Már nem szerelmes, mit tegyek? Annyira szeretem, mégis napról napra meghalok... (beszélgetős fórum)

hát elég bunkó és önző dolog azt mondani, már nem szeretlek annyira, de nehogy elhagyj. nem kéne neked sem kétségbe esni, mert ha te még ugyanúgy szereted vagy jobban, ő pedig nem, akkor nem a te embered. ne kapaszkodj annyira, az úgysem segítene ezen. nehogy elkezdj teperni és mindent megtenni olyannak, akiben már nincsenek úgy az érzések

én biztos nem akarnék olyannal lenni, aki azt mondja, már nem szeret úgy. minimum, hogy mondanám, akkor legyünk külön egy kis időt, hogy átgondolhassa ő is meg én is, hogy kit-mit akarunk

Szerintem ez valahol normális, nem ugyanúgy szeretünk sosem. Mi is változunk ahogy telnek az évek, így az is, hogy kit hogyan szeretünk, és az is, akit szeretünk. A szerelem sem marad meg abban a formában, ahogy indult. Dobjátok fel valamivel a kapcsolatot! Csináljatok új dolgokat, vagy olyat, amit már régen, és jó volt! Persze ehhez kell a pasid is.

De azért jó lenne több információ, hogy mit jelent az elhanyagolás, mennyit találkoztok, együtt éltek-e. Ilyenek. Sokat számítanak!

A legtöbb pasi ájultan fekszik utána...nem pedig kirohan a mosdóba. Ez elég nagy gerinctelenség tőle, hogy így intézi a dolgokat.

Sajnos ha Ő így kezeli a helyzetet te nem igen fogod tudni elkerülni a balhét.

Kiábrándult leginkább annó...ennyi. Most hogy milyen mértékben és mennyire szerelmes nem tudom pontosan de szeret és nekem ez a legfontosabb. Szeretjük egymást.

Mindketten változtunk, visszahoztuk az érzelmeket, ennyi.

Sziasztok! Gondoltam jövök és elújságolom nektek, hogy rendbe jött a kapcsolatunk, legalábbis nagyjából. Szeret, nem kérdezem hogyan mennyire stb...csak érzem és tudom, hogy szeret. Sokat változtunk mindketten jó irányban és ez jó hatással volt a kapcsolatunkra, pozitívak vagyunk és bízunk abban, hogy minden rendben is marad és rendben lesz.

Jövőhét pénteken ünnepeljük meg az első évfordulónkat :-)

sajnálom:(

Viszont nagyon szépen leírtad,nagyon jól átgondoltad az életeteket.Erőt és kitartást kívánok ahhoz,hogy ilyen méltósággal tudj kiszállni a kapcsolatból,ha az következne.

Kedves Passionella!

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy jelenleg mi a helyzet Veletek. Sajnos tegnap óta ugyanebben a helyzetben vagyok... Egy hosszú, sírós beszélgetést folytattunk tegnap a párommal, én kezdtem a "Mi van Veled mostanában?" klasszikus kérdéssel. Hát nem pont erre a válaszra számítottam, bár, ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, mélyen sejtettem, éreztem hogy erről van szó. A lényeg, elmondta, hogy nagyon szeret, de úgy érzi, már nem szerelmes belém... Puff. Én még ilyet senki szájából nem hallottam. Hasonló indokkal szakítottam már (pl. az első szerelmemmel, akivel 3,5 évig voltunk együtt), de én még nem szembesültem ezzel SOHA... Jött a teljes összeomlás, bizonytalanság, pánik hogy elveszítem, stb... Természetesen nem hisztiztem, sosem szoktam. Sírtam, ahogy ő is. És mivel nem vagyok a színlelés híve, és azt is hülyeségnek tartom, hogy büszkeségből kimondatlanok maradjanak nagyon fontos mondatok, elmondtam neki, hogy én nagyon szeretem, és úgy gondolom, hogy küzdenünk kéne, mielőtt "kidobunk az ablakon" 8 évnyi nagyon-nagyon jó kapcsolatot. Ő a harmadik komoly barátom, együtt élünk 7,5 éve. Volt már eljegyzés, dédelgetett álmok gyerekekről, házról, stb... Abból jöttem rá, hogy valami nem ok, hogy éreztem, már nem figyel rám. Nem volt annyi spontán puszi, simogatás, amikor elment mellettem, nem kérdezgetett esténként a napomról, ő sem mesélt, nem szervezett közös programokat stb... Én most a következő állásponton vagyok: hagyom egy kicsit leülepedni a dolgot, aztán tisztázni akarom, hogy ő végleg feladta-e már a kapcsolatunkat, vagy szeretne újra szerelmes lenni belém (ez elég hülyén hangzik, de kb. erről van szó). Ha ő is érzi/látja, hogy túl értékes dolgok forognak kockán, akkor együtt elmegyünk párterápiára, közös nyaralásra, táncolni, vacsizni, bármire hajlandó vagyok, mert nagyon szeretem. Ha viszont azt látom rajta, hogy ennyire már nem motiválom, el fogom engedni... Össze fog omlani a mostani világom, ráadásul őrült nagyot fogok csalódni benne, hiszen szólhatott volna korábban is, amikor még lehetett volna csinálni valamit, vagy lehetett volna annyira gerinces, hogy kimondja a döntést is, nem hagyja rám...Illetve azt hittem, hogy tudja, a szerelem nem csak a lángolás, hanem a másik társsá érése, az elfogadás, a feltétlen szeretet... De ha muszáj, meghozom ezt a döntést, mert van, amit nem lehet erőltetni. Ha nem önszántából van velem, az egész nem ér semmit. Csak szomorúságot okozna nap mint nap, hogy üres tekintettel, vagy szánakozva néz rám. Azért fogom elengedni, mert nagyon szeretem őt, és magamat is. Jobban annál, mint hogy mindkettőnket szenvedni lássam. És mert megérdemli, hogy boldog legyen. Valahol még csodálom is, hogy "nem alkuszik meg" egy számára szerelem nélküli kapcsolatban, csak azt nem tudom elfogadni, hogy ezt tényleg jól látja...közöttünk jó a szex, soha nem martuk egymást. Csak sok idő telt el úgy, hogy nem léptünk előre.. gyerek, házasság stb... Erről ketten tehetünk. Ő nem volt elég elszánt, én meg soha nem erőltetnék rá ilyen lépéseket másra. Na, bocs, hogy ilyen hosszan írtam, de jól esett összefoglalni és megosztani az érzéseimet másokkal. Szóval, örülnék, ha jó híreket kapnék Felőletek.

Én nagyon megértelek téged. És most azt mondom neked, hogy menj el egy könyvesboltba és vedd meg Gerry Chapman: A házasság négy évszaka című könyvét, vagy akár töltsd le, ha megtalálod e-book formában.

Eleitől fogva mondtad, hogy csak azok írjanak, akik valami pozitívat tudnak mondani s mégis összecsődült mindenki azzal, hogy hagyd ott.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, s nem tudom, hogy mi a negatív tulajdonsága a párodnak, szóval én úgy könyvelem el jelen esetben, hogy egy rendes ember. Őszinte. Én is az vagyok, s mindig kimondom, amit érzek, mert ha nem, akkor megemészt. Persze a bántó dolgokra azért ügyelek.

Amikor én elmeséltem kétszer is a szakításom illetve válásom történetét itt mindenki lehurrogott. Nem bánom, annak jót tett, hogy kimondtam magamból. De adj időt magadnak:)... Olvasd el a könyvet vagy az Öt szeretetnyelv a házasságban című könyvet és próbáld maximálisan szeretni úgy, hogy nem folytod meg, türelmes vagy, nem hozol fel dolgokat. Ha igenis meg akarod menteni ezt a kapcsolatot vegyél erőt magadon, légy erős és céltudatosan csinálj mindent. Meglehet, hogy visszaszeret beléd, ha meg nem teszi, annyira bele fogsz fáradni, hogy akkor már te fogod mondani, hogy kész: ebből elég. Én kívánok neked kitartást és pozitív hozzáállást. Egyre azért felhozom a figyelmed, ha nem érdemli meg ez az ember, hogy szeresd, akkor inkább most hagyd ott, mint házasság után (tudom miből áll egy szakítás és egy válás - s inkább egy szakítást választanék, mégha per pillanat nehezebbnek is tűnik).

Én nem értem, hogy mért nem küldöd el.

Egyszerűen manipulál téged, nem látod? Talált egy jó alibit, amire hivatkozva ő azt csinál amit akar, nem kell megfelelnie, nem kell semmit adnia neked, mert hát ő ugye nem szerelmes, ő most gondolkozik rajta, hogy kellesz neki vagy nem. Csak úgy elvan veled, míg erre rá nem jön (jön valaki más), ha egyáltalán rájön valaha...

És persze ez arra is jó, hogy tőled meg megkapjon mindent, amit szeretne, mert te igyekszel visszanyerni a .... szívét?

Ez egy kis szemétláda, aki mellett te lábtörlő vagy.

És ez nem fog valóban semmilyen irányban változni, mert ez neki rohadt kényelmes, te meg eszeveszettül reménykedsz (csak azt nem tudom, miben).

A srác tulajdonképpen megtalálta a kulcsot ahhoz, hogyan legyen kiszolgált, kényeztetett kisfiú a kapcsolatában, ahol mindent megkaphat és nem kell érte tenni semmit, csak némi reményt hinteni néha... Görény.

Jó kérdés.

Amiért szó nélkül elengedném az ha megütne, megcsalna vagy alkoholizálna.

Egyébként mondhatná most is szimplán azt, hogy vége, engedjem el, de nem mondja...

Nem arra gondoltam, hogy legyetek kevesebbet együtt. Hanem egy időre szakítsatok meg minden kapcsolatot. Te is jobban járnál, ha azt mondanád, ne találkozzatok pl. egy hónapig, döntse el, hogy mit akar, és te is átgondolod, te mit akarsz. Ne érezze úgy, hogy ő most elvan veled, kiélvezi, hogy te odavagy érte, neki pedig nem kell semmit tennie, ígérnie, mert "nem szerelmes". Ha a viselkedése is megváltozott veled szemben, akkor végképp nem kellene együtt lenni.

Egy kapcsolatban sok mindent meg lehet tenni a másikért, és meg is kell, a büszkeségét is félre tudja dobni az ember, ha szerelmes, de ha valaki a szemedbe mondja, hogy már nem szerelmes beléd, onnantól hogyan is egyáltalán bármit tenni, vagy egy érintést is engedni? :( Erre írtam korábban, hogy egy hosszú házasságban, mikor a taposómalom, a hétköznapok elnyomják a szerelmet, nem figyelnek oda, még megértem, hogy megpróbálják rendbetenni a házasságot. De egy olyan kapcsolatban, ami még az együttélésig sem jutott el, és a férfi még szerelmes állapotában sem tudott dönteni arról, hogy mit akar, nem szabad erőltetni a dolgokat. :(

Lehet, hogy csúnya kérdés, de mégis mit kell mondania vagy tennie egy férfinek ahhoz, hogy elengedd, és kimond, hogy akkor itt a vége?

Értem, olvastam, hiszen itt vagyok az elejétől :)

De már a hétvégi történetek után, lassan eljut odáid Ő is, hogy legjobb, ha vége.

vagy mégse?:D

Vannak nők, akik pillanatok alatt képesek túltenni magukat mindenen.

És vannak akik megrágják, mielőtt az életüket megváltoztatnák.

Aki pedig egyedül él, mint a fórumgazda is, nehéz megbeszélni bárkivel, marad a fórum, ahol vagy támogatást, vagy mást kap.