Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Magány társaságban fórum

Magány társaságban (beszélgetős fórum)


14. flasch (válaszként erre: 1. - 6f773a273c)
2010. máj. 27. 12:57

egy nagyon szimpatikus,kedves és szép lány vagy, bizzunk abban, hogy ez az elmagányosodás érzése csak átmeneti.

egyébként én emlékszem rá, hogy mikor ennyi idős voltam, mint most te, nálam is előfordultak ilyen időszakok.

talán ez is a felnőtté válás folyamatának egy szelete.

mármint nem a magány(egyébként néha az is), hanem a töprengés, a dologok okainak kutatása.

2010. máj. 27. 09:25

Ez nagyon jó ötlet, amit írtál, hogy mindennap egy jó dolgot leírni. Mivel egyenlőre velem még semmi olyan kirívóan jó dolog nem történt, de hálaistennek rossz sem. Ezért elmesélem, hogy én miért jöttem erre a fórumra tegnap. Csak hogy egy incifincit Ti is tanuljatok a "barátság"-ról. Vagy arról, amit annak hiszünk.. Kb 4 hónapja költöztem el otthonról, egy jóbarátommal egy albérletbe. Nekem van egy majdnem 4 éves kapcsolatom, de a párom még nem óhajtott elköltözni otthonról. Nade ez majdnem mindegy, én összeköltöztem a legjobb barátommal, aki mint eddig kiderült, hímnemű. Sosem volt, lesz köztünk semmi. A bátyám, én a huga vagyok.


A másik szál. 3 éve érettségiztem, és megmaradt a gimiből 2 nagyon jó barátnőm. Sőt, egyikkel még általános iskolába is együtt jártunk, ami azt jelenti, hogy 15 éves a barátságunk. Ő a Lili.


Lakótársamnak volt egy barátnője, akivel szakítottak kb 2 hónapja. Összesen 4 hónapos volt a kapcsolatuk, de egészen komolyan vették egymást. Majd szakítottak. Lili barátnőmnek pedig 4,5 éves kapcsolata volt, amiben már nem érezte teljesen jól magát, de küzdöttek. Egymással és egymásért.


Na, a lakótársam, és a barátnőm, nálunk találkoztak. Lakótársam (Dani) kivetette rá a hálóját, vagyis csak próbálkozott, hiszen barátnőmnek még megvolt a barátja. Egyik este Danival itthon beszélgettünk, hogy mégis milyen kaliberű hölgyemény kellene neki. Több órán keresztül gyűjtögettük a tulajdonságokat, majd megkért, hogy adjak neki egy számot, akire illene ez. No, én egyetlen egy darab telefonszámot tudtam megjegyezni, azt is csak azért, mert így kezdődik, h 56787.... no ennyi. Így bediktáltam, ez a gyagyás megjegyezte, majd 1 hét múlva felhívta a Lilit anélkül, h tudta volna ki ő.


Lili belement a találkába, úgy h neki, épp az ágyában feküdt a barátja. Erre engem felhívott, h ez mégis h lehet. Na itt koppantam, h úristen felhívta őt. 3000000000x bocsánatot kértem, h ilyen helyzetbe hoztam, és könyörögtem, h mondja le a dolgot. Tönkre fog menni a Lili-én, Dani-én barátságunk is. Egy majd 5 éves kapcsolatból csak így átlépni, kilépni, bármi.. jajj ne..


Hát nem tette meg. Péntek estére beszélték meg a randijukat. Lili betartotta az ígéretét, és péntek délután szakított a barátjával, 2 óra múlva találkozott Danival. Majd 1 hét múlva megint. Persze nekem egyik se mondott semmit, sőt hazudtak nonstop, h ááááá, nincs semmi, nem is találkoznak.


Majd húsvét hétfőn átmentem a Lilihez, hogy megbeszéljünk mindent, és tiszta vizet öntsünk a pohárba. Befordultam az utcájukba, és nini, Dániel autója ficcen be Liliék lakása előtt.


Akkor és ott egy komplett világ omlott össze bennem. Nekem azóta van ez bennem. Ki is fordultam, elmentem, rosszul lettem, minden. Dani este meglátta rajtam, de megint hazudott. Áááá, nem történt köztük semmi, barátok.

Másnap Lili felhívott, hogy találkozzunk, beszéljük meg. Ő elmondta mi és hogy történt köztük. Mondtam, h ez engem megvisel, mert mindkettőt szeretem ahhoz eléggé, hogy tudjam, ennek jó vége nem lehet. Féltettem Danit igazából. Még így is. Még ezek után is.

És persze 3 hétre rá Lili nagyon csúnyán elhagyta Danit. Azért mert még nem zárta le az előző majd 5 évét.


Tegnap este pedig másik gimis barátnőm írt nekem, hogy miért nem kerestem őket, és ha ennyire sajnálom a dolgot, nekem kéne toporogni a lakásuknál, és cannosát járni. És hogy én a Lilinek a "szenvedéséből" táplálkozom. Hogy mi a szenvedése azt nem tudtam meg, de tegnap teljesen elkeseredtem.


A párommal is úgy vagyunk, hogy sehogy. majdnem 4 év, és 1 éve teljesen kihűlt minden. Már semmi sem tart össze, csak az a pár emlék, ami még szép. A barátaim száma is irtózatos módon megcsappant, és folyamatosan csalódok az emberekben, még a családban is.


De innen is fel lehet állni, mert nekem igenis menni fog. Minden ilyen egy tanulópénz. Bízhatsz másokban, de talád meg a határokat, mert bármikor átverhetnek még azok is, akiket a legjobban szeretsz..


Ne haragudjatok h kisregényt írtam, de talán ez a topic (megjegyzem a storim nélkül erről szól.):D


Remélem, hogy mindenkinek jobb lesz ma már a kedve, mint tegnap volt, az érettségihez pedig sok sikert!!

Mindenkinek szép napot!!!

12. mamcili (válaszként erre: 9. - 6f773a273c)
2010. máj. 26. 22:24

Mindenkinek, jól esik, hogy talál hasonló embereket :)

Nekem is :)

De olyan jó, hogy mások vagyunk... :)

Van egy ötletem :)

Írjunk ide minden nap olyan dolgokat, ami nekünk aznap jó érzés volt!

Mit szólsz?

Hátha sikerül kicsit pozitívabban látni a világot és önmagunkat :)

11. mamcili (válaszként erre: 6. - 6f773a273c)
2010. máj. 26. 22:19

Mi a te vágyad? koncentrálj erre és ne arra mások miket mondanak, az az ő véleményük!

Neked meg lehet más!

És mondjak neked valamit...

Még jó hogy nem vagy olyan mint mások :)

Te a magad módján különleges vagy!!!

Sőt még az értéked is más mint másoknak!

Te úgy vagy jó, ahogy vagy!

:)

10. mamcili (válaszként erre: 9. - 6f773a273c)
2010. máj. 26. 22:15

Kicsit le vagy terhelve, ugye?

Kapcsolódj ki kicsit, sétálj, bicikliz, fuss egy nagyot, hidd el, most rengeteget fog segíteni.

Ráadásul a mozgás gyógyító erővel bír :)))

9. 6f773a273c (válaszként erre: 8. - 5bfba16667)
2010. máj. 26. 22:10

Köszönöm,most felviditottál kicsit:)

meg mindenki,aki ide írt,legalább nem vagyok egyedül,ami elég szomorú ,tegyük hozzá.

igen,ezt télleg nem az unatkozók találták ki,én épp érettségizem,ugyhogy nagyon nem unatkozom.talán ez is rájátszik erre az érzésre.de megpróbálom,lehet,ha kialszom magam máris jobb lesz:)


köszönöm a segitségeteket!!:)

8. 5bfba16667 (válaszként erre: 1. - 6f773a273c)
2010. máj. 26. 22:00
Én is teljesen tökéletesen ilyen helyzetben vagyok. Ahogy megfogalmaztad, ezt hívják társas magánynak. Iszonyú érzés.. De van egy olyan érzésem, hogy ezt csak mi magunk, rengeteg akaraterővel tudjuk megoldani. Én találtam magamnak egy új hobbit, lakberendezést próbálok tanulgatni, egyenlőre magamtól, aztán szeptembertől suliban. Remélem kicsit más lesz minden. Azt mondják, hogy a depressziót az unatkozó emberek találták ki. No ez nem igaz. Hulla fáradtan, ezer dologgal a hátunk mögött (és több 100000 teendővel) is lehetünk depressziósak. Sajnos rajtad áll vagy bukik a dolog. Szerintem.
2010. máj. 26. 21:58

szóval lehet,hogy télleg ez lenne a megoldás,hogy egyedül legyek:)

de remélem ,hogy nem depresszió!az hosszabb ideig tart ,nem?

2010. máj. 26. 21:57

hát én egyenlőre képtelen vagyok azt is elhinni,hogy érek annyit ,mint más:S

nemtudom másrészről,igen azthiszem egyedül akarok lenni,de annyira magányos vagyok,vagy ezt nemtudom elmagyarázni,de csak most jött rám,amugy nem gyakori ez nálam.időnkétn egyszer-kétszer.

elégedetlen mivel vagyok?pillanatnyilag mindennel?az eszemmel,a külsőmmel,a szocializáltságommal,a kapcsolataimmal,egyszóval az életemmel.úgy érzem,hogy mindenki ellenem van:(

5. mamcili (válaszként erre: 2. - Bbibe)
2010. máj. 26. 21:53

Legyőzhető!

Higgy magadban!

Én még mindig keresem az utam, de egyre közelebb vagyok, magamhoz újra :)

Hihetetlen érzés felfedezni, hogy több vagyok, mint amit a környezetem gondol rólam.

Változik a világ körülöttem :)

És minden egyre jobb.

2010. máj. 26. 21:53
nagyon sajnálom én is voltam igy..depresszió :(,egyedül léptem túl rajta,nem volt könnyű néha most is s@ar de elmúlik pik-pak :)))))))))))
3. mamcili (válaszként erre: 1. - 6f773a273c)
2010. máj. 26. 21:51

Néz magadba!

Mivel vagy elégedetlen?

KApcsolódj ki néha egyedül is:) találd meg hogyan érzed jól magad! Mire van valójában szükséged?

2010. máj. 26. 21:50
Én ezzel élek együtt nem tudom legyőzni! Állítólag ez depresszió!
2010. máj. 26. 21:49

Volt már olyan Veletek,hogy magányosnak éreztétek magatokat,semmihez nem volt kedvetek,pedig volt mellettetek mindig valaki,egy társaság,vagy valami.de mindig egy nyomasztó érzés,a magány szegődött mellétek?

Ha igen,kérlek segitsetek!hogy lehet ezt legyőzni?mivel gyűrtétek le?

annyira magányosnak ,elveszettnek érzem magam,pedig vannak barátaim,párom,családom,szóval így semmi bajom nem lenne,csak valami,biztos valami hülyeség,ami rámjött,szóval nem hülyültem meg:).csak nemtudok már beszélgetni se rendesen,mivel lehet ezt legyőzni?:)

előre is köszönöm:)

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook