Mai gyerekek (beszélgetős fórum)

Az, hogy a gyerekünknek megadunk mindent, nem jelenti azt, hogy bunkó lesz.

Az én gyerekem az első szériás PS-eket kapta meg, az eredetiket, nem olcsón, hanem az 1-est 40 ezerért vettük neki, a 2-est 70 ezerért, aztán a 4-est már magának vette 200 ezerért. De! Ettől nem bunkó és sosem volt az, még a kamaszkori lázadása is kimaradt. Az ilyenek mellett még foglalkoztunk is vele. Már pár hetesen vittük magunkkal házi bulikra is, stb. Nem, sosem vágtam szájon, mert csak harmadszorra fogta fel, hogy mit kértem tőle, és lám! Ő sem a testi fenyítéssel akar bármit is elérni. Az én gyerekem még sosem verekedett, és eszébe sem jut, hogy egy konfliktust ütéssel kell lerendezni. Mi mindig megbeszélünk mindent, és ő is ilyen. Nem agresszívítással győzzük le a másikat, hanem érvekkel. Ja, és féltem is. Nem rég 28 évesen elvágta az ujját és felhívott, hogy hol is van a baleseti? Na, elmondta mi történt, elmondtam hol van, és már indultam is. A gyerekem, így mindig minden helyzetben mellette van a helyem. És érdekes, de a kollégák sem röhögtek ki:D Tudták, hogy ilyen vagyok és adták rám a kabátot, mert úgy sem tudtam volna az nap már dolgozni, amíg nem látom a gyerekemet. Még a fogorvoshoz is elmegyek vele. Épp tegnap volt ez:DDDD Mosolyog a fogorvos, de elfogadja simán, hogy bemegyek, leülök és csak ott vagyok. És a gyerekem nem bunkó, nem tiszteletlen, stb. Segít az időseknek, a gyerekeknek, stb.

Ez érdekes....

Én simán pityergek minden gyerek szülinapján, nem csak az én gyerekemén:)

Nem vagyok elég kemény, ezt hoztam otthonról. Emlékszek az esküvőmre, hogy apám ott pityergett a nénikéimel:DDD

Még a videón is látszik:DDDD

Én semmi furát nem találok abban, hogy sírva fakadunk bizonyos alkalmakkor.

Ja, olyan is volt, hogy a gyerekemet baleset érte és a az ügyeletes kórházba vártunk a sorunkra én meg csak bőgtem, mire a 3 éves gyerekem azt mondta, hogy: ' ne sírj anya, mert akkor én is sírok". És most, hogy leírtam, megint pityergek:DDDDD

De tényleg nem az a gond, hogy ő a középpont! Ki lenne, ha nem ő? Hanem az, hogy ezt úgy nevelik bele a szülei, hogy a gyerek félre érti.

Remélem érthető, amit írok.

Szeretnék:D

A gyerekem azt mondja, hogy mi vagyunk a legjobb szülők a világon, és nem azért, mert ezt várjuk el, ezt neveltük belé, hanem azért, mert ismer sok szülőt, sok vele egy korút, és a tapasztalatai alapján ítél meg minket. Persze, az enyém is szokott duzzogni, mert miért is ne tenné, és persze nem mindig van igazam/igazunk, és el is mondja természetesen, csak nem mindegy, hogy a gyerek, hogy is kommunikál a szüleivel. Sosem üvölt, flegmázik, hanem elmondja, hogy magunkba tudjunk mi is szállni:D

És nagyon szeretnék jó nagyi lenni:DDDDD

Nem épp erről beszélünk.

Azért mert én nem féltem a gyerekemet még simogatom sokat meg ölelgetem. Sőt lassan 7 éves és reggelente még mindig képes vagyok ölben kivinni a konyhába hogy megigya a kakaót.

Vásárolni voltam, és kiakadtam egy 5-6 éves forma gyereken. Kiabált az üzletben, ha az anyja 2 lépést tett az áruért mellőle - lehülyézte. A pénztárnál megint többször, jó hangosan. Az anyja egyszer szólt szép csendben, hogy ő nem beszél ilyen csúnyán. Gyerek kiabált, hogy nem beszélhetsz velem így te hülye, most szóltál így utoljára, te hülye!

Mindenki meg volt rökönyödve. Nem tudtam eldönteni, ez egy beteg gyerek, aki így viselkedik, vagy ezt látta az apjától. Szerintem sokunknak kinyílt a bicska a zsebében. Az én gyerekeim ilyet sosem mertek volna megtenni, otthon se. Az unokáink már sokkal másabbak, de így sosem viselkednének – remélem, ezután sem fognak. Velük sokat foglakoznak otthon és le vannak foglalva sporttal is. Azért így sem fenékig tejfel.

Nehéz a szülőknek, mert sok gyerekkel alig törődnek a szülei. Megkapnak mindent, viselkedni pedig nem tanítják meg őket, mert sok szülő sem tud. A többi gyerek ezt látja, és ők is úgy akarnak viselkedni. Mert tetszik nekik, visszabeszélő stílus pl.

Nincs idő a gyerekekre, mert sok szülő is kütyü mániás. A gyerek meg azt csinálhat, amit akar.

Nem csak a gyerekek mások, hanem sok szülő is.

... mert azt tanulta meg, hogy az az érték, mert lehet, hogy valami nála is elcsúszott. De lehet, hogy az ő gyermeke, már így fogja megtanulni felnőtt korára, hogy nem a pénz a fontos, mert esetleg, lám, ő mindent megkapott, és mégsem lett boldog ember.

... bármi lehet, és az ellenkezője is...

Értettem! :)

Én sírós vagyok... illetve az egész család az. Könnyeztem már utcán zebra előtt... ránéztem az akkor 8 éves lányomra, és folytak a könyeim. Felragyogott rám, hogy "anya, mi történt?" ... "semmi Drágám, csak csodállak!" ... "Tudom, Anya!"

... de élni a saját értékeink szerint tudunk. Ahogy tanítottak, neveltek, példát mutattak nekünk. Ezt adjuk tovább, azzal együtt, amit még menet közben magunkra szedünk. Így vagyunk hitelesek. Pl. hiába gondolnám, hogy jó, ahogy mondjuk Te csinálod, ha én nem olyan vagyok... erőlködnék, de soha nem lennék hiteles, tehát megint csak bizonytalanságot keltenék a gyermekben.

Igen, vannak önző gyerekek, lehet belőlük teljesen normális felnőtt... ugyanis később is alakulhatunk. Lehet valaki tündibündi szöszke lányka, és lehet belőle egy önző, arrogáns felnőtt... bármi és bárhogyan... minden lehet...

Dehogy. Sőt. Azt hiszi jót tesz. csak lehet később visszaüt.

Ismerek olyan gyereket, akit imádtak, féltettek, mindent megadtak neki...na ez a fiú olyan is lett. Egy seggfej, aki konkrétan kiköveteli a szigetjegyet, meg a nyaralás árát is a szülőktől. És olyat is, aki minden bevásárlás alkalmával kap egy párezer ft-os kis ajándékot. Mondván ez még belefér..ahaaa.

Amire képes. Ez szépen hangzik. Csak ne essen anyu túlzásba. Ne legyen az a megadási erőnfelül.

Mert innen indultunk ki..hogy a mai gyerekek. És itt többen azt mondjuk, hogy a mai gyerekeknek azért van nagy pofájuk bárkivel szemben, mert otthon ők az atyaúristen.

Én konkrétan szájára csapok a gyerekemnek, ha 3x-i szólásra sem érti meg, hogy ne szóljon bele bunkómódon, ha a felnőttek beszélgetnek. Meg lehet azt úgy is tenni, hogy ne legyen tapló. ;)

Nem mondom, hogy ez normális.

5 - 7 - 8 éves gyerekek rossz szokásaival példálóztok, meg hogy "kisgyerek" korban mi mindent "kell megtanítani" egy gyereknek, de fel sem merül bennetek, hogy én a kötődést, tanulást, bevésődést az első három évre értem, pedig utaltam rá nem egyszer.

Nem hiszem, hogy egy két évesnek sírva kell a mamánál maradni, mert este buli lesz otthon, és azt se hiszem, hogy a két éves nem főz a kis játék konyhájában a kis játék babáinak, mert ők is éhesek.

Viszont ami az első években kimarad, azt már nagyon nehéz később pótolni. Ezt nem értik meg sokan.

Szörnyű anya lehetsz... Mi az, hogy nem sírt utánad a gyereked? És tényleg... nem érezted rosszul magad tőle? És örültél, hogy ő jól érzi magát?

Mondom, szörnyű anya lehetsz.:)))

Én nem szeretem a túlféltést sem. Már a 4 évest is engedtem pl a háztömb körül biciklizni, úgy, hogy én nem szaladok utána. Még a barátnőm kislánya már 7 éves elmúlt és még mindig nem engedi látótávolságon kívül.

Én a saját 6 évesemet leküldöm a szemközti zöldségeshez. Meg a játszótérre is egyedül mehet (ha épp van kedve). Már nem fogom játszótéren múlatni az időmet, otthon is van dolgom. ;)

Tényleg nem érted, amit írok?

Anyu sír vagy sem, az ő baja. Ez az anyu attól szenvedett, hogy a gyerek nem sírt. Jó anya az ilyen? Szerinted?

... az anyukák legtöbbje sír, amikor bölcsibe viszi a gyermeket... ezért vagy azért, de általában sír. :) ... aztán ovinál és iskolánál is...aztán ballagáson, és esküvőn is.

(mondjuk én farsangon, gyereknapon, karácsonykor, anyák napján... és csak úgy is szoktam! :)))