Magányosan fiatalon (?) (beszélgetős fórum)

Köszönöm szépen a tippeket, mindenképpen utánanézek, mert sajnos eléggé introvertált vagyok.

Igyekszem én is picit nyitottabb lenni, hátha a fokozatosság a kulcs.

Ha én újra 22 lehetnék, a meglévő baráti kapcsolataimat fűzném szorosabbra. Kötnék esetleg új, tartalmas barátságokat.

Nem venném olyan komolyan a randizást. Csinálnék egy csomó olyan programot, amit nem családos ember tehet a barátaival.

Már 22 évesen megtanulnám, hogy kedves, jófej vagyok mindenkivel, de a legfontosabb saját magamnak ÉN vagyok.

Első nagy szerelmem után egyedül maradtam 20 évesen, a NAGY 1 éves kapcsolat után. Akkor eldöntöttem, egyedül leszek. Hétfőtől péntekig egyetemre koncentráltam, péntektől vasárnapig pedig mindenfelé jártam a barátaimmal. Megtaláltam a sportomat, megismertem magam.

22 évesen pont magamba voltam szerelmes. A fiatal pasik az egészséges önbizalmú lányokra tapadnak, mint légy a papírra. Nem vagyok a végzet asszonya, de emlékszem, hogy már nekem volt kínos visszautasítani a fiúkat! :D

Hátha ebből valamit kimazsolázol. Elragadott a nosztalgia!

A legszebb éveidben jársz, használd ki! És ne hagyd, hogy más használjon Téged ki!

köszönöm szépen. így a kép lényegesen tisztább. Mennyire vagy introvertált személyiség?

A most leírtak és a korábbi hozzászólások alapján talán az a legnagyobb feladatod, hogy megpróbálj kicsit nyitottabb lenni a világra és a körülötted mozgó emberekre. Ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnod a bizalmatlanságodból.

Programok - föleg a szabadban - most is vannak. Próbálj meg esetleg nem kifejezetten ismerkedési céllal programokon részt venni. Nekem pl. anno, amikor a Tinder még új dolognak számított, volt egy nagyon érdekes és szuper "kiserletem". A hagyományos beállitasok helyett tágabbra vettem mind a kor mind a távolság beállítást és egy "hagyományos" ismerkedös szöveg helyett az lett a mottóm, hogy nem párkapcsolatot keresek, hanem "hasznos és érdekes élményeket /idötöltést/ egy jó beszélgetést keresek." Szinte mindenkit, aki egy kicsit is szimpatikus volt, jobbra húztam. Meglepöen sok match lett a kíserlet eredménye. Rá kellett jönnöm, milyen sok ember magányos manapság. Amellett, hogy a karrierem egy ilyen Tinder találkozásnak köszönhetöen indult el, eszméletlen szuper élményekkel gazdagodtam. Voltam szölöt szüretelni, koi hal versenyen, elsö ismerkedés a golf sporttal, müveszi est, spontán komoly zenei koncert, vadászat, stb.... volt olyan találkozás, ahol mindketten tudtuk, ez csak egy alkalom lesz, de van azóta is tartó nagyon jó ismerettségem.

Ezen kivül pl. ha Pesten élsz ajánlom az "Internations" communityt. Ha egyetemen tanulsz, nyilván beszélsz idegen nyelvet. Ez egy szuper expat közösség nagyon sok tagoknak szervezett programmal - többségük ingyenes, vagy minimális beugró szükséges. Valóban színvonalas közösség. A tagságinak van ingyenes verziója is. A legjobb az egész közösségben, hogy mivel expat-ekröl van szó (külföldön élö és dolgozó emberkék), nagyjából mindenki "magányos", így az ismerkedés automatikusan elkerülhetetlen. Nekem anno, amikor kiköltöztem Bécsbe, ez a közösség jelentette a "túlélést" és szuper barátságok születtek. 2 éve pl. Indiában voltam egy barátnöm esküvöjén, akit annak idején egy Internations rendezvényen ismertem meg Bécsben. Mondanom sem kell, sok párkapcsolat is kialakult ezeken a rendezvényeken a tagok között :). Ami viszont számomra a legfontosabb learning volt, empátiát tanulni más emberek iránt, más kúltúrák megértése.

Ezt a lehetöseget azert is irtam le, mert jómagam egy abszolút introvertált, bizalmatlan, "fej" ember vagyok - ha nekem sikerült az életemet nyitottabbá tennem, akkor neked miért ne sikerülne? Minden más utána jön magától.

Kedves Titttus!

Először is engedd meg, hogy gratuláljak, hogy ilyen életet sikerült kialakítanod ilyen kezdeti nehézségek után!

Szeretnék sorban is válaszolni:

1., Valóban nem kálvária, lehet, hogy eltúlzott volt a szóhasználat, de épp ez jutott eszembe. Igazad van.

2., Nekem nem alakul ki a szeretet/szerelem egy ismeretlen ember irányába 1,5 hét alatt. Ez van. Könnyebb is lenne, ha nekem is így menne ez. Onnan tudom, hogy ő viszont belém szeretett, hogy nagyon hamar kimondta. Én majdnem sokkot kaptam, annyira hirtelen és váratlan volt az egész. Persze én is nagyon jól éreztem magam a társaságában, de szeretetről beszélni pár találkozó után, szerintem furcsa. Ha valaki nárcisztikus személyiség, akkor pont az exem az.

3., Szerintem a kölcsönös figyelem nem külsőség. Nehéz elmagyarázni egy kapcsolatot, hogy jól bele lehessen látni kívülről, de mindenben az én érdekeimet nézte az elején, a széltől is óvott, nem engedte, hogy tömegközlekedjek a vírus miatt, mert féltett. Büszke volt rám, mindenkinek a legszélesebb mosollyal és magabiztossággal mutatott be. Ezek természetesen jó érzéseket keltettek bennem, mivel ez volt az első kapcsolatom. Emellett fel tudnék sorolni egy csomó jó tulajdonságot is benne: segítőkész, rendkívül okos, logikus, nagyyon könnyen analizál, rájön mindenre, bátor, magabiztos, határozott és még sorolhatnám napestig. A rossz tulajdonságait is, de az meg kinek nincs?

4., Nagyon nehezen alkalmazkodom, érte mégis mindent megtettem, én még nem akartam az összeköltözést, de belementem, mert jó érvei voltak és nekem is hiányzott minden pillanatban, ha nem volt velem. Ráadásul az együtt alvás mindekttőnk gyengéje volt, és tényleg csodás élmény volt az együtt töltött idő. Én például utálok vezetni, de van jogsim. Sokszor mentünk el barátokhoz és láttam rajta, hogy szeretne inni, és mondtam neki, hogy nyugodtan gurítson le 1-1 sört, majd én hazavezetek. Ő sokkal spontánabb ember volt, volt olyan, hogy még a korlátozások előtt este 10-kor indultunk el valahova hirtelen, mert segíteni kellett valakinek. Sokkal bulizósabb is volt, és elmentem vele mindig, amikor ráértem. A nagyon ivós ember se vagyok, de 1-1 vaalmit mindig ittam, hogy ne kelljen aggódnia amiatt, hogy nem érzem jól magam, meg én is oldódtam egy kicsit. Persze, volt olyan is, hogy nemet mondtam valamire, de nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne.

5., Kicsit az elején is túl szép volt, hogy igaz legyen, de egy 22 éves romantikus lány, akit még sosem szeretetek menthetetlenül beleesett ebbe a srácba? Ez olyan hihetetlen? Viszont akkor annyira kedves és megértő volt, és olyan nagyon látványosan szeretett, hogy bedőltem neki a kezdeti 1-2 hetes bizonytalanság után. Aztán, ahogy említettem pár hónapig tartott nála is a rózsaszín köd és akkor nagyon sok energiát, erőfeszítést, időt ölt bele az ismerkedésbe/kapcsolat elejébe, de aztán ez átalakult valami mássá, egy mérgező dologgá. Elkezdett mártír szerepben tündökölni és kialakítani tudatosan azt a képet, hogy nekem nála jobb sosem lesz az életemben. Az a hab a tortán, hogy a kezdetektől volt egy félelem bennem, hogyha elhagy valamikor, vagy ha esetleg ennek vége lesz, sose lesz más, akit ennyire tudnék szeretni. Minden megvolt benne, amire valaha vágytam egy srácban, és emellett minden elképzelésemet felül is múlta a kapcsolat első felében. Hihetetlen volt, hogy ennyire tökéletes nekem és minden egyes mondatával és cselekedetével csak tökéletesebbé vált.

6., Az elején valóban nagyon küzdött (1hónapig kb), utána már én is beletettem magam sokkal jobban (még 1-1,5 hónapig), de a végén inkább csak élvezte azt a kényelmet, amit egy párkapcsolat nyújt. Mivel tudta, hogy mennyire odavagyok érte, és hogy úgysem hagynám el. (Pedig sosem mondtam ki ezt így, nem akartam ilyen ragaszkodó típus lenni, csak azt, hogy szeretem, hogy szerelmes vagyok belé, és, hogy még sosem voltam ennyire boldog.)

7., Nyilván nem mindent, de amikor közös képet tölt fel valaki az új párjával, ahol ölelkeznek, mosolyognak, kirándulnak, vagy összebújnak otthon, akkor azért ennek valami valóságtartalma van.

8., 1,5 hónap után, de mi szinte minden egyes nap együtt voltunk ebben az időben, és napi minimum 6-7 órát, ha nem az egész napot. (nyár volt, nekem nem volt melóm, neki meg nagyon laza volt a home office)

Pont emiatt nem is tudom, hogy alakult ki a kapcsolat, mert a legeslegelején ő alakított mindent az én taapsztalatlanságom és az ő határozottsága miatt. Kapcsolatban szerintem jól tudok működni, bármennyire is furán hangzik ez így, az ismerkedés lépéseiben vagyok nagyon elveszett.

Kevés ilyen férfi és nő van, de van. Szerintem az idősebbeknél sem jobb az arány.

Ahogy egyre több az infó az exről, annál rosszabb a kép róla. :) 16 éves kora óta max heteket van egyedül.. az ilyennel nem érdemes elkezdeni sem, feltéve ha nem ugyanaz az értékrend. Neked pedig messze nem ez.

Sajnálom. Ehhez tényleg kell egy kis tapasztalat, hogy az ilyen típust felismerd időben. Tapasztalt nők ezt látják/érzik három mondat után. Talán már neked is könnyebb lesz.

Kedves Tamas7!

Itt is az megy, mindenki nagyon haamr túllép mindenen, mindenki kavar mindenkivel, vagy sikerült tartós kapcsolatot kialakítaniuk.

Sajnos kevés ilyen férfi van, főleg a korosztályomban, de nem nagyon szeretnék jóval idősebb férfiakkal sem kezdeni. Max 5 évet tudok még elfogadni.

Az exem elég gyorsan hoz döntéseket, és nagyon gyorsan alakulnak/változnak az érzései, amiért nem hibáztatom. Ő ilyen és keresi a legjobbat magának és mindig meg is kapja. Csodálatos exei vannak és a barátnője is nagyon értékes nő, ahogy tudom. (sok közös ismerősünk van) Szeret ismerkedni, velem ellentétben. Neki a legjobb fázis a szerelmben az eleje, én sokkal jobban értékelem, ha már kialakult valamiféle rutin, összeszokottság érzés. Ő mindenre hamar ráun. A vadászösztönt meg le se tagadhatná, na ő az, akinek még hónapok sem kellenek, napokat, heteket van csak egyedül, mindig van barátnője 16 éves kora óta.

Az egyetemen se éltem nagyon társasági életet, így nem volt ott sem olyan, hogy bármelyik sráccal kialakult volna egy jobb viszony. Sajnos a barátaim sem az elmászkálós fajták, így tényleg az online ismerkedés maradt csak nekem. Most biztos. Talán majd ha lesz munkahelyem, vagy esetleg mesterképzés az egyetemen, mert nem hiszem, hogy én fogok még alapképzésen offline tanulni.

Szia!

Hát, sajnos ezek szerint ilyen típusok vagyunk. Azért remélem te is hamarosan megtalálod a párodat.

Átugrottad azt hogy " ha nagyon lesarkítom"!!! Mert ez az ismerkedés, megismered ,jártok,kiderül mi van,ha jó ok, ha nem lépsz tovább,és egyszer csak megjön az igazi.

TEhát NEM azt írtam hogy futószalagon jöjjenek a kapcsolatok.

Szerintem igen csak hozzátartozik a tizenéves ismerkedés ,ártatlan flörtölgetés ahhoz hogy jobban megismerjük a fiúkat/férfiakat,,,és ők is bennünket

Ha ez kimarad akkor jönnek ezek a dolgok, ahogy most FI is járt ill. érez,

Szó nem volt arról hogy tiznévesen kapcsolatban kellene élni!REmélem igy OK:))

Kedves Anonim,

hm, talán a kedvenc idézetemet ajánlanám elöször a figyelmedbe : "Es gibt in der Welt einen einzigen Weg, auf welchem niemand gehen kann, außer dir: wohin er führt? Frage nicht, gehe ihn." Friedrich Nietsche

Nem ismerem a pontos magyar fordítást, de a lényege, hogy a saját utad csak a tiéd és a sorsodat te alakítod.

Az írásod erösen ellentmondásos, azonnal az volt az érzésem, hogy Te nem vagy még tisztában azzal, mit is vársz az élettöl, vagy hogy mi az, amire igazán vágysz, vagy egyszerüen nem léptél még túl a pubertás kori felszínességen és önzöségen. Ne izgulj, az emberek többsége soha nem fog rajta átlépni... Mivel már 22 éves vagy, lassan bizony ezekkel a kérdésekkel foglalkoznod kell. De hogy megvigasztaljalak, még semmihez sincsen késö.

én csak 30 felett lettem ura a saját sorsomnak. A huszas éveim küzdelmesek voltak. A sorsomra nagyon is igaz, hogy ami nem öl meg az megerösit. Néhány párhuzamot veltem felfedezni:

anyukám egyedül nevelt, míg mindenki bulizott én már 14 évesen iskola után/elött dolgozni jártam, hogy kiegeszitsem a kasszát otthon. Huszas évek pasizás helyett egyetem, 3 meló, beteg anyukám apolása. 24 évesen az 5 éves erettsegi talalkozo sokkolt: a többseg tul volt egy esküvön, elsö gyereken - volt aki mar az elsö váláson is....közben elvesztettük a lakásunkat, így ezen a ponton feltettem a kérdést magamnak, érdemes-e egyaltalán ezt az életet élni. Ugyanakkor ez a gondolat elborzasztott, így elkezdtem azon agyalni, miért is élek, mit akarok az élettöl, nekem mi fontos, engem mi tesz boldoggá? Mi tesz boldoggá rövid távon és mi hosszú távon? Összeállt a terv és megértettem, hogy az akutális helyzetem adott, a sorsomat csak én akakítom, mind a negativ, mind a pozitiv valtozasokert csak én vagyok felelös - senki más.

Ha a Te életcélod egy párkapcsolat és az, hogy ne érezd magad magányosnak, ám legyen, de nyilván te is sejted, az élet ennél többet is tud tartogatni. én saját tapasztalatból írom, csak amikor már elégedett voltam saját magammal, tudtam igazán kifelé is megnyílni és egyik flört jött a másik után. Az igazán értelmes (itt az IQ és EQ együttes meglétét értem) férfiak nem fognak egy nöt vonzónak találni, aki ugyanezen tulajdonságoknak nincs birtokában. Ez most talán egy cseppet öntelten hangzik, de hidd el, én tapasztalatból beszélek. Én az igaz szerelmet 35 évesen találtam meg, most 40 vagyok és olyan életet élek, melyet a környezetem bizony irigyel - nem is kicsit. Ez azonban engem sokszor elszomorít. Nagyon régen nem éreztem már irigységet. Ha egy sikeres embert látok, azonnal az jut eszembe, vajon mennyi lemondással és küzdelemmel járt együtt az út, ami a sikerhez vezetett. Néha elgondolkodom rajta, hogy az emberek többsége miért csak a külsösegek alapján itél, az, hogy az eredmények mögött mennyi munka rejlik, ritkán veszik észre. Mert bizony az életben a legnagyobb munka saját magunk folyamatos tobábbképzése, feljesztése mind értelmi, mind érzelmi szinten.

Szóval az én tanácsom, hogy jól idd le magad, de utána azonnal hagyjad abba az önsajnálatot és kezdjed el TUDATOSAN élni az életedet.

Leírom rám milyen benyomást keltettél, milyen kérdéseket tettem fel a személyeddel kapcsolatban magamnak:

- az általad átéltek valóban felérnek egy kálváriával? Tudod Te egyáltalán mi az igazi szenvedés, vagy csak szereted túldramatizálni a dolgokat?

- Nárcisztikus típusú ember vagy? Idézlek: "nagyon hamar belém szeretett a párom". Aham, szóval nem egymásba szerettetek, hanem ö beléd? Ez volt a célod? Hogy beléd szeressen?

- Neked csak a külsöségek fontosak egy kapcsolatban? Idézlek: "imádott, a tenyerén hordozott, mindenben segített, mindent megadott nekem, nagyon odafigyelt rám. Mindeni engem irigyelt....Mindenhova együtt mentünk, autóval vitt" - a sorrend sokat elárult, ugyanis csak ezen sorok után soroltál fel pár belsö értéket.

- Valóban tisztában voltál vele, hogy öt mi teszi igazán boldoggá? "Mindig neki akartam jót, az ő boldogságát helyeztem a sajátom elé - pár példa erre?!

- A legnagyobb ellentmondás: "Utólag be kell, hogy lássam, hogy ez egy mérgező kapcsolat volt, mert az első pár hónap után tudatosan alakított ki bennem egy olyan képet, hogy becsüljem meg mennyire jó ő nekem, és soha nem lesz ilyen kapcsolatom. A baj, hogy én ezt már jóval előbb éreztem és tudtam magamtól is. Mai naig tudom, hogy nem lesz olyan, akivel akár hasonló mélységekben tudom megélni a szerelmet, mivel számomra ő volt a nagy ő." MOST AKKOR EZ EGY IGAZI MÉLY SZERELEM VOLT VAGY MÁR AZ ELEJÉN KAPCSOLTÁL HOGY TUL SZÉP HOGY IGAZ LEGYEN??

- Ugye Te is érzed, hogy itt valami nem stimmel: Idézlek: "Nagyon küzdött értem, nagyon sokszor én nem tettem bele magam igazán ebbe az egészbe, és ő mindig ott volt." Most akkor hogy is van ez? mérgezö kapcsolat, vagy szöke herceg vagy mindig neki akartál jót és magad elé helyezted? Nem értem....nem tudom, melyik verzió igaz.

- Te valóban elhiszed azt a sok sz@rt, amit Instán látni, szerinted ott minden megfelel a valóságnak?? "Most itt vagyok és azt látom, hogy mindenki a környezetemben 1-2 hónap alatt talál magának új párt és posztol már instára boldog, közös képeket"

- Mennyi idö után feküdtél le vele? ;) "A szexhez is leglább 1-2 hónap kell, meg közös alvás előtte. Velem van a baj?"

Szóval az én tanácsom, hogy jól idd le magad, de utána azonnal hagyjad abba az önsajnálatot és kezdjed el TUDATOSAN élni az életedet.

Hát megnyugodhatsz,már ha ez nyugtat,,,azt hiszem a párkapcsolati okosokon kívül (talán ők sem ) senki nem tudja a tuti receptet:))legyen akár 20,30,vagy akárhány éves.

Szóval nem sok értelme van teóriákat gyártani hogy beléd szerethetett e 1 hét vagy akármennyi alatt.

Ez most így lett.

Kicsit talán túl is gondolod ,mert ez egy folyamat amit több kapcsolaton keresztül fogsz tanulni és senki nem tudja megmondani mi a jó mert mindegyik más.

Ha nagyon lesarkítom ,,,,ismerkedsz,együtt vagytok,aztán vagy neked nem felel meg vagy a másiknak ,,,,és léptek tovább,,,,,,na ez neked kimaradt eddig és most indulsz onnan aminek már kb. ahogy írták is kicsit előbb kellett volna kezdődni:))

Mégegyszer is írom(nem ez a recept de bevállhat) most nyugodj meg gyógyulj,semmi vész veled,,,,építsd az életed magadnak ,járj nyitott szemmel,egy céltudatos igyekvő nő mindíg vonzó:))

Vége lesz egyszer ennek car vírusnak is kinyílik a világ és könnyebb lesz ismerkedni is,főleg személyesen:))

Szia :)

Te nem én vagyok 22 éves koromban? :)))

Annyira megértelek... Az a baj, hogy túl sok biztatót nem tudok mondani neked, sokkal idősebben kb ugyanezek az érzésem.

Remélem, Te nem így leszel ezzel...

Semmi gond veled! Anno én is aliennek éreztem magam :) Az én környezetemben is mindenki gyorsan talált kapcsolatot. Kész szappanopera volt... lassan már mindenki mindenkivel volt. Ezekből kimaradtam. Nem mindenkinek jönnek be a felszínes kapcsolatok. Te is ilyen vagy. Nyugtasson a tudat vannak ilyen férfiak is. :) Remélem megtalálod!

A barátodon nem érdemes bánkódni. Részéről ez nem volt olyan mély, ha 5,5 hónap után lelépett egy másik csajjal. A szomorúságod persze érthető.

Az egyetem lenne talán a legjobb ismerkedési terep. A tindernél mondjuk bármi jobb. :D Bár talán ott is ki lehet fogni egy-egy normális arcot.

Nagyon köszönöm a bíztatásodat!

Sajnos mivel kevés tapasztalatom van, és ami van az is inkább egy hamis kép a szerelemről - hiszen utólag belegondolva lehetetlen volt, hogy valaki 1-1,5 hét alatt belém szeressen - így eléggé el vagyok veszve, és nem tudom, hogy mi a normális, hogy hogy kellene ismerkedni, hogy hogy alakulnak ki a kapcsolatok.

Tanultam és sportoltam. Voltam én is szerelmes persze idősebb fiúkba a suliban, de vagy baráti kapcsolatunk volt, vagy nem is nagyon beszéltünk.

Tudom, hogy valószínűleg naiv vagyok, és ezt a naivitásomat csak erősítette az első párkapcsolatom, mert minden úgy történt szinte, mint egy elcsépelt, nyálas, rózsaszín ködös tini regényben.

Most ne azt nézd ,,és egyébként sem ,,,,hogy mások mit hogyan,,

22 éves vagy ,nagyon fiatal:))))Most is csak azt mondhatom állj fel szépen,és cselekedj magadért.

Természetes hogy szerelemre /szeretetre vágysz ,de nehogy ebben a sóvárgásban teljen az idő.

Főleg ne hidd hogy neked csak ez az 1 fiú volt kiutalva.

Lehet szomorkodni de aztán kapd össze magad ,meglátod a legjobb lesz amikor szépen haladsz előre saját erőből.

Az élethez kell egy bizonyos mértékű kalandvágy, nyitottság, kíváncsiság. Nem csak pasikra értem.

Egy átlag lány már 15-16-17 évesen szerelmes.

Mit csináltál annyi idősen?

22 éves létedre nagyon naiv vagy.

Majd elmúlik az érzés, hogy elhagytak. Felépíted magad és lesz új kapcsolatod.

Ezt többen, többször átéltük.

Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek a válaszokat és a pozitív gondolatokat is.

Anyukám elég idős, és sajnos egyre rosszabb az egészségügyi állapota is. Nem alaptalan a félelmem, de remélem, hogy még nagyon sokáig velem marad.

Picit mindig is éretebb voltam a koromnál gondolkodásilag, de az életstílusom meg a saját koromhoz passzol, emiatt sehova se tartozom igazán. Az ismerkedés is fárasztó számomra így a neten, élőben sokkal lazábban indult el. Most viszont vadidegen emberekkel találkozom és még sokkal sokkal kevésbé tudok valakit a bizalmamba fogadni.

Emellett tényleg azt látom, hogy akinek komoly kapcsolata van az ismerőseim közül már mind építkeznek, házasodnak, gyereket terveznek és megtalálták azt az embert, akivel leélnék az életüket. Mindenki együtt lakik a párjával. A szűk baráti köröm meg szintén szingli, az az örök szingli típus. Szóval esélytelen kb. bárhonnan élőben fiút leakasztani, nemhogy még normális is legyen, vagy passzoljanak az igényeink...

Biztos a vírus is rátesz a negativitásomra, de most nagyon egyedül érzem magam, és nincs senkim, aki megértene, és szinte zsigerien hiányzik, hogy valaki szeressen megint végre.

22 évesen első kapcsolat után biztos lehetsz benne, hogy nem ő volt az igazi. Az első szerelemre mindenki ezt hiszi, főleg ha ilyen sokáig várt rá...

Bár én nem ez a korosztály vagyok, de szerintem teljesen téves hogy 1-2 hónap után talál valaki új párt, főleg ha vannak elvárásai is. Igaz szerencséje bárkinek lehet, de nem ez a jellemző...

Amúgy miért készülsz az egyedüllétre, beteg anyukád, hogy már most attól félsz, hogy elveszíted. Mert ha nem, akkor lehet szakemberhez kéne fordulnod, mert valami nem ok veled...

Jaj te lány:)))

Úgysem hiszed el ,de most nem látod reálisan a helyzetet:)))Fáj még ez a szakítás ,nyomot hagyott nagyon:)Teljesen normális hogy belestél az első szerelem gyönyörűségébe és most nem ereszt:))EZ NORMÁLIS:))FÁj még és rossz hír hogy még fog is,,,de nem tart örökké:)))Okos vagy ,,látod mi a helyzet,,megoldod magad is és JUj ez nagyon tré ,,de az idő segít,bizony!!!Nincs veled semmi gáz:))Nem maradsz egyedül!!

Most magadra koncentrálj ,de ne( csak) kapcsolatok terén, hanem a karrier ,állás életkezdés területén ebbe tedd az energiát mert ez előre visz magadért teszed:) KÖzben gyógyul a leked és megtalálnak a dolgok:)SZóval magadra alapozz és így a kapcsolatban is magabiztos önálló lehetsz és kell is ez:))

Szia!

Nem veled van a baj. Vannak akik könnyebben és vannak akik nehezebben alakítanak ki emberi kapcsolatokat, párkapcsolatot.

Ne dobd el azonnal magadtól az ötletet, hogy sosem lesz ilyen jó kapcsolatod. Mert igenis lehet. Olyan is lehet, aki nem hat rád mérgezően.

Most ez a vírushelyzet sokakat megvisel, ezzel szerintem nem vagy egyedül.

Nem kell feltétlenül változnod, talán csak a hozzád hasonlók társaságát kéne megtalálnod. Ami persze nehéz, mert többnyire ők sem mennek sehová. :) Ha mindenképpen változtatni szeretnél, akkor pedig légy nyitott mindenki felé, sosem tudhatod kiben találsz meg egy jó barátot, vagy akár egy új párkapcsolatot.

Csak hogy megnyugtassalak, nekem sem volt soha rengeteg barátom. Most perpill 1 sincs, akivel tartanám a kapcsolatot. Ja és nem feltétlen muszáj a korosztályoddal “jól kijönnöd”, ha másokkal érzed jól magad, akkor ismerkedj velük. Nincs erre semmiféle szabály. :)

Kedves Hoxázók!

Nem nagyon bírom már magamban tartani és senki nincs, aki meghallgatna. Muszáj kiírnom, s tapasztalatot kérnem tőletek, mert biztosan vannak nálam sokkal tapasztaltabb nők itt.

Szóval megpróbálom a kálváriámat a lehető legrövidebben leírni. 22 éves vagyok, és egyetlen egy kapcsolatom volt, amiben nekem minden első volt, a csók, a szex, az érzés, hogy fontos vagyok valakinek, az esti telefonálások, a közös utazás, a folyamatosan együtt töltött idő. Csodálatos kapcsolatnak indult, nagyon hamar belém szeretett a párom, imádott, a tenyerén hordozott, mindenben segített, mindent megadott nekem, nagyon odafigyelt rám. Mindeni engem irigyelt, hogy ő a szőke herceg fehér lovon, és én is így éreztem/érzem. Mindenhova együtt mentünk, autóval vitt, bemutatott a családjának is nagyon hamar, és én is őt. 2 hónap nyári kapcsolat után össze is költöztünk és szakításig együtt laktunk. 5,5 hónapot tartott a kapcsolat, ami nem volt hosszú, de nagyon intenzív, szenvedélyes kapcsolat volt. Mindent együtt csináltunk, együtt feküdtünk, keltünk, ettünk, fürödtünk. Ismertem a barátait is. Mindig neki akartam jót, az ő boldogságát helyeztem a sajátom elé, és látszólag ez fordítva is megvolt. Ez a kapcsolat véget ért, amikor megismert valaki mást és összejött ezzel a lánnyal. Engem meg itt hagyott karácsony előtt összetörve, darabokban.

Utólag be kell, hogy lássam, hogy ez egy mérgező kapcsolat volt, mert az első pár hónap után tudatosan alakított ki bennem egy olyan képet, hogy becsüljem meg mennyire jó ő nekem, és soha nem lesz ilyen kapcsolatom. A baj, hogy én ezt már jóval előbb éreztem és tudtam magamtól is. Mai naig tudom, hogy nem lesz olyan, akivel akár hasonló mélységekben tudom megélni a szerelmet, mivel számomra ő volt a nagy ő.

A kapcsolat elején nagyon gyorsan történt minden: egy buliban ismerkedtünk meg, ahonnan elmentünk sétálni és el is csattant az első csók, második találkozásnál már kézenfogva andalogtunk egész nap, akkor megismerte a szüleimet, majd harmadik talin én az ő szüleit. Nagyon küzdött értem, nagyon sokszor én nem tettem bele magam igazán ebbe az egészbe, és ő mindig ott volt.

Szakítottunk és én elkezdtem ismerkedni tinderen, de egyszerűen senki nem fogott meg, pedig jó pár randin voltam. Volt egy fiú, akivel találkoztam párszor, 2 hónapig chateltünk és le is feküdtünk egyszer, de nem igazán ment egyik odlalról se.

Most itt vagyok és azt látom, hogy mindenki a környezetemben 1-2 hónap alatt talál magának új párt és posztol már instára boldog, közös képeket. Nekem ez érthetetlen. Nekem lennének túl magasak az elvárásaim? Valószínűleg túl félénk vagyok, nincs elég tapasztalatom sem, de nekem ez nem megy ilyen gyorsan. A szexhez is leglább 1-2 hónap kell, meg közös alvás előtte. Velem van a baj?

Emellett nagyon magányosnak érzem magam, nem nagyon vannak barátaim, akik vannak soha nem érnek rá találkozni sem, se beszélgetni, nekik sincsenek fiú ismerőseik, tehát így nem tudok ismerekdni. A vírus miatt sehova se megyek. Anyukámmal élek, és vele beszélgetek néha, de nagyon sokat dolgozik, illetve neki is van saját élete. Egyszerűen nem látom azt, hogy nekem valaha lesz komoly kapcsolatom, amire lehet alapozni, családot vállalni, lakást venni, együtt élni és nagyon félek a jövőtől, hogy egyedül maradok, ha nem lesz édesanyám. Egyetemista vagyok, de ott se nagyon ismerkedtem, nem jártam bulikba és közös programokra, mert mindig tanultam.

Félek és el vagyok keseredve és egy aliennek érzem magam a korosztályomban. Segítsetek, mi a baj velem? Hogy változzak? Megosztanátok tapasztalatokat, történeteket, bármit?

Előre is nagyon köszönöm, ha valaki beszélget velem itt erről.