Már nem szerelmes, mit tegyek? Annyira szeretem, mégis napról napra meghalok... (beszélgetős fórum)

Tisztában vagyok vele, hogy sokkal nagyobb eséllyel van nektek igazatok mint nekem és igen, lehet, hogy kifogásokat keresek csak azért mert még mindig nem szeretném, hogy vége legyen, pusztán azért mert még mindig annyira szeretem. Ha ezért vagyok hülye akkor legyek, megbirkózom vele.

Nem hinném, hogy használ a bunkózás, nem ettől fogok észhez térni, valószínűleg majd akkor jövök rá a dolgokra amikor még nagyobbat koppantam.

És sajnos még mindenek ellenére én szeretném őt nagyon, de nem fogom már ráerőszakolni magam, ha menni akar akkor menjen de attól még fáj mert úgy szeretem ahogy még senki mást. Ennyi.

De minden ker valaki tanacsot, ha ugysem fogadja meg.

Csak 2 oldalba olvastam bele, es az elso hozzaszolasodba. Nem szeret, minden mondatodbol ez sut. Miert kell Magadat megalazva akkor szerelemert kuzdeni, ami mar nincs ott a masik reszerol ? Onbecsulesed lehetne annyi, hogy nem Magadat megalazva harcolsz olyanert, ami nem is a Tied, hanem lepsz tovabb.

nem az összes ember bunkó, de most pl ez a hozzászólás mint a tied, igen bunkó mert én nem így írok neked, pusztán ezért.

Azért mert tanácsot kértem még nem hiszem azt, hogy kötelező lenne bólogatnom.

És egyébként nem azt írtam, hogy minden ember bunkó, hál Istennek volt olyan is aki jóindulattal szólt hozzá, és nem csak azt tudta mondogatni, hogy tiszta hülye vagy stb... meg sajnállak meg ilyesmi. Na az ilyen emberek hozzászólásához reagálok úgy ahogy...

Igen, lehet, hogy nem látok tisztán, ilyen esetben a legtöbb ember nem lát tisztán, majd te is biztos megtapasztalod egyszer, de biztosan te vagy a kivétel.

Szerintem meg igenis normálisan lehet velem beszélgetni ha valaki úgy áll hozzám és alapból nem bunkón szól hozzám. Ez egy ilyen játék, adok-kapok, ha azt kapok amit tőled akkor azt is adom vissza.

Érdekes, hogy van aki azután is tudott jó indulattal írni miután mondjuk még mindig nem fogadtam meg a tanácsát.

Tanácsot adni sokkal könnyebb mint elfogadni.

Kiírsz egy fórumot, tanácsokat kérsz egy eleve halott üggyel kapcsolatban. Nagyjából mindenki leírja neked ugyanazt, de neked ez nem tetszik és ezért bunkók az emberek???

Szoktál te tükörbe nézni? Ideje lenne!

Mire jó ez? Hogy sértegettek?

És nem játszom a mártírt de látjátok, hogy egyáltalán mit írtok? Tudjátok, hogy mi zajlik bennem pontosan? Azon kívül, hogy igen, szenvedek és egyelőre magamnak is köszönhetően?

És ettől már hülye vagyok? mert szeretek?

Miért jó bunkózni, kiosztani a másikat? Pláne olyan embert akinek mondjuk pont erre most van a legkevésbé szüksége...ez mire jó?

Igen, kiírtam egy fórumot, 2őt, 3. már biztos nem fogok. és? Könnyű osztani az észt, ráadásul rossz indulattal... Mert érdekes, nagyon sok hozzászólás volt amelyik egyáltalán nem volt rosszindulatú.

Sajnálattal kell megtapasztalnom azt, hogy könnyebb máson csámcsogni és röhögni rajta, hogy mennyire hülye.

Dehát igazatok van, nem ismertek, miért éreznétek magatokat rosszul azért amit írtok, hisz nem kell hozzá adni az arcotokat, egy fórumon bárki bármit megengedhet magának, csak van aki annyira tapintatos, hogy nem gázol még jobban bele a másik lelkében, és csupán jó indulatból ír és jó szándékkal.

Nem a saját gondolataim, "oroztam". Csak igaz.

Van egy mondás, miszerint sok varangyos kell ahhoz megcsókolni, hogy megtaláljuk az Igazat. Mert van Igaz. De ahhoz hosszú út vezet; sok tapasztalat; és gyakran sok könny is.

Nem hülye vagy, csak valamit csinálnod kéne. :) Gondolom azért kértél tanácsokat, hogy valamit tegyél, de csak vársz rettegve, hogy mi fog történni. A szerelmet nem lehet kierőszakolni vagy kitaktikázni. Ha nem teszel semmit, akkor valószínűleg a helyzet sem fog változni, ideig-óráig ellesz melletted a párod, aztán elhagy. A mostani lelkiállapotodban esélyes, hogy ezt ki is fogod provokálni kérdésekkel, szemrehányásokkal.

Mégis mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy elhagy. De félig már elhagyott, kimondta, hogy nem szerelmes, nem tervez előre, és csak aggódik miattad. Egy szenvedő, sajnálatra méltó nő nem éppen a férfivágy felébresztője :) Ha már nem tudna szeretni igazán, a fejed tetejére is állhatsz, akkor sem fog. :( Ha pedig még tudna szeretni, ahhoz neked is újra szerethetővé kell válnod. Szerinted egy férfi melyik nő iránt érezhet szerelmet? Az iránt, aki rettegve kapaszkodik, el ne hagyják, vagy aki kimondja, hogy ha nem szeretsz már, akkor legyen vége, és továbblép? Mert akkor még van esélyed, hogy rájön, fontos vagy neki.

Banyek!

Hát nem semmi vagy. Nem hülyéztelek le, csak azt mondtam a másiknak, hogy neki több esze van. És ez igaz is. Ez nem jelenti azt, hogy te hülye vagy. Nem. Te Mártír vagy. Vagy legalábbis abban a szerepben próbálsz tündökölni. Egyet értek veled. Valóban kár volt indítani ezt a fórumot, főleg úgy, hogy már egy ilyet csináltál, és most megint egy ugyanolyat. Még hányt fogsz? Mindig ugyanazokat a válaszokat fogod kapni. Nem vetted még észre?? Nagyon sajnállak..

Szia Vili,

Nagyon igaz és nagyon bölcs az előbbi hozzászólásod. Azért én hiszem, hogy létezhet a kettő együtt, bár való igaz, hogy ez azért csak nagyon ritkán történik meg. Tudod melyik kapcsolata az, amiben ez így lehet? Megmondom. Az a kapcsolat, amelyik Istentől van. Ami Tőle van, az mindig élő és romolhatatlan, mert Ő tartja össze a szeretetével! Akkor is, ha az emberek el akarják rontani!

Szilvi

na igen... ;) én aztán tudom! :S :((((

kezet foghatnék a fórumindítóval, mi? :)

Jól van na.... :) tudom hogy amit írt, azzal csak fel akarja nyitni a fórumindító szemét.

Csak amikor az ember szerelmes, akkor elvakult, elfogult...

Könnyű ezt meg azt mondani. MOndani mindig könnyebb...

Mivel jelenleg ez a legfontosabb dolog az életemben ezért foglalkozom vele.

Azért amikor az ember ennyire szerelmes akkor nem igen tudja elterelni a gondolatait és nem azért mert unatkozik...de mindegy.

Te most valami másféle tudatállapotban ragdtál, nem látsz tisztán, hiába kaptál 100 egyértelmű véleményt, nem hallod meg.

Ez valahol nem normális. Ha idővel feltisztul a kép - kívánom minél hamarabb - meglátod majd a valóságot. Addig pedig sajnos hülyeségre pazarlod fiatal életed visszahozhatatlan perceit.

jujjjjj de gonosz vagy! :(

küldök Neked egy kis pozitív energiát! :)