötöd a saját értéked, hogy mások keresik-e a társaságod. Közben lehet hogy aki nem keres az egy seggfej, vagy csak megvan a maga baja, stb. Nem következik egyenesen, hogy azért mert te kevesebbet érsz, vagy bármi gond van veled.

Az ilyeneket én mindig hagytam lemorzsolódni az évek alatt, így mostanra elég kevés barátom maradt, de inkább 1 jó barát, mint 100 olyan akik miatt ilyen hülyeségeken kell agyalni, hogy vajon én nem vagyok-e elég jó. 🤷‍♀️

Miért kellene mindenkivel megszakítanom a kapcsolatot? Jól értem, azért, hogy mások számára jó legyek? Ez milyen butaság?

Miért nem elegek a jelenlegi kapcsolatok?

Nem állítottam, hogy kevésbé értékes vagyok, csak azt éreztetik.

Az önbizalomhiány az nyilván a mellőzés, lekezelés miatt alakulhat ki az emberben.

Te azt állítod, hogy én vagyok az oka amiért önbizalomhiányos vagyok. Én meg azt, hogy az önbizalomhiányt a tapasztalatok okozzák.

Nem is állítottam, hogy te írtad ki a másik fórumokat.

Nagy különbség van ám az állítás, és az esetleges felételezés között! :)

Nem tudok rólad semmit, csak azt, ami írtál. És mivel kiderült az első hozzászólásod utolsó bekezdésében, hogy önmagadról van szó, akkor megkérdezem: te miről beszélsz? Hiszen ott írtad: "Nagyon rossz hatással van ez az ember önbizalmára, önbecsülésére mert önkéntelenül is azt fogja érezni, hogy kevésbé értékes személy, kevésbe számit."

Akkor ki beszél félre? Te vagy én? Önbizalom-hiányos vagy, és kevésbé értékes személy - saját magad szerint.

Én csak erre alapoztam a feltételezésemet.

Itt ezennel be is fejeztem.

Segíts magadon, az isten is megsegít!

Oké, de nem tudhatod, hogy írtam-e ki még más fórumot így felesleges engem összekeverned bárkivel is. Ez is csak vak feltételezgetés.

Semmit nem tudsz rólam. Az első hozzászólásomban semmit nem írtam magamról, csak arról amit tapasztalok.

Akkor meg miről beszélsz?

Nem, nagy valószínűséggel nem ismerjük egymást. Különleges képességeim sincsenek, úgyhogy nem látlak.

Viszont már az első hozzászólásod is elég sokat mond rólad. Ebből gondolom rólad azt, amit. Meg mint írtam, erősen hajazol a több fórumban örök vesztes figurájaként siránkozó emberre.

De milyen vagyok ember?

Ismerjük egymást? Vagy különleges képességeid vannak és látsz engem?

De értsd már meg, hogy pont azért érzed azt, hogy téged nem fogadnak el, mert olyan vagy, amilyen.

Ha nem változtatsz, akkor ne csodálkozz, hogy veled szemben sem fog változni mások hozzáállása.

"magabiztos, vidám, mosolygós, elégedett"

Akkor ilyen az ember amikor környezete elfogadja őt és pozitívan reagál rá.

Nyilván oka van annak, hogy hátrányban érzik magukat. Vannak mélyen gyökerező okok. A másik fórumban is azt írta valaki, hogy gyerekkora óta érzi a megkülönböztetést.

De ahogy írtam is az előbb, ezen csak maga az érintett tud segíteni. Viszont ha elkönyveli magában, hogy egy örök vesztes, akkor az nem fog menni.

Figyelmet nem lehet kicsikarni. Egy magabiztos, vidám, mosolygós, elégedett emberre nyilván szívesebben figyelnek úgy általában, mint az örök savanyúra, akinek beszélhet a lelkére az ember, akkor sem hagyja, hogy segítsenek rajta.

Értem, hogy mi is a gondod, de nekem furcsa, hogy úgy kezded,hogy "Nem arról van szó, hogy nem akarnak barátkozni vele" második bekezdésben meg írod, hogy "általában mindig a lista végén kullog és csak akkor gondolnak rá amikor nincs más éppen képben."

Ebből számomra az jön le, mintha valaki másról beszélnél, holott az utolsó bekezdésben meg már egyértelműen kiderül, hogy magadról írsz.

Szóval, tényleg valahogy kicsavarod.

Egyébként erősen elgondolkoztam, hogy írjak-e ide egyáltalán, mert erősen hajazol arra az emberre, aki már több fórumban siránkozott, hogy milyen szinten mellőzött.

Vannak emberek, akik soha nem érzik jól magukat a bőrükben. Örökös önbizalomhiánnyal küzdenek, mindig hátrányban érzik magukat az élet minden területén. Bocsánat, lehet, hogy nem esik jól neked, de pont ilyennek gondollak. Az a gond az ilyen típusú emberekkel, hogy csak sajnáltatni tudják magukat. A jószándékú tanácsokra mindig van ellenérvük, segíteni rajtuk nem lehet.

Hát ez sajnos, így van. Mindenki önző egy kicsit, még ha az ellenkezőjét is állítja magáról. Ritkán látsz olyant, hogy "tessék, csak tessék menni előre, majd én beállok mindig a sor végére", ugye nem? Muszáj kiállnod magadért, vagy elfogadni, hogy ez így működik.

Megfigyelheted, hogy társaságban mindig vannak szószólók, középpontban levők. Ők ezt élvezik. Többiek beérik azzal, hogy szórakoznak rajtuk, esetleg néha szóhoz jutnak, okosabbak élvezhetik a helyzetet kívülállóként nézve. Ha szeretnéd, hogy mindenki rád figyeljen, tegyél érte!

Igen, volt olyan, hogy otthagytam őket mert elegem lett. Az viszont nem tetszett nekik.

Mindenkinek olyan érzékeny a saját kis egócskája de nem képesek más helyébe képzelni magukat.

Napsugár8 -nak elég jól ment.

Akkor mégsem a megfogalmazással van a baj hanem az értelmezéssel?

Olyan körülményesen csűröd csavaros mindig, nehéz kibogozni, mit is akarsz tulajdonképpen.

Mindjárt azzal kezded, hogy "elég sokan nagyon is akarnak".

Akkor nem értem, mi a gond.

Nem lehet, hogy mindenki mindenkit szeressen, és mindenki közül te legyél mindig az első és a legfontosabb.

Az tök normális, hogy kettesben beszélgetsz, majd megjelenik vki és ráirányul a figyelem. Elég bunkóság lenne nem tudomást venni róla a kedvéért, nem?

Igen, tudomásul kell venni, hogy más is fontos, más is igényli a figyelmet, nem csak te.

Igen, ez általában így van. Szerintem amióta világ a világ, ez emberi gyarlóság, azért is van erre rengeteg közmondás: ha ló nincs, szamár is jó, meg hogy "haverod vagyok az utolsó filléredig" és hasonlók.

Van egy hoxa-tagunk, az adatlapján olvastam a mottót:

"engedd meg másoknak, hogy megtapasztalják, milyen az élet nélküled!" nagy igazság, és persze eközben mi magunk is rájöhetünk, hogy nekünk valóban annyira fontos-e az a másik...

Persze ettől még nekem is rosszul esik, ha valakivel beszélgetek, odajön egy harmadik, belevág a szavamba, és attól kezdve levegőnek néznek... otthagyom őket.

Kiről van szó?

Bár tök mindegy. A címre a válaszom, hogy nem tudom, hogy más is tapasztalja e, én nem.

Nem arról van szó, hogy nem akarnak barátkozni vele, mert elég sokan nagyon is akarnak.

A gond csupán a fontossági sorrenddel van, hiszen általában mindig a lista végén kullog és csak akkor gondolnak rá amikor nincs más éppen képben.

Vagy akkor is tetten érhető ez, amikor egy ideig kettesben vagy valakivel és elég jól elbeszélgettek, majd megjelenik egy másik személy vagy több, és a figyelmük teljesen erre (ezekre) a személy(ek)re fog terelődni és amit mondasz azt ritkán hallgatják meg, veszik figyelembe.

Ez a legtöbbször így van.

Nagyon rossz hatással van ez az ember önbizalmára, önbecsülésére mert önkéntelenül is azt fogja érezni, hogy kevésbé értékes személy, kevésbe számit.

Lehet, hogy azt fogjátok írni, hogy keresni kell olyan személyeket akik fontosnak találnak de eddig mindig csak ilyen emberekkel találkoztam, akik fontosnak találnak addig amíg meg nem jelenik más is a társaságban. Onnantól rá(juk) fókuszálnak.