Már nem szerelmes, mit tegyek? Annyira szeretem, mégis napról napra meghalok... (beszélgetős fórum)

Én is voltam ilyen helyzetben. Komolyan. két évig vártam az emberre, mert folyamatosan hitegetett. Hónapokra eltűnt, majd újra megjelent és megint hülyitett. Én meg hittem neki, mert szerelmes voltam és vak. Senki más nem érdekelt, és mivel ő nem volt jelen a valóságban az életemben, mivel mindig igérgetett és váratott, ezért másfél évig szex sem volt az életemben. mert rá vártam. Ki voltam borulva, minden nap sirtam, a depresszió szélén voltam. A munkámat és a gyerekeimet is elhanyagoltam, mert minden percben ő járt az eszemben, és minden mást kizártam az életemből.

Később véletlenül tudtam meg, hogy egy másik nővel kötötte össze az életét, már akkor, mikor engem hülyitett. na, ekkor józanodtam ki.

Mindezt csak azért irtam, hogy ne gondold, hogy rosszindulatú vagyok. Egyszerűen arról van szó, hogy én átestem ezen, és ma már tiszta fejjel teljesen máshogy látom a dolgokat. Soha többet nem tudnának igy megvezetni.

Még egyszer neked is csak azt tudom ajánlani, bármennyire is fáj, hogy próbáld meg elfelejteni ezt a pasit, mert ebből a kapcsolatból már soha az életben nem lesz normális szerelmi kapcsolat. ezt be kell látni.

Ja! És nem levelezgetek privátban! Ott ne irj, mert nem olvasom el. Köszi.

Ezt a fórumindítónak hoztam és azoknak, akik már voltak, vagy még lesznek, szerelmesek :)

Nem tudom ki írta, de innen van, az idézetes fórumról :)

Ritkán előfordul, hogy egyszer az életben rábukkansz arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elviszi a fejed felől, aki szétszed, szétszakít, beléd mar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg. Aki miközben tép, aközben simogat, miközben mar, aközben leheli csókját az ajkadra. Ne kelljen e-nélkül a tüzesen fájdalmas érzés nélkül meghalnod. Életedben legalább egyszer találjon rád egy gőzerővel feltörő szerelem. Mert meg kell ismerni ezt az érzést!

Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még.

Az érintésekről, kis simikről meg csak annyit: Én is és sok más ember is aki rég óta él kapcsolatban a párjával, gyakram azért simogatjuk meg a párunkat, mert tudjuk, ez NEKI JÓ. Természetes, hogy az az idő elmúlik, amikor folyton fogdosnánk a másikat. Még szerencse, mit gondolnának rólunk a gyerekeink.

A te esetedben nem az a baj, hogy azért simogat mert az neked jó, hanem ott a baj, hogy a srác a fejébe vette, hogy baj az hogy már elmúlt a lángolás.

Hány éves a kapcsolt?

Akkor pedig, ha érted, mert érted, ezek szerint, miért is nem lépsz?

Csak a saját megnyugtatásod miatt, ha mégis összetalálkoztok újra és benne is fellobog a láng, és benned is, akkor érdemes ismét próbálkozni.

A második szerelem sem elég még, hogy tisztán lásson az ember, mert ott a rószaszín felhő, amitől nem látsz tisztán :D

Próbáld átgondolni, teljesen tiszta fejjel, egyedül, amikor nem zavar senki.

Miért kell, pont Ő, Neked.

MI az benne, amitől különb mindenki mástól.

Azt gondolom, hogya srác szeret. A szeretet nagyon sok féle, és attól hogy az érzései megváltoztak, ami természetes, most ő elgondolkozott. Én is éreztem már igy, most is igy érzek, de amikor aztán kitaláltuk közösen hogy vége, akkor nem ment. A kapcsolatunk most is nehéz. A mi esetünkben nagyon sok a nehezitő tényező. Egy naplót inditottam pár napja és oda irom le a tapasztalataimat arról, mi lesz ha én válltoztatok a viselkedésemen. Még csak pár napja kezdtem. De nagyon fontos, hogy őt semmi esetre sem faggatom arról mit érez, mi a baja.

Egyszer túl jutottunk már páromma egy olyan szakaszon, amikor nem tudda kimondani a szót. VALÓJÁBAN AZÓTA IS SZENVEDEK! :D Talán nekem is át kéne gondolnaom mit is csinálok. :D Na de most nem rólam van szó. Szerintem csak megilyedt a teremtés koronálya.

Kitartást.

jaj, Istenkém! Miért kell ez már megint?? Komolyan, már unalmas ez az állandó szenvedés.

Először még sajnáltalak, hogy milyen nehéz lehet neked, de ez most már tényleg túlzás. Most már azért sajnállak, mert beteg vagy. Orvoshoz kellene fordulnod.

Totál mindegy, ki mit ír neked, úgy is ellenkezel mindenkivel és csak a saját nyűgödet hajtogatod egyfolytában.

Szerintem szakadj már le arról a pasiról, hagyd már békén, had élje az életét nélküled. Ezzel tennél neki a legjobbat. Magadat meg kezeltesd!

Nem első szerelem, az már megvolt.

Pont, hogy a második, amikor már azt éreztem ő lehet a társam, a férjem, a gyerekeim apja, mert eddig csak benne láttam ezt a lehetőséget.

Azt mondta nem szerelmes de mint nő szeret...nem is értem ez hogy lehet.

Azért mertem azt kérni tőle amit mert azt láttam rajta bizonytalan.

Már egyszer megpróbáltuk rendbe hozni a dolgainkat, akkor nem sikerült, mindkettőnk hibájából. Szerintem már reméli sem meri, hogy most sikerülhet.

Egyik héten átadja magát az érzésnek, másik héten nem.

De azt nem tudom elhinni, hogy az érintései hazugságok mert akkor érezném, voltam olyan emberrel akinél azok voltak, akit csak a szex vezérelt mondjuk... de ebben az esetben nem erről van szó, pont ezért nem értem mert éreztet egy dolgot és mást mond.

[link]

12. hsz

A régi öregek szerint, az első szerelem mindent visz, az észt az emberből, a józanságot a szívből, azt, hogy ne okozzak senkinek fájdalmat és hasonló,

míg a későbbi, már ésszel kezdi szeretni a másikat, látja a természetét és a későbbi jövőt, együtt.

Míg az elsőben pillanggók röpködnek a hasadban, ha csak ránézel, vagy rá gondolsz, netán hallod a hangját,

addig a másodikdban már átgondolod, milyen társ lesz belőle.

Eztm ost tudod, vagy csak a hasadra ütöttél és mondtál egy számot?:)

közben írtam Neki valamit, egy előrevetítést, ha átolvastam felrakom a naplómba, vagy elküldöm anyánknak is, másnak is lehet ilyen baja :D

Brutális leszek: akkor szenvedj!

Ez egy másik tanács, engem most ezért fogsz utálni.

Hm.....

Tudod, az a baj, hogy úgy tűnik, ő már rájött. :-(

Nem értem, miért nem szakít akkor? Kényelem? Talán! Bizonytalan még? Akkor miért mondta, hogy nem szerelmes? Nehéz!

Nem derült ki számomra, hány éves vagy?

De akármennyi is, meg kell adnod MAGADNAK a lehetőséget A SZERELEMRE! Tiszteld MAGADAT annyira, hogy nem engeded ezt a megalázottságot!

Mert mi is van most?

Együtt vagytok, jön hozzád, meg simogat, megcsókol.Engem fojtana minden csók, égetne az érintése, mert kétkednék benne, hogy ez mi? Szerelem, vagy sajnálat?!

És mi lenne, ha elhagynád?

Fájna, pokolian! Tényleg nem lenne könnyű! Viszont lassan, igen, nagyon lassan, de enyhülne. Mert nem kellene mindig látnod! És TE döntenél! Ez nagyon fontos! Hogy TE dönts! Aztán kinyílnál egy új kapcsolatnak, ez pedig keserédes emlék maradna!

A második hosszabb folyamat! Viszont hosszú távon biztatóbb, nem? Hidd el, én tudom, átmentem hasonlón. Igaz, nem mondta, hogy nem szeret, csak észrevettem! Fájt, de idővel elmúlt!

Hány éves vagy tulajdonképpen?

Első szerelem?

Mert ha igen, a többi nő is el tudja mondani, az bizony tele van rajongással, szerelemmel, félelemmel, hogy egyedül maradsz és másnak nem kellesz, de ha később visszagondolsz a dologra, ilyenkor még nem csak a fiúba, hanem a szerelem érzésébe is szerelmes az ember :D

Az igazság az,hogy akármit írhatunk ide és akárhogy szépíthetjük a dolgot, úgyis az lesz ami meg van írva!

Ha egy kapcsolat leáldozott ,akkor idő kérdése és vége lesz!!!

Csak kérdés,hogy jó-e időt adni annak,hogy megutáljon?

Teljesen jogos :)

Ha szeretünk valakit, elengedjük :)

De fáj és fájhat is :(