Magánlaksértés? (beszélgetős fórum)
Azóta nálunk is rendeződött a helyzet, de az első 3-4 év borzalmas volt.
A ki nem mondott sérelmek elmérgesítették a viszonyt.
Azóta viszont megtanultam, hogy ami a szívemen, a számon.
Lehet, hoyg akkor hirtelen sz@rul esik neki, de legalább tudja, hogy hányadán állunk.
Sziasztok.
Az elején írtam, hogy mi is ilyen helyzetben voltunk. Nem volt közös megegyezés, anyós is és mi is vaskalaposak voltunk.
Senki nem engedett, végül inkább költöztünk albérletbe (akkoriban voltam a fiammal gyesen), mint hogy naponta azt kelljen figyelni, hogy mikor mit tüntetett el.
Mindenünk abban az 1 szobában volt, mindig mindent átmatatott.
Miután elköltözünk, hónapok múlva kerültek elő a dolgaink, szépen sorban előszedegette a mama, amiket elvett. :-((( Pár évig ezután nem is mentünk, a kapcsolat a kötelező látogatásokra koncentrálódott.
Teljesen igaz! De gondolom az öröklést akarták ezzel "leegyszerüsíteni". Teljesen pedig nem akartak a szülök se lemondani az ingatlanról. Ismerös a szitu, én a nagyszüleimmel játszottam ugyanezt... :(((
A probléma, hogy a jogi helyzet nem tükrözi a valóságot. Viszont ha elköltöznek, és a mama újra használatba veheti a lakást, akkor abba senki nem köthet bele. :DDD
Ebben a felállásban teljesen értelmetlen a haszonélvező- tulajdonos jogviszony.
Akkor fordítva kellett volna megállapodni.
Ez nagy probléma, mert ebben az esetben tudatosan él vissza jogi előnyeivel, még ha nincs is ennek teljes tudatában.
Sajnos azt látom a konfrontáció -bármijen- csak rontani fog a helyzeten és az ő "malmára hajtja vizet".
Nem vitatkozom, láthatjuk mindketten másképpen :)))
Nekem úgy tünt, hogy megállapodtak abban a mamával, hogy ök fogják használni az ingatlant. Ebben az esetben erkölcsi (!!!) szempontból nem tartom helyesnek, ha a mama megszegi a megállapodást és bemegy a lakásba, ami nem az ö használatában van. Persze jogi alapja van rá, az nem is kerdés.
"Erkölcsi alapon neked van igazad, godvin. Hiszen szemét dolog más lakóhelyére engedély nélkül bemenni, vagy a személyes dolgai között turkálni."
Nem szeretnék erről nagy vitát, de milyen helyzet az ha a haszonélvező korlátozva van a haszonélvezeti jogának érvényesítésében.
A haszonélvező semmiképp nem engedély nélkül tartózkodik a lakásban, tehát ez erkölcsileg nem kifogásolható.
A személyes dolgai közötti turkálás már igen, de ezt is a hiányos kapcsolat és egymás smmebe nézése számlájára írnám.
Én is úgy gondolom, hogy ez lenne a célravezetö út...
Vagy esetleg megpróbálhatjátok "megvásárolni" a mamáéktól a haszonélvezetet. Ök kapnak valami täöletek és cserébe lemondanak a haszonélvezetröl. Persze nem tudom belemennének-e?
Le kellene ülni megbeszélni ezt a dolgot, mert így csak romlani fog a helyzet.
Meg kellene beszélni, ki mit tud még tolerálni és mit nem a másik félnek és mindenképpen tisztázni (megeggyezni) kell a problémás kérdésekben.
Ezt nevezhetnénk egyfajta "házirend szerződésnek", ami normális esetben automatikusan múködik, hisz ez az alapja a jogi megállapodásnak, tulajdonos-haszonélvező viszonynak.
Én talán ketté választanám a problémat...
Erkölcsi alapon neked van igazad, godvin. Hiszen szemét dolog más lakóhelyére engedély nélkül bemenni, vagy a személyes dolgai között turkálni.
Jogi szemszögböl azonban a mama a haszonélvezö és mint ilyen minden jog megilleti az ingatlannal kapcsolatban, kivéve, hogy a tulajdonos beleegyezése nélkül nem adhatja el. De használhatja, kiadhatja ... ezért is haszonélvezö.
Szerintem igaza van Remigraeel-nek, én se bolygatnám jogilag a szituációt, mert sajnos nektek vannak a rosszab lapjaitok. (Mégha igazságtalan is :(( )
Indulattal ahogy próbálod kezelni ezt a dolgot akár el is bukhatod ez a "játékot".
A generációk közötti életfelfogás külömbség(szakadék) miatt én magam nem is támogatnám ezt a jogi utat.