Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Mama, szeretlek! fórum

Mama, szeretlek! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mama, szeretlek!

16. e0f56cc971 (válaszként erre: 15. - 95cf1e718b)
2009. febr. 18. 18:53
szia! sajnos nem, a teljes címét nem tudod véletlen, léci,léci!!!!
2007. nov. 28. 20:41
MEGJELENT EGY NAGYON SZÉP CD- CSAK MAMA SZÁMOKKAL! Ismeritek?
14. vukica (válaszként erre: 9. - MAYAH)
2007. okt. 3. 10:27

SZIA MAYAH!

NAGYON SZÉPEN ÍRSZ AZ ÉDESANYÁDRÓL.MÉG MEG IS KÖNNYEZTEM SORAIDAT.

HÁLA A JÓISTENNEK,NEKEM IS MEGADATOTT EGY JÓ ÉDESANYA.BIZONY MÁR NEM VAGYOK OLYAN FIATAL ÉS MÉG MINDEN NAP VÁR ÉDESANYÁM EGY FINOM EBÉDDEL.

HA VALAMI BÁNT VAGY SZOMORÚ VAGYOK ELÉG EGY SZÓ ÉS MÁR MINDEN RENDBEN IS VAN.

CSAK AZT KÉREM A SORSTÓL,HOGY MÉG SOKÁIG ÍGY MARADJON.LEGYEN HONNAN FELTÖLTŐDNI EBBE A NEHÉZ SOKSZOR KILÁTÁSTALAN VILÁGBAN.

SZÓVAL NEKEM NAGYON TETSZETTEK A SORAID.SZERINTEM EGY ANYÁKNAPI ÜNNEPÉLYEN IS MEGÁLLNÁ A HELYÉT.

TOVÁBBI JÓ EGÉSZSÉGET KIVÁNOK.

VUKICA

13. janita
2007. ápr. 17. 14:24
Nekem olyan gyerekkorom volt , hogy a szeretlek szóra nem is emlékszem. A szüleim nem bántottak de nem is igen foglalkoztak vele hogy, hogy tanulok vagy hová megyek.Ezért nagyon hamar el is költöztem otthonról, már 16 évesen.Beleszerettem a páromba és azóta is együtt lakunk.Van azóta két kislányunk, és én megfogadtam, hogy én nem fogom úgy elhanyagolni a lányaimat mint engem az anyám.Nem is érdekli,hogy mi van velem, az unokáit meg sem ismerné ha látná őket.Szóval én mindent megadok a lányaimnak a szeretetről meg annyit, hogy nem telik el nap úgy, hogy ne mondanánk egymásnak. Nagyon szeretnek és én is őket.Szeretettel mindent el lehet érni a gyerkőcöknél!!!
2007. ápr. 12. 19:05
Én 15 éves vagyok, apám 3-4 éve költözött el, azóta is pereskednek. Nagyon hálás vagyok anyának, amiért ő itt maradt nekem és a hugomnak, amiért annyi mindent megtesz, hogy nekünk jó legyen, és hogy annyira szeret minket.
11. banya5
2007. ápr. 11. 21:04
46 éves vagyok. 19 éves voltam amikor anyukám meghalt ő 46 éves volt. Testvérem nincs. Nagyon rossz volt egyedül maradni édesapámmal.25 éves voltam mikor férjhez mentem.Három év mulva megszületett a kislányom, majd a kisfiam. Akkor éreztem igazán az anyukám hiányát mert nem volt akitől tanácsot kérjek. Nagyon szeretem a gyerekeimet mert a szeretetük kárpótol mindenért. Csak egy dolgot szeretnék, hogy megérjem hogy a gyerekeim majd unokával örvendeztetnek meg és mindent megadjak nekik amit az én anyukám sajnos nem tudott.
2007. ápr. 1. 20:49
Az én anyukám a világ LEGJOBB anyukálya ugy hiszem a jóistennek mindenkinek ilyet kellene adnia.30 éves vagyok családom van egy kislányom de az én anyukám most is ott van ha betegek vagyunk,ha bajban vagyok,és csak egyszerüen számithatok rá mindenben nincsen nap hogy ne mennénk el hozzályuk hogy ne ölelném meg és ne csókolnám össze a kezeit mert mindig szeretetben és boldogságban neveltek fel engem apukámmal és a testvéremet is.A lányomat is imádják mostmár ő lett az első a számukra hiszen az unoka az unoka:))Nagyon remélem hogy még nagyon sokáig élvezhetem ezt a szeretetet és gondoskodást amit kapok,és én is a lehető legtöbb szeretetet gondoskodást féltést adom az én gyermekemnek,nincsen nap hogy ne mondjam a lányomnak hogy szeretem és összevissza csókolgassam kicsi arcocskáját,mert szerintem ezek fontos dolgok és az lenne a helyes ha minden anya így viselkedne.Nagyon sajnálok itt több embert is amiért nem tudhatták ezeket az érzéseket gyerekkorukban átélni de nagyon remélem,hogy felnőttként az ő gyerekeik megadják nekik a szeretetet.
2007. márc. 18. 23:37
Szia Kelle ! Jó volt olvasni, az álltalam is sokszor végig gondolt, kimondott gondoskodást féltést ...Hálás vagyok mindig is az voltam gyerek fejjel és gyerekként is ! Én mindenkinek ilyen szülőt kivánok mint az én Mamácskám volt !Sajnos tisztába vagyok a ténnyel vannak anyák akik talán mikor eldobják a gyermeküket nem is sejtik milyen kárt tesznek egy életre Nem tudom hogy számolnak el a lélkiismeretükkel, Gyerek fejjel sokszor gondoltam erre' egy kutyátol el veszik a kicsnyét nyüszit érte, az anyukám is biztos gondol rám...'Felnöttként tudatosult bennem a fájo igazság soha nem fájt neki ugy mint ahogy én azt gondoltam De hál Istennek volt egy drága asszony aki idősen betegen felnevelt engem Minden imámba bele foglalom az ő nevét még most is Hisz tudom ott van ő ahová mindig is vágyot a jó isten országában hogy vigyázza az árvákat ne legyen semmi mi nekik ártana Igy e szavakkal készitett fel a halálára hogy könnyebben tudjam elfogadni hogy egyszer el kell hogy váljunk Nagyon beteg volt de soha nem láttam el gyengülni Ma már tudom mindig tudatosan élt de ösztönszerüleg cselekedett ha gyerekröl volt szó Kivánok minden anyának legyen türelme kitartása és egy igaz társa mert ez csak ugy megy ! Szerintem ahol ez nem adatott meg ott sokkal nehezebb anyának lenni !
2007. márc. 18. 18:42
tudni kell meg bocsátani, azt mondják az idő mindent begyógyit/megold... az én gyerekkorom nehéz volt... 17,5 éves voltam a amikor az anyukám mellrákban meghalt 42 évesen,... ma van az évforduloja hogy 20 éve nincs velünk... voltunk az elmullás kertjében "temetőben" és tudjátok mennyire hiányzik, akár milyen is volt..
2007. márc. 18. 18:26

Nagyon sok evnek kellett eltelnie, hogy szivbol ki tudjam mondani: Mama, szeretlek! Sokszor megbantott anyukam, hazudott nekem, es sokszor ereztem ugy nem szeret. Gyerekkent ezert szerettem beteg lenni, mert akkor mindig jobban szeretik a kisembert.:)

Megtanultam megbocsatani neki, es igy nincs tuske bennem sem. Szeretlek Mami!

2007. márc. 18. 18:11

Szia Mayah!


Nagyon megható voltak soraid, könnyek gyűltek a szemembe, talán az "irigység" is az oka.

Minden gyermek ilyen gondoskodást érdemelne, de nem így van, ahogy a hozá szólások is alá támaszák.

Engem ugyan nem dobtak el, de valami mindíg hiányzott a gyermekkoromból, az amit te megkaptál,

odafigyelés, féltet gondoskodás.Egy gyermeknek nem csak ruha, kaja kell. Igaza van a férjednek enged el, ő örökké veled lesz a szívedben tovább él. Kívánok minden gyermeknek ilyen édesanyát, szeretném az elmúlás után engem is így engednének utamra.

Ő mindent átadott neked és minden döntésedben ő is benne van.

2007. márc. 16. 03:18
ÉN ELMONDHATOM HOGY AKINEK KÉT ANYJA VAN IGEN AZ EGGYIK AKI MEGSZÜLT ÉS PÁRHONAP MULVA MÁR TULADOTT RAJTAM MERT NEM EGÉSZSÉGESN JÖTTEM A VILÁGRA HANEM CSIPŐFICAMOSAN ABBAN AZ IDŐBEN MÉG NEMTUDTÁK GYOGYITANI.A MÁSIK ANYÁM AKI A NEVELŐANYÁM TÁVOLI NAGYNINIFÉLE,ŐLETT AZ IGAZI MERT Ő ELVÁLALT IGY BETEGEN IS ,MERT NEKIK NEMADATOTT MEG HOGY GYERMEKÜK SZÜLESSEN.ÉN NEMTARTOK HARAGOT AZ IGAZI ANYÁMMAL,SŐTT AZZAL BÜNTETEM HOGY AHOL TUDOK SEGITENI PRÓBÁLOK NÉKI MERT RAJTAM KIVÜL SZÜLETETT MÉG 3-OM TESTVÉREM AKIT Ő NEVELT,DE NEMTÖRŐDNEK SOKAT VELE,-HAGY ÉREZZE HOGY KIT SZAKITOTT EL MAGÁTOL ÉS HA ELJÖN ÉS MIND A KETTŐ ANYÁM OTTVAN ÉREZTETEM VELE HOGY HIÁBA Ő AZ ÉNANYÁM MÉGIS A NEVELTHEZ,RAGASZKODOK ÉS HOZZÁHÚZ A SZIVEM GONOSZSÁG EZT KIMONDANI DE NEMSOKAT ÉRZEK IRÁNTA CSAK SAJNÁLATOT,ÉS SZÁNALMAT .ÉN CSAK AZT KÉREM HOGY MÉGMARADJON MEGNÉKEM SOKÁIG AZ ÉDES DRÁGA(mostohaanyám)nagyon SZERETEM ÉS UGY FÉLEK HOGY SENKIM SE LESSZ HA ELVESZTEM,MÁR 80-ÉVES SAJNOS A PAPÓ MÁR 20,ÉVE ELMENT DE ÉN NEMHAGYOM MAGÁRA MINDIG OTTLESZEK NEKI AMIG CSAK ÉL !!!ENNYIT AZ ANYÁKRÓL,"".NEM MINDEN A VÉR SZAGA""
2007. márc. 15. 19:10
Kedves H Maya ! Az ember érték rendje felnött korára átalakul szerintem Az elmulás utólag mély nyomot hagyhat az emberben akár egy életen át ,viselhetjük a sebet a lelkünk mélyén . Öt napos koromtol a Mamácskám nevelt fel és mint egy angyal vigyázták az én drága 'Papócskámmal'minden léptemet ! Az anyám eldobott magától ,még az anyatejet is eladta másnak .Nyolcnapos voltam mikor is én erőszakoskodtam megakarom ismerni az anyám .Bár ne tettem volna évek múlva tudtam meg a nagyapám segitségével jött össze ez a találkozó ráadásul még pénzt is mamácskám adott neki hogy vegyen nekem ajándékot mert üres kézzel jött ! Maradandó emlékként örzöm hogy nővéremhez hasonlit akit akkor még nem is ismertem !Mégcsak nem is hallottam róla ekkor tudtam meg mennyivel szebb mint én Ő igazi szerelemgyerek - nem az édesapám gyermeke- ! Az édesapám szülei neveltek a családom anyai ágát részlegesen felnótként ismertem meg Azt soha nem tudtam meg a testvéreim miért voltak anya kegyeltjei őket miért is engem miért nem nevelt? Ajó isten a mamámat meg ajándékozta egy kislánnyal hisz soha nem volt kislánya engem pedig a legjobb helyre helyezett! Ma már 5-gyermekes anya vagyok Az élet kárpótolt nagyon sok szeretettel de az anyai szeretet azt hiszem egyedül álló rendkivüi erös kőtelék ! A Mamácskám meg tett mindent ami tőle tellett de Anya mindig hiányzott ! A cikkel az idöben kimondott hangsulyozott szeretetre szerettem volna fel hivni a figyelmet !Remélem az anyám is olvassa a Hoxát és az itt leirot dolgokbol illetve az adat lapomról meg ismer és elgondolkodik Bár eddigsem okozot lelkiismeret furdalást neki .... MAYAH
2007. márc. 14. 23:14

Szia MAYAH

Nem vagyok rád irigy amiért egy boldog családban nőttél fel,csak örülök hogy tudod, ez mekkora kincs.

Sokkal könyebb az élete az embernek, ha gyerekkorban megtanul szeretni. Mi akik csak felnőtt korban a férjünket és a gyerekeinket szerethettük, sokkal nehezebb utat jártunk be.

Bocsi a többesszámért de olvastam itt a portálon nehéz életutakról is.

Tudod az én anyám él,de 14 éve nemtudtam vele beszélni,szégyenlem leirni, de rosszabb mintha meghalt volna már .

Az apukámnak pedig csak akkor lettem a lánya amikor már nagyon beteg volt.Élete utolsó félévében engedett közel magához ,ő már 10 éve elment de még mindig fáj és hiányzik.

Sokat töprengek rajta ha nem igy történik ,ha nem lett volna rákos, és nem szorult volna ápolásra, soha nem kerültünk volna közel egymáshoz

2007. márc. 14. 21:50

Szió!


Ez nagyon szép, fájdalmas is, de sajnos ez van.

Én is elveszítettem a szüleimet :(

20 éves voltam, elösször apumat aztán rá fél évre anyumat!

Nem könnyü, de elkell fogadnunk, ami persze nem könnyü!!!

Annyira szerettek volna unokát, de sajnos azt már nem várták meg....viszon a kisfiam akit nagyon szeretek remélem látják odafennt!!!

A férjemet sem ismerték...sajnos...

Én nem egyedüli gyerek vagyok, hiszen van egy bátyjám is.

Mostmeg már van egy családom, ami egy kicsit vigasztal is.


Rita

2007. márc. 11. 18:35
A szeretetről, a boldogságról, az elmúlásról, az élet mindenkori hálájáról! Az anyaságról, az én mamámról! A köszönetről, amivel tartozom, s tartozol te is....! Az év minden napján, jusson eszedbe a szeretet szó, s mint érzés váljon valóra hálád! Tedd a szót érzéssé, majd cselekvéssé! Hidd el a szeretett örök, s nem múlandó...!

Ugrás a teljes írásra: Mama, szeretlek!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook