Mánia (beszélgetés)
Nekem mostanában egy játék a MÁNIÁM (szigorúan nagybetűvel), amit úgy neveztem el, hogy "Versember vagy nem Versember?". Úgy kell játszani, hogy ránézel egy hozzászólásra és tippelsz, vajon Versember írta-e. E topik első hozzászólását például istenbizonykomolyan azt gondolom, hogy ő írta.
Kritizál a fene, nem szokásom és negatívan sem állok a meglepikhez, de, hogy a melóhelyemre bejöjjön és szuperköszöntéseket tegyen bárki? Az anyám se tegye:)
Beszélgetünk igaz, de nem ezt akartam ezzel elérni... Nem gondoltam, hogy ez lesz, hogy ezt ragadják majd meg...
Egyébként a véleményem az, hogy soha se elég az emberből, mert soha se tudhatod mikor lesz az a perc mikor már hiába, már nincs többé a másik legyen az barát, ismerős, rokon, családtag vagy csak a szomszéd... Azt vallom hogy élj meg minden percet mert lehet nem lesz holnapod... Én már tudom sajnos....
Ne legyél már ennyire érzékeny na. Beszélgetünk.
Talán éppen azért ez a nagy szeretet mánia nálad, mert ennyire félsz a kritikától vagy hogy nem leszel szimpatikus? 🤔
Eddig senki se panaszkodott de lehet te negatívan állsz a meglepetésekhez? De nem hiszem hogy ezt a fórumot azért indítottam hogy engem kellene ki elemezni bárkinek is... Hanem azért, hogy ki olyan bátor hogy elismerje milyen furcsa szokása vagy túlzása van (mániája) pl. de úgy látom sokak csak kritizálni szeretnek...
Én ezt úgy fogalmaznám, hogy picit sok vagy. Van hasonló ismerősöm róla is ezt gondolom.
Fura lenne bármelyik ismerősömtől, barátomtól az ilyen megnyilvánulás, "meglepetés".
Sőt! Ha ezt sorozatban követnék el az már zaklatás lenne.
Szerintem is valami olyasmit mutatsz ezzel a viselkedéssel másoknak, amit magadnak kívánnál.
Nem tudom, lehet én szeretek ilyen lenni ez szerintem gyerekkoromtól van így, szeretek örömet szerezni, feldobódjon, mert tudom hogy rossz napjai vannak..., hasonló helyzetek. De lehet igazad van bár én inkább azt szeretem ha szólnak, hogy jönnek hozzám, de tudok örülni annak is természetesen ha meglepnek.
Nem lehet hogy ez fordított pszichológia nálad?
Azt jelentheti, te szeretnéd hogy valaki így "meglepjen, megjelenjen nálad vagy épp elhalmozzon"?
Szeretet "mániám" idézőjelben a környezetem tolerálja, tudják hogy hajlamos vagyok túlzásokba esni... Miben nyilvánul meg, véletlen szerű szeretet rohamomban meglepek valakit s elhalmozom ajándékkal, vagy egy szuper köszöntéssel, időnként meglepem, megjelenek a munkahelyén váratlanul és megölelgetve boldog születésnapot kívánok, vagy csak beugrom egy kávéval hogy megkérdezzem hogy vagy?... Természetesen ha észlelem hogy rosszkor időzítettem szerényen visszavonulót fújok. Én szoktam a meglepetés lenni az ilyen dolgokkal... De írhatnék még sok sok Önzetlen dolgot, de szerénységem azt súgja ne tegyem, hagyjam meg másoknak is a kibontakozás lehetőségét...
Aki regisztrál a hoxára, vegyen fel egy lovagi páncélt, hogy lepattanjon róla minden nyíl 😊
Inkább mesélj a szeretet mániádról, miben nyilvánul meg, mióta tart, a környezeted mit szól hozzá?
Látom már, hogy a kákán is csomót találni milyen könnyű, van aki szereti, van aki nem... okos enged, rendben legyen neked igazad, kívánok szép délutánt, megnyugodhatsz Netikettet sértettem ezek szerint. Elnézést mindazoktól akiknek szemét ez bántotta, vezekelni fogok érte, ennél nagyobb bűnt ne kövessek el..... :)
Bocs, de az etikett nem "gondolom" kategória. Ahogy netikett sem.
Van aki így gondolja, s van aki nem... :)
Sajnálom, de teljesen mindegy, hogy szerinted mi a kiabálás, a netikettben a csupa nagybetű az. És visszatetsző.
Nálam a kiabálás leírva nyújtott hangként jelenik meg nem nagybetűvel pl. : ááááááááá na ez már kiáltásnak tűnik leírva, egyébként csendes típus vagyok nem hangos, akik ismernek tudják. :D
Többen kérdeztétek mi a mániám sok van írtam nehéz felsorolni a mánia szót elfelejtettem macska körmözni így jogos hogy betegségre gondoltak páran "mánia" igen a túlzó szeretés... a virágok imádata, állatok, gyerekek, vagy a versek szeretete, vagy mondjuk túlzó kísérletezések a konyha tudásban bármi ami kicsit "mániásan" túlzó vagy esetleg berögzült ilyenekre gondoltam ez járt a fejembe mikor ezt a szót leírtam.. "Mániám" lehet a félelem is nem feltétlen a szeretet bármi ami már túlzóan berögzült, pl. félelem a bacilusoktól, a fertőzésektől ha megfogod a kapaszkodót vagy félsz étterembe evőeszközt használni stb szóval bármi amit úgy érzel hogy az már már rögeszmésen "mániásan" túlzóan használod vagy teszed, furcsaságok, különcségek......
Nyilván a párunkkal azért kontaktálunk. :)
Reggeli puszi a melóban???? Hát én ezt el sem tudom képzelni. Egyetlen kolléganőmet öleltem meg amikor elment a cégtől, de őt is kb. fél méterről... Milyen ölelés az? :))
Amúgy hétvégére tökéletesen megfelelnek az ilye nesze semmi fogd meg jól típusú fórumok:)
Kezdd mindjárt azzal, hogy nem kiabálsz. A kiabáló embereket kevesen szeretik.
Egyszer majd csak kifejti, hogy mire is gondolt pontosan. Addig meg eldiskurálunk a saját gondolatainkról. :)
A beleavatkozás is idegesítő, én rászólok az ilyen minden lében kanálra. Főleg, hogy sokszor azért nem színtiszta szeretet vezérli, hanem inkább az, hogy megmutassa mindenkinek, hogy milyen pótolhatatlan. És ezt is ő csinálta, meg az se működne, ha ő nem lenne stb...
Miben nyilvánul meg nálad ez a "szeretet mánia"?
Volt egy időszakom, amikor annyira boldog voltam, és egyensúlyban önmagammal, hogy szinte állandóan egy szeretet-szerű érzésben éltem.
Nem voltam tolakodó, nem tapiztam senkit, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy szeretem az embereket (a szomszéd nénit, a boltost, a postást stb.), az állatokat, a faleveleket, mindent. Jó érzéssel gondolok vissza rá, már egy kis virág is mosolyra késztetett (mondjuk ez azóta is így van); én ezt úgy hívtam, hogy tökéletes boldogság.
Akkor én is úgy éreztem, hogy szeretem az egész világot.
Lehet, hogy a kérdező is "csak" ilyen túláradó boldogságban "szenved". :)
:DDD
Igen, igaz :D
Te kihegyezted a dolgot a tapira, én meg a szeretetteljes életembe bele-segíteni-avatkozásba :D
Egyik se jó.
Én nem sajnálom egy kicsit sem. A saját testem felett hagy rendelkezzem már én! Akkor ennyi erővel a férfiak is fogdoshatnának, mert hát az is jól tud esni, csak nem mindegy, hogy kinek a keze matat rajtam. :)
Igen, igazad van, elég ambivalens érzés. Sajnálom is, taszít is ... Bántani nem akarom, ezért jó nagy ívben elkerülöm.
Idegenek részéről én sem szeretem. Még azt sem, ha túl közel áll, nemhogy hozzámérjen.
Otthon nálam automatikusan jön, hogy nem tudok elmenni úgy a párom vagy a kutyám mellett, hogy ne érjek hozzájuk, de sokszor ez csak épp egy érintés. Ha meg látom, hogy valami leköti a párom figyelmét vagy a kiskutyám merült bele a csonti rágásba, akkor őket sem zaklatom a fogdosássommal.
Munkatársaknál meg akikkel jóban vagyok, azok néha hozzáérek, de nem velük szemben nem vagyok az a kimondott tapogatós. A reggeli pusziljuk végig egymást meg egyenesen utálom.
Van, aki megsajnálja az ilyen embereket. Mert hát szegény csak jót akar, ezért még nem kéne bántani.
Én nem így vagyok vele. Nálam ez olyan fokú tiszteletlenség, hogy kimondottan felháborítónak tartom.
További ajánlott fórumok: