Mánia (beszélgetős fórum)
Olyan ez mint a kézírás, hiába próbálja az ember torzítani, aki ért hozzá, rájön kihez tartozik.
VE ehhez nem elég fegyelmezett és kifinomult, de meg van győződve saját zsenialitásáról. A nagy provokatőr! :)
Dehogynem ő.
(1) Éppen akkor tűnik fel, mikor a Mo-Ma nevű egyértelműen Versember nick kivívja a közharagot, (2) minden szempontból VE-t megidéző hozzászólással indít, (3) azóta meg csodák csodájára elfelejt magyarul; összevissza rakosgatja a szavakat, meg az írásjeleket - mindezt persze azért, hogy ne tűnjön fel, hogy ő az.
Gondolom te már a suliban is a tanárok kedvét lested a szavaik helyett, különben tudnál szöveget értelmezni. Ha valaki azt írja hogy na éppen olyanom nincs, az azt jelenti hogy tökéletes? Nem pont azt, hogy más van, de ez pont nem?
Ne válaszolj, a kérdés költői volt.
A paranoiás azt hiszi, hogy nem paranoiás, szóval ne tőlem kérdezd, hogy paranoiás vagyok-e.
De komolyra fordítva a szót, az utóbbi időben néhány, különböző profilokhoz köthető hozzászólásról egyértelműen lerítt számomra, hogy Versember írta. És ezek között volt több éves, 1000 feletti hozzászólással rendelkező profil is. Pedig nem vadászom ezekre, és alig van topik, amibe egyáltalán belekattintanék.
Lassan nem is az lesz a kérdés, hogy melyek Versember profiljai, hanem az, hogy melyek nem.
Odafigyelek a barátaimra, de ez nem azt jelenti, hogy sülve-főve gerilla meglepetésekkel bombázzuk egymást.:)
Meghallgatom őket, ha összefutunk beülünk valahová dumálni. Ha kérik a segítségemet, szívesen segítek. A barátaimnak bármit, bármikor.
De sosem állítanánk be egymáshoz hívatlanul, max. nagyon sürgősségi esetben.
Mindenkinek megvan a magánélete és ezt kölcsönösen tiszteletben tartjuk.
Az eredetileg felvetett kérdésedre talán inkább abban van a válasz, hogy nem mindenki kedveli, ha a munkahelyén belibeg akár egy barát vagy rokon, messziről ölelésre tárva karjait.
Nekem eddig nem volt ilyen "bohém" munkahelyem, ahol ez ne megütközést váltott volna ki. De én magam is kővé dermednék, mert introvertált vagyok, nem szeretem a harsány dolgokat.
Még azt sem, ha egy kolléga akar nagyon barátkozni munka közben.
Tényleg mennyire különbözőek vagyunk, mi emberek.
Én speciel örülnék, ha a barátnőm meglepne - akár a munkahelyemen is, ha nem zavar a munkában - váratlanul.
Elvileg mindenkinek van ebédideje, tök jó lehet, ha egyszer csak érkezik egy kedves társaság, akivel megiszok egy jó kávét, közben dumcsizunk.
És én is szívesen lepem meg a szeretteimet kisebb ajándékokkal.
Az igazán közeli barátnőmmel pedig simán puszi/ölelős kapcsolatban vagyunk.
Sajnálom, hogy az életvitelem miatt keveset találkozunk.
Nincs itt senki kiakadva, csak kissé kavarodnak nálad a dolgok, a 35. hsz-ban te magad ismered el a viselkedésed túlzó jellegét, ezzel is megmagyarázva a topik címét, aztán mostanra neg mi lettünk a szar magyar mentalitással megáldott kötözködők...
A kérdésed valóban arra irányult eredetileg, kinek milyen mániái vannak, nos, éget a vágy hogy színt valljak, de ilyenem épp nincsen.
Isten ments egy ilyen baráti társaságtól!:)
Azt gondolom, hogy szeretethiányos egy csapat lehet.
Vajon nem hozza zavarba a másikat a nyilvános ölelgetés, a "megjelenek a munkahelyén" meglepetés?
Inkább gondolom ezt már álságosnak, mint szívből jövőnek. Már ha mániaszerűen műveli valaki. De az is lehet, hogy mentális betegség.
Nekem remek a kapcsolatom a barátaimmal, szomszédaimmal, úgy általában az emberekkel, de például nem szeretem ha megölelgetnek. Én is csak a gyerekeimet ölelgetem. Meg az unokámat.
Azt sem szeretem ha valaki csak úgy beállít bejelentés nélkül. Meglepetésként.
Mondjuk, nem is állít be senki, mert úgy nevelték őket, hogy ne tegyék. Aztán meg kaput sem nyitok, ha nem tudom ki csenget.
Neked is van mit tanulni.
Neked ez bejön, másoknak nem.
Hallottál már arról, hogy nem mindenki egyforma?
A magyarozásod meg szánalmas, a butaaágod bizonyítéka.
Igen, én például utálom a meglepetéseket. Az amerikai filmek tele vannak ilyen "meglepetésbulikkal". Még nézni is rossz. Nem hajtanám ki a vendégeket, mert udvarias embernek neveltek, de később elbeszélgetnék a szervezővel, és tutti, legközelebb kétszer is meggondolná, mielött ilyenre adja a fejét.
Vannak furcsa szokásaim, de azokkal nem zaklatom az embertársaim. Az egyik ilyen furcsa szokásom mindjárt az, hogy rosszul vagyok a túlzásoktól.
Legalább van önkritikád! Míg nem mész senki agyára a "mániákus" ? szereteteddel?
Szerintem a szeretteid ,barátaid között kérdezösködj,hogy náluk hol a türéshatár és ne elégedj meg azzal a fránya toleranciával!
Vannak napok,mikor szüksége van vagy
.
lehet,lenne , valakinek erre,de nem mindíg és föleg a nem mindígen van a hangsúly!