Magányosok ide! (beszélgetős fórum)
Szia!
Gondolom nem kalandnak szánod. Inkább ijesszed el szerintem, de mindenképp tudja meg, hogy Te elválaszthatatlan vagy... Sok sikert Neked, drukkolok.
Minden jót!
Na ez már jó jel, hogy vele álmodtál, ez jelent vmit. Azt hogy szeretnéd, ha lenne vele vmi, mert a tudatalattidban erősen szerepel.
Ezt az érintésdolgot nagyon jó lenne levetkőznöd. Gondolj rá sokat, hogy megérint és mindig társíts hozzá jó érzést!
Az első ötletem: Fogyni!
Muszáj lesz, mert ez nagyon sok. Tuti te is tudod...
Ha elkezdesz sportolni, kocogni, futni stb. jobban is fogod érezni magad. A futáshoz még pénz se kell.
És bizony nem utolsósorban vonzóbb leszel!
Nekem egy kicsit más helyzetben, de a sport sokat segített.
Ja és sokan mondják, hogy pozitív hozzáállás kell, de tényleg van benne valami.
Kisfelhő, ezzel tenni kell valamit! Túl hosszú ideje gyászolod. Voltál már pszichológusnál?
Egy barátom jár oda és azt mondja nagyon hasznos!
Nem olcsó, de igen jót tesz neki.
Hetente egyszer jár, 8k magyar forint, de megéri.
Mindig felszínre hoznak valamit, amire egyedül nem lenne képes és olyanokat, amiket még én se tudok kihozni belőle!
Tökéletesen ugyanígy érzek, mint a témaindító.
Szóval: Jelen! :)
"Nőőőőt akaroook! De azonnal!" Fellini, Amarcord
Szervusztok, társaim a magányban, üdvözöllek benneteket. Megengeditek, hogy csatlakozzam hozzátok? Most talán duplán érzem az egyedüllétet. 2007 januárja nem találok állást, 2008 áprilisáig még csak megvoltunk valahogy az én huszonezres segélyemmel és anyám nyugdíjával, de 2008 április végén anyám meghalt. Augusztusban még a cicám is elunta a jólétet, mert egy hajnalban, ahogy nyitottam a bejárati ajtót, kiszökött - és csak remélem, hogy valaki befogadta. Tavaly november elején a párom is elment Angliába állást vállalni, havonta kaptam maileket is tőle, majd most, február 14.-én - szintén mailben - közölte, hogy jobbnak látja, ha eltűnik az életemből, mert érzése szerint több bánatot okozott mint örömöt. Mivel nincs állásom azóta sem, s egyetlen maradék rokonom tud havonta egy kis kajapénzt adni, szeptember óta csak a fizetetlen számláim gyűlnek... Így aztán most totálisan úgy érzem, hogy senkinek semmi szüksége rám a világban, a 125 kilóm miatt semmi esélyem, hogy komoly, tiszta, érzelmi alapokon nyugvó kpcsolatot tudjak kialakítani, úgysem kíváncsi rám senki. Mit gondoltok, fel lehet állni ebből a helyzetből? Pénz híján hová mehetnék emberek közé? (Bár ennek sem látom értelmét... annyi volt mostanában a negatív tapasztalat...)
Köszönöm mindenkinek, aki megpróbál ötletekkel segíteni
P
Szia T-om-2,elöször azt mondom neked,hogy nem minden a külső,persze nem egy utolsó szempont ha valaki jól néz ki,azt irod,hogy az osztályból a lányoknak "bejösz" vagyis tetszel nekik mert jóképü vagy.
Ha álomvilágban éltél eddig valószinü ezért nem vettek figyelembe a "nem túl szép"(ahogy te irtad) lányok.....gondolom te is tudod,hogy jóképü vagy és ehez sajnos társul egy kis beképzeltség(bocs),....valamit nem jó csinálsz ha csak a külsőd miatt kedvelnek....
Lehet nagyon nagy az önbizalmad és ez elnyomja a szeretetre vágyó érzéseidet....mielött keresnél magadnak egy lányt belül kell rendet rakni a fejedben,hogy ne csak azzal foglalkozz,hogy jól nézel ki hanem,hogy ki tudd mutatni,hogy tényleg kedvességre és szeretetre vágysz és te ugyan ezt akarod adni....és ha netán találkozol egy leányzóval,vidd el kávézóba vagy egy cukiba és mond el neki,hogy te mire vágysz...ha ezt megérti akkor már nem csak a külsöd fog számitani neki...
a szitu az, hogy te egy gyerek vagy, és egy kicsi időre még mindenképp szükséged van ahhoz, hogy felnőj annyira, hogy a külső és a belső történéseid ne dobáljanak összevissza, mint hullámok a fadarabokat
sportolj, olvass, szórakozz, és a lányok majd maguktól fognak becserkészni
de ha nyomulsz, nagy ivben kerülnek el
Sziasztok nagyon szükségem lenne a segítségetekre mert a szívem mindjárt széttörik teljesen ! :(
17 éves srác vagyok. Mindenki szerint jól nézek ki, magas vagyok, sportos és ráadásul jó hosszú a nyelvem, amit mindenki csodál :D. A nagy problémám az hogy nem találok barátnőt, az ismerettségemben sincs olyan aki számításba jöhet. Eddig nem vettem figyelembe az osztályból a lányokat,mert ugyabár nem túl szépek, de úgy 3hete rájöttem,hogy azért mégis van valaki aki jó csaj ,csak egy álomvilágban éltem és nem vettem őt eddig észre. Tudom,hogy az osztáylból bejövök a lányoknak külső alapján, csak egymás között mondogatják, illetve tagadják a haverjaimnak. Most már utálnak is, de semmi rosszat nem csináltam velük-nekik. Most azért utálnak mert nem jöttem össze nekik? De nem értem hogy miért kell utálni olyasvalakit,akit legbelül az ember szeretne és vágyik rá. Szóval én szeretni akarok valakit és az osztályból az a lány tetszik is, meg ő szokott velem szemezni is,de mindig letagadja hogy nagyon vágyik rám ,meg utál is. Kérlek szépen segítsetek, mert nem értem hogy mi a szitu. :s
Szia r.pavone63!
Valóban nem ismerlek, az erkölcsi norma nem konkrétan Rád vonatkozott, hanem azokra, akik félrejárnak és meg is magyarázzák maguknak. Nem akarom kifejteni a véleményem, de köszönöm a lehetőséget.
Minden jót!
Szia!
Én is így érzek. Volt egy hosszabb kapcsolatom, aztán két rövidebb, most egyedül vagyok, de jobban érzem magam, mint egy rossz kapcsolatban. Természetesen valahol vágyom, egy újra, és hiányzik a lelki része, de mivel tudom, hogy erőltetni nem jó, így várok, persze nem görcsösen, és hiszek a vonzás törvényében. És ti?:) Szerintem ha pozitív érzésekkel gondolsz ezekre a dolgokra, hogy skizés, ölelés, és elképzeled, előbb utóbb bevonzod az életedbe. Azon sem szeretnék görcsölni, hogy vajon meddig leszek egyedül, szerintem úgyis addig, amíg így kell lennie. Valahol mindennek oka van, és amíg nem vagy lelkileg teljesen feltöltődve egy új kapcsolatra, addig biztosan nem vonzod be. Egyet értek az előttm hozzászólokkal, ha elengeded magad, tuti akkor találkozol,a nagy Ő-vel. tényleg így van, nem számítasz rá, elvagy, és betoppan:) Jóéjt!:)
Szia,cseszi,szia,kisfelhő,bocs,hogy kicsit elkalandoztam magamfelé és nem hagytalak szóhoz jutni benneteket,hiszen ti biztosan magányosabb vagytok mint én,és hát ti kezdtétek el a fórumot.
Szia féknyom,ha netán benéznél ide csak annyit válaszolnák neked,hogy,nem tudhatod,hogy nem egyforma az erkölcsi normánk,ha nem is tudsz rólam szinte semmit,az adatlapod szerint fiatalabb vagy nálam,de ettöl még kifejtheted a véleményedet bármiről,leirhatod nyugodtan,hogy mit gondolsz,de ha mégsem,akkor megértelek és neked is minden jót.......
Szia r.pavone63!
Számomra kevés dolog furcsa, az sem, hogy ezen a fórumon vagy.
Nem botránkoztam meg egyáltalán.
A nyíltság, meg a gusztustalanság 2 dolog.
Nem olvastam a történeted. Tedd amit jónak látsz, legyél boldog.
Bővebben is ki tudnám fejteni, de fölösleges... Nem egyforma az erkölcsi normánk, ami persze nem baj, így kerek a világ.
Ki mint él, úgy ítél!
Elnézést az OFF-ért, minden jót!
Szia féknyom,lehet furcsa számodra,hogy ezen a fórumon vagyok,de lehet észre sem vetted,hogy 2 napja még a "szexuális vonzalom" nevü fórumon voltam egy-két szó erejéig és te is közbe szoltál,de csak annyit ,hogy megbotránkoztál a férjes asszonyokon,olvastam a hozzászólásukat,bevallom nekem is meglepö volt a nyiltságuk,de sok mindenre rádöbbentett engem is.
Nem tudom,hogy olvastad-e az én történetemet,csak röviden annyit,hogy már 4 éve van a férjemnek barátnője,ez a nő az én legjobb barátnőm volt.
Barátkozok a gondolattal,hogy visszacsalom én is és akkor találtam meg azt a fórumot,de mivel ahoz jól összekell,hogy szedjem magam,hát még jár az agyam.
Bocs,hogy ezt leirtam neked és elnézést kérek az itt jelenlévöktől is,hát tényleg sokszor érzem magam magányosnak.....
Én is csatlakozom hozzád,és csak annyit tennék hozzá,hogy ez tényleg nagyon nehéz,én jó pár évvel vagyok idösebb a két hölgynél és van egy 50 éves barátnőm akinek szintén 2 éve halt meg a férje,őt is nagyon megviselte,még mindig orvoshoz jár.
Egy másik kedves ismerösömnek tavaly októberben halt meg a 67 éves férje,szinte megállt az élet számára,alig lehet megnyugtatni,persze akár mennyi idös az elhunyt mindig nagyon megrázó az ilyen,és hát főleg annak aki itt maradt.
A magány nagyon nagy úr,de ahogy irod Csipkerózsika,valóban el kell engedni a múltat,tudom,hogy könnyen mondjuk,de meg kell próbálni.
Én is nagyon sokszor vagyok magányos annak ellenére,hogy van férjem,mert hát 4 éve eléggé megromlott a házasságunk,de eggyütt lakunk és én abban bizok még,hogy majd valamikor megint vissszatalál az ÉN szivemhez a férjem....
Hát, akkor mégsem a magány a probléma...
Remélem sikerül megoldani.