Maradjak vagy menjek? (beszélgetős fórum)

Nem maradnék vele tovább egy percet sem. Ha hozzámész még rosszabb lesz. Verni is fog, a nyakam rá!

Apa nélkül jobb, mint egy állattal!

Gondolom nem azt a példát akarod a lányodnak mutatni, hogy a nő egy lábtörlő...

A lakhatási megoldása egy vicc, nem mennék bele!

Most még lemondhatod az esküvőt. Ne menj bele egy ilyen helyzetbe! Csak nehezebb lesz később. Így is össze lesztek kötve a gyerek miatt, de a többi köteléket nem kell legalább később elvágni.

Én két kicsi gyerekkel menekültem el a férjemtől. Nem volt egyszerű.

Pláne hogy féltél tőle, hogy megüt, és érezted, hogy komolyan gondolja. Hidd el, nem véletlenül érezted.

Kedves Mindenki! Kicsit hosszú lesz a történetem, köszönöm, ha elolvasod és leírod a véleményed, esetlegesen saját tapasztalataid.

Párommal több éve vagyunk együtt, ’régóta’ terveztük már a babát, hát tavaly év végén kiderült, hogy szülői örömök elé nézünk. Örült, örültünk neki nagyon. Én sajnos a vírushelyzet miatt elveszítettem az állásom tavaly ősszel, sajnos azóta sem sikerült másikat találni, azóta a tartalékjaimból fedezem a kiadásokat. Miután kiderült, hogy babát várok megkérte a kezem, jövő hónapra lett kiírva a házasságkötésünk időpontja. Igenám.. viszont a kapcsolatunk megváltozott mióta kiderült a baba, azóta mintha párom úgy biztosnak érezné magát a kapcsolatunkban, azóta alig bár az utóbbi időben egyáltalán nem vesz részt az itthoni dolgokban semmilyen szinten (gondolok legalább egy porszívózásra stb.) Sokszor megbánt, megjegyzéseket tesz a külsőmre. Igaz, nyilván, hogy itthon vagyok így mindent megcsinálok, amit kell - mosás, főzés, takarítás, bevásárlás. Ezzel nincs is baj.

A gondok leginkább ott kezdődtek, hogy azért csak nem albérletben kellene maradni így.. eldöntöttük, hogy fel szeretnénk venni a babaváró hitelt is. Ő ’új’ ház vásárlásáról hallani sem akar. A szülei kétgenerációs házába szeretne költözni (ennek tulajdoni joga 50-50% ő és egyik szülője között), annak is a felső szintjébe – az kerülne felújításra esetlegesen a tetőtér beépítése, amennyiben szükség lenne rá - elmondása szerint minderre 16 millió Ft-ra lenne szükségünk. Mindez a babaváróból és az ő félrerakott és az én félrerakott pénzemből. Megkért, hogy kérjek a szüleimtől pénzt, mert ami most van félrerakott pénz az nem lesz elég az alapanyagokra, és azokat most kell megvenni, mert 1-2 hónap alatt nagyon sokat fog drágulni és ha most vesszük akkor sokat nyernénk vele. Csakhát ugye nincs annyi félrerakott...

Szüleim megmondták, hogy így nem áll szándékukban segíteni, hogy jóformán az ő szüleinek a háza kerülne ezzel felújításra és nekem nem lenne benne tulajdoni részem, ellenben egy ’új’ ház vásárlásánál 50-50% lenne közte és köztem. Közöltem vele, hogy szüleim nem tudnak segíteni anyagilag, erre a fejemhez vágta, hogy biztos azért, mert olyan hülye vagyok nem tudtam rendesen elmondani, felvázolni nekik a dolgokat. Már nem ez volt az első, az utóbbi időben különféle jelzőkkel (olyan kis szerencsétlen, kis nyomi vagy, vagy a külsőmmel piszkált stb.) illetett. Mindig kikértem magamnak, megbeszéltük stb. Most viszont elpattant nálam a cérna, megmondtam neki, ha ilyen tiszteletlenül beszél továbbra is, annak ellenére, amit beszéltünk, akkor elköltözöm és elfelejtheti a babát és engem is. Erre ő úgy folytatta, hogy ha ilyen hülye vagyok és nem fejezem ezt be akkor megüt, megver... és láttam is rajta, hogy komolyan mondta, ott féltem tőle. Azóta sem kért bocsánatot, annyival lezárta, hogy neki és nekem sem kellett volna így reagálni erre. Mióta ilyen velem, azóta nagyon sokat sírok, szomorkodom és idegeskedem.

Mindezek előtt nagyon jól megvoltunk. Hiába terveztük és akartuk a kicsit, mégis azt látom rajta, hogy neki ez most egy teher, egy stresszforrás, hogy ki kell alakítani ezeket a dolgokat, már a lakhatással illetőleg. Mondjuk sokszor mondja, hogy csak ez a pár hónap lesz a nehéz utána jó lesz és jól megleszünk, csak ezt kell átvészelni...

Mikor kiderült lánya lesz, annak sem örült, láttam rajta, hogy csalódott, ő már elkönyvelte magában, hogy fia lesz. Csak kaptam egy puszit és elment játszani a számítógépen, felém sem nézett.

Mégis... őrlődőm, hogy most kellene lépnem és itthagynom, (a szüleim és a testvéreim támogatnának és segítenének mindenben, ha hazaköltöznék) Viszont így Apa nélkül nőne fel a kislányom - viszont ha az az Apa már most semmibe sem nézi a terhes menyasszonyát és így viselkedik (azt is hagyná, hogy én cipekedjek ha úgy van, ha nem hagynám ott neki, biztos ez sem tetszik neki; soha egy reggelit vagy egy szendvicset, egy kávét nem csinált nekem - mástól meg hallom, hogy kb. jóformán ’kinyalja a férje/párja a seggét’; Ahogy fentebb is írtam a házimunkából, főzésből is némileg kivette a részét alkalmanként, de kijelentette, hogy ez női munka és ő ilyeneket nem fog csinálni, úgyhogy most kb. vegyem megtiszteltetésnek, hogy ő ezt megcsinálta; olyan is megesett, hogy addig nem evett és inkább éhezett amig én haza nem értem a munkából, hogy főzzek neki) akkor mire számíthatok a későbbiekben.. nagyon úgy vagyok vele, hogy ezek ellenére mégis adok neki egy esélyt hátha...? Volt valaki hasonló cipőben? Változhat ez az egész jó irányba?