Ma ezzel lettem okosabb, avagy a jó pap holtig tanul (beszélgetős fórum)
milyen a husos kenyér?
Bár inkább Guruljka szomszéd kutyáira kellene öszpontosítani.
Lehet, picit majd megpiszkálom a szomszéd lelkiismeretét.
Ők amúgy sem szívlelik egymást, bár haragot sem akarnak. Nekem mindegy is, de legalább azon a kis udvaron lehessen a kiskutya. Azaz legyen hátulsó kerítés, legalább valami rossz deszkákból.
akkor ne Te dobd fel,hanem hagyd a szomszédra,így Rád sem fog haragudni,jobb megoldásom nincs.
Sajnálom az odakerült kutyusokat...
Egyelőre próbálok a lelkére hatni a csajnak, most azt javasoltam, hogy egy kis ládát tegyenek még oda neki, amit be tud szuszogni. És játsszanak vele.
Holnap majd mondom tovább.
Hogy éjjel sírni hallottam a kölyköt, eléggé megdöbbentette a csajt, mert belefagyott a szó.
Lehet, hogy azért, mert a közvetlen szomszédai is hallhatták, és az egyik feldobja, az nem szívbajos.
ez valóban nehéz kérdés,főleg ha még ellehetne venni tőle,és akkor is újat hoznának.
remélem lesz itt valakinek valamire való ötlete
Nem tudom talán mert határozottan mondta, és többször is. És mert neki általában igaza van.
Hálás vagyok, hogy nem a saját káromon kellett megtanulnom, mint sokaknak.
Én nem olyan régen tanultam meg Puzsér Róberttől, hogy az egészség a legfontosabb.
És mennyire igaza van!!
Állatvédők helyben nincsenek, a jegyző meg nem is állatbarát, nem intézkedne érdemben. De bármilyen a hívás, más nem tudja, hogy hol van a kutya, mert nekem elmondták, de nem látni, mert jól be van csukva. Hangot nem adott, amíg ma ott voltam pár percet, szóval más nem lehet a feljelentő, csak én.
De nem is akarok hatósággal nekik menni.
Beszéltem az asszonykával telefonon, azt hiszem, hatottam rá. Szerencsétlen ragaszkodna is a kutyához, de nem is ért hozzá, na meg kerítés sincs az udvaruk végén, tehát még felügyelettel sem lehetne szabadon a kiskutya.
Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.”
(Robert Brault)
Sajnos ma is csalódnom kellett valakiben. Annyira örültem, hogy számomra új, idegen helyen ismerősre akadtam, aki régóta ott van, és biztonságérzrtet adott, hogy nem vagyok teljesen idegenek között.
Hát ő nem így gondolta. Legszívesebben azt is letagadta volna, hogy ismerjük egymást, teljesen elzárkózott tőlem, szóba sem állt velem.
Ezzel szemben vadidegen emberek önzetlenül a segítségemre siettek.
Mi ebből a tanulság? Biztosan van rá valami jó mondás.
Ja! Ebből az a tanulság, hogy be kellene tilteni a kutyatartást egyes személyeknél.
Hogy én mit csinálok azt nem tudom! Egyelőre próbálok beszélni velük, mert már a többedik kutya hasonló sorsban.
Én pedig szorongva ülök itt.
Megint kutyát vitt a házjoz a szembeszomszéd csaj, nyilván "a gyerekeknek". A párja nem tűri a házban a kölyköt, az most egyedül van egy betonozott fűtetlen helyiségben, egy ágybetéttel, amit beszuszogni nem tu...
Meddő,hiábavaló vitákba nem megyek bele.
Ezzel tegnap lettem okosabb.
Mindig fel kell tölteni a telefonomat, mielőtt vásárolni megyek!
Ma elment a bevásárló busz az orrom előtt, ott álltam 4 teletömött szatyorral, - a következő buszig 1 óra hosszat kellett volna várnom.
Nem tudtam felhívni a férjemet, hogy jöjjön értem, mert lemerült a telefonom.
Esett az eső, fáztam, begolyóztam volna, ha nem kérem el egy kis tinitől a mobilját. Mondtam, hogy csak a férjem szeretném odarendelni és adtam egy vadi új 200-ast.
A férjem 8 perc alatt ott volt. Mikor megemelte a 4 megpakolt szatyrot, teljesen kiakadt: " - És mégis, hogy akartad ezt egyedül haza cipelni?!"