Már nincs időm (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Már nincs időm
Bocsi, azután láttam, hogy rossz helyre jelöltem, ahogy elküldtem.
De bízzunk benne, hogy célhoz ér az üzenet! :))
Most olvasom Loch ness válaszát.
Annyiban igaza van, hogy leülni, megbeszélni, talán-talán lehetne még újra kezdeni. Az is biztos, hogy a megcsalást vissza-csinálni nem lehet, hogy azt a fájdalmat amit akkor éreztél, eltüntetni a szívedből nem lehet.
Kérdés: képes vagy-e megbocsátani neki? Mert az üljetek le, beszéljétek át, stb. stb. annak hiányában csak időhúzás, felesleges körök futása, a végső lépés megtételének elodázása. Hiszen ezek a dolgok már évekkel ezelőtt történtek, ha jól értelmezem. Itt az ideje, hogy magadra is gondolj. Voltál már "áldozat" éppen eleget!
Dory201 biztosan köszöni! :)
Én kösz, jól megvagyok!
Természetes, hogy fáj, ha valaki olyasmit tesz velünk, ami veled is történt. De hidd el nekem: nem te vagy az egyetlen asszony, akit megcsalt a férje, sőt, ugyanúgy gyermek is született abból a kapcsolatból, sőt: mindezek ellenére ugyanúgy együtt maradtak, míg a közös gyermekek felnőttek...
Sajnos mondhatjuk, hogy szinte szokványos eset. Sajnos. Az más dolog, hogy minden egyes megcsalt feleségnek saját személyes fájdalma, amit soha senki nem tud átérezni, akinek nem volt hasonlóban része!
De szedd sorba azt is, ami szépet és jót kaptál az évek alatt ebben a kapcsolatban.
Soha meg nem születnek a gyermekeid, akiktől annyi sok örömet, boldogságot kaptál, és lesznek még szép éveid, amikor majd az unokáidat fogod karjaidban tartani. :))
Ha akkor így döntöttél, hogy maradsz, annak oka volt!
Azt írod, apa és igazi anya nélkül nőttél fel. Ettől akartad megmenteni a gyermekeidet és kitartottál végig!
Nem fosztottad meg őket az apjuktól.
Nem a saját életedet tetted akkor tönkre, hanem a gyermekeid életét óvtad azzal, hogy ott maradtál, tűrtél, és szenvedtél. Ne sajnáld azokat az éveket. Nem lehetett könnyű, de nem volt értelmetlen!!
Most jött el az idő, hogy kilépj ebből a kapcsolatból ha akarsz, építs fel magadnak egy újat, szebbet, egy teljesen mást. Most már megteheted, és hidd el, soha nem maradsz egyedül, mert a gyermekeid mindig is ott lesznek veled. És az édesapád, aki eddig is ott állt a hátad mögött, ezek után is mindig vigyázni fog rád, és segít neked.
Hajrá, gyerünk egy új, szebb jövő felé! Csak rajtad áll! Merj lépni!
Egyáltalán nem biztos, hogy elszúrtad az életedet. Valamiért együtt maradtál a férjeddel, és gondolom, ő is befejezte a kapcsolatát, másképp ez nem ment volna. De nagyon is pozitív jelzőket írsz a férjedről a negatívok mellett. Meg tudtad beszélni vele azt, amivel annyira megsebzett? Vagy esetleg még mindig megbeszéletlenül lebeg a levegőben? Hiszen azt írtad, nem tudod, miért tette. Adhatnál neki még egy esélyt, hogy megpróbálod megbeszélni vele, elmondod, neked ez mit okozott, hátha ő is elmond olyat, amit nem gondoltál volna. Nyilván semmi nem indokolja a megcsalást, de a kapcsolatotok vehet egy új lendületet. Elmondhatnád neki is, hogy mit jelentett neked ő a kapcsolatotok elején, hogy csodálatos apának tartod, és szeretnéd, ha te is olyan szeretetteli házastársi kapcsolatban lehetnél vele. Gondolom, most nem vagy elégedett azzal, ami az életedben van, és szeretnél valami újat kezdeni. Ez egy bizonyos korban mindenkinél eljön. De miért ne kezdhetnél valami újat a férjeddel együtt? Nem látom reménytelennek a dolgot, csak dolgozni kellene rajta. És bár most nem érzed magad boldognak - biztos, hogy boldog lennél, ha ő eltűnne az életedből? Szerintem ezeket érdemes átgondolni. Mostanában könnyen rámondják egy nem tökéletes kapcsolatra, hogy "lépj ki belőle!", de biztos, hogy az a helyes? Van, amikor csak egy kicsit dolgozni kellene érte, jobban megismerni a másikat, persze oda-vissza.
Szóval te látod, ebből mi megvalósítható, de szerintem ne menekülni akarj egy elképzelt másik úton, ami lehet, hogy nem is a te utad. Lehet, hogy nagyon is jó úton vagy, csak most éppen leszállt a köd és nem látsz semerre. Ne hamarkodd el!
Szerintem teljesen felesleges azon mélázni, mi lett volna ha...
Eltűrted, hogy megcsalt, gyereke is lett, mégis vele maradtál.
Már felnőttek a gyerekeitek, ha nem tudod megbocsájtani amit tett veletek, hagyd ott, kezdj új életet.
Ha meg neked mégiscsak így jó, ez a cikk csak egy panaszkodás. Kiírtad magadból a bánatodat.
Mit akarsz? Menni, vagy maradni?
Változtatni sohasem késő.
Megérintett ez a cikk.
Tudom, könnyű mondani, de mégis próbálj úgy élni tovább, hogy a pozitiv dolgokat juttasd eszedbe az életedből, minden nap, főleg amikor nagyon elkeseredsz! NE éld le a hátralévő életedet megkeseredett, szomorú emberként!
Ugrás a teljes írásra: Már nincs időm
További ajánlott fórumok:
- Nincs időm szülés utáni depresszióra
- Nincs időm magamra!
- Megfáztam, de orvosra nincs időm, segítsetek mit csináljak hogy meggyógyuljak?
- Kisgyerekkel megözvegyültem. Nem akarok új párt keresni. Úgy érzem nincs kedvem, se időm erre. Sokan mondják, baj van velem. Igazuk van?
- Nincs időm a neten keresgélni, de fogyókúrás diétát keresek, max. 3 hónaposat. Kb. 5-6 kg szeretnék leadni
- Éveken keresztül kaptam az ívet, hogy miért nincs időm...