Madárfóbia tapasztalatok (beszélgetős fórum)

Nálam elérték, hogy egy idő után egy szál deszkán átmentem egy épülőfélben levő ház földszintje fölött, emeletmagasságban. Muszáj volt, nem volt más mód az átjutásra. (De aztán nem gyakoroltam tovább, visszajött a tériszony.)

Láttam TV-ben is, hogy komoly fóbiák legalább csökkennek. Szóval nem minden esetben, de legalább csökkenthetők a tünetek. Pszichológus vezetése melletti szembesítéssel.

Köszönöm,hogy ennyien irtatok.Nem valóban nem vicces mert sokszor szamomra is hihetetlen hogy ennyire tudok felni.De latom vagytok egy páran ezzel😞amúgy az szerintetek igaz,hogy a fóbian tul lehet lepni ha szembesitunk vele?Valahol ezt olvastam..de ez egy hülyeseg.

Nem akarok pszichoterapiara menni ezzel,mert vegülis együtt élni lehet ezzel csak jobb lenne nelkule ez teny..

Én a magasban émelygek, rosszullét fog el. Ezt általában elég jól el tudom kerülni, ha le tudok ülni. Felmásztam az egri Minaretbe is a fiammal, de még a lépcsőn haladtunk felfelé, amikor utánunk eresztettek egy iskolás csapatot. Pillanatok alatt szinte feltoltak a lépcsőn, kitérni nem volt hely. Fent azon a kis erkélyen meg nem tudtam a falhoz lapulva leülni, ahogy szerettem volna. Erősen szédelegtem, mire sikerült a fiam segítségével lépcsőhöz keverednem újra, nem volt más választásom, mint lemenni.

Pedig tudom, hogy ha a tömeg megy le előbb, én idővel egész jól meglettem volna, de így nem volt idő még fotót csinálni sem. (A fiam is lejött énmiattam, pedig szívesen maradt volna még fent.)

Én a tűztől rettegek, de mára már eljutottam arra a szintre, hogy merek gyújtani egy gyertyát, de röhejes óvintézkedéseket teszek. Először tányért, majd fémtálcát alá, azután minden éghető dolgot minimum 2 méterre eltávolítok a közeléből.

A legtöbb embernek van valami fóbiája. Ha valaki ezért kinevet, az a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki.

az én lányom is borzasztó pókfóbiás,

képes felhivni éjjel is,hogy pók van itt vagy ott,

mondom 120-km-ről nem tudom agyoncsapni,

Én a nagy kővér póktól félek. Kb 3-5 éves voltam mikor fürdés közben belemászott egy hatalmas pók a vizembe. Anyámék azt hitték lefórráztam magam úgy sikítottam.

Amióta van 2 gyermekem nagyjából már lemerem csapni őket tisztes távolságból. A gyerekért bármit 😅

nem te vagy az egyetlen,

ne foglalkozz vele ki mit mond,

Sziasztok!

Gondoltam nyitok egy ilyen fórumot,hogy megosszuk tapasztalatainkat.

Nemtudom van e itt olyan aki így felnőttként is ettől szenved?

A gúnyolódok kíméljenek,nem egy kellemes dolog.

Nálam kb 8évesen alakult ki.

Elmentünk Velencébe,ahol anyukámék jó dolognak tartották,hogy galambok közé menjünk.

Amíg ők jókat nevettek, én olyat éltem át,ami így 35évesen is megkeseríti az életem.

Rettegek a galamboktól,még egy filmet se tudok megnézni amiben madarak repülnek.

Elég sok kellemetlen helyzetbe kerülök emiatt.Sajnos túl sok van belőlük és konkrétan megbámulnak az emberek,mert volt olyan,hogy felszálltak mellettem én meg csak gúgolva várom a végét.Vagy csak pusztán ha ott vannak megállok és a gyerekeimet kérem meg,hogy ijesszék el őket,de már kérnem se kell őket.Ledermedek ettől.

Ti hogyan kezelitek a fóbiátokat,hogy ne legyetek közröhej tárgya?