Magzati kor- A felnőtt élet meghatározója? (beszélgetős fórum)

Így van. Ebben igazad van. Akkoriban, amikor még nem hittem benne, akkor engem sem lehetett volna meggyőzni. Úgyhogy teljesen megértem.

Az viszont tény és való, hogy azóta nem félek a haláltól és boldogabb vagyok és kiegyensúlyozott szinte teljesen. Tehát ezért szoktam próbálni másoknak is átadni ezt a gondolkodást, de persze nekem sem lehetett volna, így ez mindenkinél valamikor jön el. :)

lehet, hogy a következő életedben :)))

Mivel nem hiszek a leszületésben, így meddő vita. Olvasgattam már erről, de nem győzött meg, én ilyen vagyok, aki a másik oldalon áll az meg más, megmosolyogjuk egymást és megyünk tovább.

Lehet titeket lehet hipnotizálni is, engem képtelenség. Ha hiszitek, hogy van leszületés, hát nekem valamiért ez a küldetésem, nektek meg más.

Hát vagy annak, hogy mi az igazság. Hinni sok mindent lehet, aztán kérdés, hogy bebizonyosodik-e.

Ez a leszületéses téma, ha valaki beleássa magát és utána jár, akkor rájön, hogy ez biza így van. Ezt itt a fórumon persze nem lehet bebizonyítani, így lehet itt hitnek nevezni, de lebutaságozni azért nincs értelme, mert aki már tudja, hogy hogy is van ez, az azt fogja butaságnak látni, aki ehhez így áll hozzá.

Ez hál' istennek nem így van.

Ezzel elég rövidre zárnánk ,azt hogy tulajdonképpen miért is élünk...:)

Olvasgass még esetleg és akkor érteni is fogod :)

Az elmélet nem dőlt meg, kicsit többet foglalkoztak vele, mint te most a pár emléked alapján.

már bocs, de ekkora butaságot...

Ilyen életet (mint az afrikai éhezőké) senki nem

akar megtapasztalni.

Minden embernek csak egyetlen célja van az élettel:

a túlélés.

Dehogy is, nekik az a tapasztalat kell, amit így tudnak csak átélni.

Mindenki azt választja, amit meg akar tapasztalni.

Hogyan veszi át az érzelmeket a baba?

Az egész testünkben úgynevezett információhordozó anyagok, (ligandumok) vannak jelen. Ezek testünkön keresztülfolyva minden testrészünket elérik, agyunkat is beleértve. Testünkben sejt receptorok, azaz vevőállomások vannak, amik felveszik ezeket az információhordozó anyagokat.

Amikor egy hatás ér minket a test vegyi anyagokat termel, amik átmossák a sejteket, és amikor beér az agyba, ott érzelemmé alakul.

A limbikus rendszer, felelős az érzelmek kialakulásáért. Teli van vevőállomásokkal, tehát ezek az információs anyagok, ideérkezve kialakítják az érzelmeket. Embrióként az agynak e része alakul ki elsőként.

Egész testünket egymással kommunikáló sejtek hálózzák be. A szervezet sejtszinten is tárol információt, parancsokat ad, döntéseket hoz, anélkül, hogy az agyra lenne szüksége.

Az információhordozó anyagok és sejtek tartalmazzák az embrió korai tapasztalatait.

Ezekből alakulnak ki az érzelmei, szomorúság, boldogság, félelem, nyugalom.

Azt is bebizonyították, hogy az intelligencia, az érzelmek, és az emlékezet, az agyunkban és az egész testünkben együttesen megy végbe.

Az immunrendszernek is van saját intelligenciája, megtanulja pl., hogy antitestek termelésével miként ismerheti fel a már legyőzött betegségeket. Elő tud állítani olyan vegyi anyagokat is, amelyek hatással vannak érzelmeinkre vagy egészségünkre.

Tehát mindannak, amit a magzat átél, sejtszinten van jelentősége. Felveszi az anya hormonjait és egyéb vegyi anyagait. Az anyán keresztül az ő sejtjeit is átmossák ezek a vegyi anyagok, és eltárolódnak a sejtekben, valamint a limbikus rendszerén keresztül folyva kialakítják az érzelmeit.

Ezért fontos, hogy az anyával mi történik a terhesség ideje alatt, és lelkileg hogyan érzi magát.

Persze,hiszen akkora gazdasági válsággal küszködünk, ezen cseppet sem csodálkozom.

A mostani élethelyzetnek meg semmi köze a magzati életünkhöz...szerintem.

Gyarlók vagyunk. Akinek több van, még többre vágyik, a többiek, meg evickélnek, hogy fen tudják tartani magukat, családjukat.

Egyébként én meg azt tapasztalom a környezetemben, hogy némelyek akkora önbizalommal rendelkeznek, hogy az önbizalom szobrát meglehetne mintázni róluk.

A nagy számok pontosan azt bizonyítják, hogy az emberek többsége önbizalom hiánnyal küszködik, és nem találja magát az életében.

Én nem probléma mentes embereket látok magam körül, hanem azt látom, hogy mindenkinek meg vannak a saját személyes problémái.

A nevelés is szerepet játszik és a gyerekhez való hozzáállás.

De a tudat alatti berögződések magzati korban alakulnak ki.

A magzat fogantatástól kapja az anya érzéseit és érzelmeit, ennek biológiai magyarázatai vannak.

Ezek elraktározódnak benne, és a felnőtt személyiségét ezek alakítják ki.

Erre jönnek rá a neveléskor kapott élmények és később az óvoda és iskola, majd az életben szerzett tapasztalatok.

Az utóbbiak könnyebben feldolgozhatók, de a magzati korban kapott minta nem olyan könnyen változtatható és azt határozza meg hogy milyenek vagyunk, hogyan állunk magunkhoz, az élethez, másokhoz, hogyan hozunk döntéseket...stb.

Nem tudom honnan vetted az információkat, de ha azt veszem figyelembe, hogy háborúk alatt hány gyermek fogant úgy, hogy nem igazán akarták, csak hát így esett a dolog, akkor abból az időkből, csak csupán csupa lelki sérült,önbizalom hiányos ember született volna, de szerencsére a nagy számok nem ezt bizonyítják.

Vagy vehetem azt a példát is, hogy van egy szülőpár aki egyformán várja minden gyermekét, de azok mégsem egyforma önbizalommal születnek, sőt lehetnek teljesen eltérőek, egyik kedves, szorgalmas, a másik durva és alávaló, pedig a légkör egyformán volt adott. Még az ikrek is más-más habitusúak. Tehát nekem így az elméleted megdőlt.

Egyetertek,hogy a magzati kor az elet bolcsoje:)

Tobbek kozott a kineziologia is foglalkozik a magzati korban atelt negativ hatasok oldasaval.

Azert azt tapasztalaom, hogy ez idoszak alatt is vannak rajtunk kivulallo tenyezok,ami miatt az anya stresszes lesz vagy duhos vagy ideges. Szval nem konnyu!

Magzati kor- ŐSBIZALOM

Magzati korban a baba teljes egységben van az anyával. Mindent érez és átél, ami az anyával történik. Fizikai és lelki tapasztalatokat szerez a méhen belüli állapotban.

Két dolog hat a babára:

1. A szülők hogyan várják őt, és egymáshoz milyen a viszonyuk

2. Milyen érzéseket kap meg ebben a szakaszban az anyától

Magzati korban nem kell semmit kérnie, tennie, ugyanis minden, amire csak szüksége van, erőfeszítés nélkül áramlik feléje. Mindent megkap, ami csak kell neki, a boldogságához, és a jólétéhez. Ez az állapot az, amire szívből vágyakozunk később is, és amit felnőttként kizárólag lelki úton tapasztalhatunk meg. Ez az állapotunk van összefüggésben azzal, hogy később milyen mértékben hisszük el, hogy az élet értünk van, és mindenünk adott a boldogság eléréséhez.

Ez a boldogság érzése. Amikor azt érzed, hogy a puszta léted elegendő ahhoz, hogy boldog lehess, és mindened meg van hozzá, hogy ezt elérd.

Mire van szüksége a babának?

Táplálékra, oxigénre, kellemes hőmérsékletre.

Neki ennyi elegendő a boldogságához.

Ha ezeket megkapja boldog. De hogy ez a boldogság érzés kialakuljon benne, éreznie kell, hogy megérdemli, mert ő maga jó.

Ezt pedig akkor fogja érezni, ha szeretettel várják és nincsenek elvárások felé a szülők részéről.

Ekkor kialakulhat benne az önbizalom és a bizalom az életben.

A boldog élethez való hozzáállásunk a tudatalattiban ekkor rögzül.

Mi a bizalom az életben?

Amikor elhiszed, hogy a léted elegendő ahhoz, hogy mindent megkaphass az élettől, amire csak szükséged van a boldogsághoz.

Tehát ebben a szakaszban alakul ki bennünk az ŐSBIZALOM, magában az életben és abban, hogy mindenre képesek vagyunk és mindenünk adott ahhoz, hogy sikeresek és boldogok legyünk.

Ha ebben a szakaszban sérül, tehát azt érzi, hogy nem várják, vagy elvárásokkal vannak felé, akkor a negatív érzéseket veszi át az anyától, és nem tud kialakulni benne az ősbizalom az életben, így torzképet alakít ki az életről és önmagáról. Nem fogja elhinni, hogy sikeres lehet, mert eleve azt érzi, hogy ő maga nem jó, nem megfelelő, és nem érdemli meg, amit kap.

Tehát később a boldog élethez való hozzáállásunknak ez lesz a mintája.

A magzat pontosan ugyanazokkal az érzésekkel lesz maga felé, ahogyan a szülők éreznek iránta. És ugyanazokat az érzéseket építi be ahogyan az anya érzi magát az életben.

Ha az anya bizonytalan, akkor a gyermek is bizonytalan lesz, ha az anya dühös vagy szomorú a gyermek is kap ezekből az érzésekből.