Más gyerekét nevelni.. (beszélgetős fórum)
Még annyit tennék hozzá, hogy kerek legyen a történet, hogy egyáltalán nem volt egyszerű.
Mivel ők ketten sokáig éltek együtt én természetesen csak "betolakodó" lehettem. Sok "könny" vezetett addig, hogy mára egy családnak mondhassuk egymást. A lányom felnéz az ő nagy tesójára. Szinte isteníti. A mi viszonyunk inkább baráti, mint szülő-gyerek kapcsolat, hiszen az nem is lehetne. Konfliktusok vannak, de szerencsére eddig mindig sikerült megoldanunk mindent.
Ugyan régi már a fórum, de én csak most találtam rá. Nem feltétlenül igaz a hozzászólásod. A mi életünk nem ezt igazolta.
A férjem, amikor elköltözött a feleségétől (még nem ismertük egymást), akkor a fia felállt és azt mondta !!!gyerek fejjel!!!: apával megyek. A volt felesége nem alkesz, nem drogos és még csak nem is verte a gyereket. Pedagógus, tanító néni, alsó tagozatosokat tanít. A gyerek egyszerűen jobban és nagyobb biztonságban érezte magát az apjával.
Amikor mi megismerkedtünk, akkor pedig fogta magát és gyerekelhelyezési pert indított, mert nehogy már az ő fiát más nevelje (addig nem kellett a gyerek!!!! neki) és üvöltött velem a telefonban, hogy vegyem tudomásul, hogy ez nem az én gyerekem (én mostam, főztem, vasaltam rá. Ha beteg volt, akkor amit odahányt én takarítottam, mértem a lázát és sorolhatnám). A bíróság a páromnak ítélte a gyereket. Ekkor begőzölt a sztáranya. Kurva voltam és még minden más.
Ma ott tartunk, hogy a gyerek szombaton kettőkor átmegy az anyjához (kb. 1000 méterre lakik tőlünk) és este hazajön.
Na erről ennyit. Nem mindig az anyának ítél a bíróság és nem mindig érdemli meg az anya a gyerekét (még akkor sem, ha nem alkesz és nem drogos).
Még annyit, hogy soha nem kérdezte meg tőlünk, hogy mire van szüksége a gyereknek. Soha nem volt szülőin (velem ellentétben), és soha nem fizetett gyerektartást. Más kérdés, hogy soha nem is kértük, de szerintem ez sok mindent sugall....
Jovore rendezodik? Elveszitek az anyjatol a gyereket??? Miert nem probaltok beszelgetni az anyaval, hogy ne ellensegkent alljon hozzatok? Van neked gyereked? Tudod egyaltalan az anyja mit miert tesz vagy mond? Egyaltalan mit erez?
Ha az anya nem alkoholista, nem drogos, nem ribanc, es a gyerek erdekeit nezi (marpedig nem hiszem el, hogy nem) jogotok nincs tole elvenni. Bizonyitanotok kell, hogy a gyerek testi, szellemi fejlodeset akadalyozza.
Miert maset szedned el, miert nem szulsz magadnak?
Egyaltalan ismered az unios torvenyeket, hogy az eletben sem fogjak az anyatol elvenni a gyereket? Az nem Magyarorszag! Egyaltalan ha a ferjed odavisz, szerinted Teged alkalmasabb anyanak fognak tartani a ver szerintinel, foleg magyar letedre?
Kiraz a hideg az ilyen korlatolt kis nocskektol, akik azt hiszik, azzal hogy bemasztak egy ferfi agyaba, egy gyerek es anya eletebe is belerondithatnak.
"Ha lehetne, akkor szivesen nevelnénk mi, de talán majd jövöre ez is rendezödik."
Erre a mondatra valami magyarázatot kérhetnék?
4 ÉVE VAGYUNK HÁZASOK A FÉRJEMMEL .AZ ELŐZŐ HÁZASSÁGÁBÓL SZÜLETETT 2 16 ÉVES IKER LÁNYA . SZINTE FOLYTON NÁLUNK VANNAK , SZABADON JÖNNEK -MENNEK , AHOGY NEKIK TETSZIK .ENGEM 4 ILL. 6 ÉV ALATT , AMIÓTA TÉNYLEGESEN EGYÜTT VAGYOK A PÁROMMAL , SEM TUDTAK ELFOGADNI.AZ ANYJUK UTÁL , FÉLTÉKENY RÁM , ÉS A LÁNYOKAT IS ELLENEM NEVELI .NAGYON NEHÉZ A HELYZETEM , HISZEN RÉGÓTA PRÓBÁLKOZUNK MÁR SAJÁT GYERMEKKEL ,DE EDDIG MÉG NEM JÖTT ÖSSZE. A FÉRJEM IMÁDJA A LÁNYAIT , A LEGTÖBBSZÖR TÚL ELFOGULT ÉS TULAJDONKÉPPEN BÁRMIT ELKÖVETHETNEK ELLENEM , AZ ÉN JAVAMRA EDDIG MECCS MÉG SOHA SEM DŐLT EL.
JÁR ITT VALAKI HASONLÓ CIPŐBEN VELEM . hOGYAN LEHET EGY ILYEN HELYZETET HIGGADTAN , BÖLCSEN KEZELNI .SZERETEM A FÉRJEMET , NEM FOGOM ELHAGYNI , DE BEVALLOM NÉHA NAGYON NEHÉZ NEKEM .
Tényleg a gyereknek a legnehezebb, és ö az aki mindenki között áll, és ö az, aki több oldalról kapja az impulzusokat.
Èn nem lennék a nö ellen, ha nem a gyereken látnám a hatását.
Mostanában már bepisil és fél az anyjától mert állandóan kiabál vele.
Olyan dolgokat magyaráz a gyereknek ami nem egy 5 évesnek való, mint pl. vállás, meg az apját szidja neki állandóan.
Èn megértem hogy nem egyszerü neki, meg azt se könnyü elfoadnia, hogy mi már házasok vagyunk, de szerintem mindenki a saját sorsáért felelös!
Sajnos igazán ezek a dolgok majd 10-15 év múlva derülnek ki. Ki mit miért mond..tesz..hallgat el.Én 15 éve váltam el egy 8 éves gyereket vvittem az új házasságomba és az új páromnak is volt egy gyereke akit az édesanyja nevelt, de nagyon sokat volt velünk.Nagyon-nagyon nehéz volt minden oldalról nézve. Nekem és mindenkinek aki szereplője volt a történetnek. Megoldottuk, de nem állítom, hogy nem voltak könnyek.Ma már túlvagyunk a problémákon, de ehhez a gyerekeknek előtt fejjel kell gondolkodni. Most 23-24 évesek, igazán egy pár tudjuk megbeszélni a miérteket .Mostanában derül ki, hogy mikor ki mit moöndott - eseteg véletlenül-amivel megkavarta akkoriban a gyereket.Akkor nem szólt, mert valamilyen formában a gyerek mindenkit védeni akar mindenkivel szemben. Ő a béke pártján áll. Csak ezt mi elnőttek néha nem tudjuk, vagy nem akarjuk belátni.Neki a legnehezebb.
Azt hiszem, ha valaki szembesített volna pontosan, hogy mi vár ránk, nem mertem volna felvállalni...
Sajnos nem lehet vele beszélni, mert ö mindig mindent jobban tud.
Örülök neki ha 3an vagyunk, akkor a legjobb.Sajnos az a baj, hogy az anyuka mindent bemagyaráz a gyereknek,és ettöl össze van zavarodva, mert teljesen mást tapasztal, és nem tudja hogy az anyjának vagy az érzéseinek higyjen.
És mi vele a probléma? Szerintem örülj annak, hogy a kisgyerek elfogad Téged. Minnél nagyobb lesz, annál könnyebb dolgod lesz:-)
Most örülj annak, hogy Ti , ha 3an vagytok, jól kijöttök, gondolom az Anyukája akkor nincs veletek.
És próbáltál beszélgetni az Anyukájával 4szem közt?
A föproblém, a gyermek édesanyja, és ezért akartam olyanokkal beszélgetni, akik anyaként látják a volt férj, az új felesége és a gyermekük kapcsolatát.
Nekem semmi bajom nincs a Férjem gyerekével, söt imádjuk egymást.
Ha lehetne, akkor szivesen nevelnénk mi, de talán majd jövöre ez is rendezödik.
Szia!
Én a másik oldalon vagyok. És hidd el, nincs annál nagyobb boldogság, mikor látom, hogy a lányom, és a mostani párom mennyire szeretik egymást, elfogadják egymást, szeretnek egymás társaságában lenni, és így újra együtt 3an családdá tudtunk válni, és ez a gyerekek szempontjából, az én szempontomból is nagyon fontos, talán a legfontosabb.
Örülök annak is, hogy az Apjának a barátnője is elfogadja az én lányomat, szeret menni oda is, így mindkét helyen igazából otthon lehet.
viszont az unokahugim van olyan helyzetbe, mint Te, és nembírja elfogadni a párja gyermekét, ebből mind önmagának, mind a párjának hatalmas gondot okoz lelkileg. Ezt a helyzetet a gyerekek 3 perc alatt felmérik, és ha esetleg még Ő sem fogadott el teljesen Téged, mindent meg fog tenni, hogy megpróbáljon "közétek állni"
Azt írod, jobban megszeretnéd érteni a helyzetet, de mi a fő problémád?
ugy könnyebb lenne segíteni:-)
Sziasztok!
A Férjemnek van egy 5 éves kislánya.
Irjatok, ha ti is hasonló helyzetben vagytok vagy ismertek ilyet.
Az is érdekelne, (talán hogy jobban megértsem a helyzetet), aki a másik oldalról (mint anya) látja a helyzetet!