Lombik tapasztalat azoknak, akik még nem mernek belevágni (beszélgetős fórum)

Valóban, utólag mást érez az ember.Akkor, benne lenni, borzalmas nehéz.Főleg ha hiába volt.Nekem 3volt.Az első sikerült, volt öröm , nem sokáig:(

A másik kettő meg sem tapadt.A kapcsolatom is ráment.Én is.

2év kellet,hogy újra rászánjam magam, egyedül.

Mivel komoly betegségem van, 2010.januárjában közölte a szegedi Kaális doki, hogy szinte esélytelen a lombik:( Ezzel egy időben viszont kaptam egy hírt, egy babáról, aki érkezőben van, de nem ott lesz az élete ahová érkezni fog.

Hanem velem, nálam.Így lettem anyuka.És már nem fájnak az akkori dolgok.

Sajnos sokaknak nem így van:(

Kívánom,hogy mindenhol legyen baba ahová várják!

És utólag valóban könnyű leírni!

Már én is így gondolkodom.

Na de akkor!

mondani könnyű :))

:P

Igen az anyagiakat tényleg ne hozd fel, mert mindenkinek más mennyiségű hormon kell és bizony van annyi összeg amit írtál néha még több is!!!!

ne haragudj de most ezt ragadtam ki

Bízni is kell! Tudom nehéz, de szerintem próbáld meg természetesnek venni, hogy csak így sikerülhet! Sok bátorságot és kitartást kívánok neked, meg tessék vizualizálni minden modzanatot!!! Kezd el már amikor kitolnsk a transferről! Mondogasd magadban: szépen megtapadtok kisbabák, beágyazódtok, anyával maradtok! Kapaszkodjatok ügyesen!

Próbáld ki, hátha neked is bejön!!!

Igazad van, sajnos az első lombik vetéléssel végződött, most lesz februárban a 2., és nagyon bízom.

Gratulálok neked az ikrekhez! Csodálatos, hogy sikerült!

Gratulálok a cikkedhez! (Már megijedtem, hogy valami baj van, amiért töröltetted magad)

Én egyáltalán nem tartom kevesebbnek azokat a szülőket, akiknek lombikkal sikerült csak szülőkké válniuk, sőt! Sokkal, de sokkal többet megtettek a gyermekükért, mint azok, akiknek egy kis kufirc után jött össze spontán :)

Nekem is van egy rokonom, akiknek lombikbébi kislányuk lett, gyönyörű, tündéri lány, ő egy csoda! Az orvostudomány csodája! :)

Neked további szép, problémamentes babavárást, és két szép, egészséges kislányt kívánok!

Várjuk a következő cikke(ke)t a kórházról, szülésről, babázásról ;)

Nem veszem kekeckedésnek! Minden amit írtam valós adat, nekünk ennyibe került., és többször is hozátettem, hogy ez a mi egyéni esetünk. Minden téren! :)

Sajnálom, hogy te nehezebben vagy stimulálható, de csak reménykedni szabad és bevonzani a jót!

Nem akarok kekeckedni, de az én stimum (csak a szurik) voltak 164 ezerbe. Ebben semmi más gyógyszer, konzi, utazás, uh, vv, semmi más nincs benne. Ha azokat hozzáadom, igen közel van a 300 ezerhez.

Mondjuk én nehezen vagyok stimulálható.

Gratulálok én is neked és kívánom, hogy minden rendben legyen az egész terhesség és szülés alatt. Nekünk kicsit jobban meg kell küzdeni a babáért, de minden küzdelmet megér mikor a kezedben fogod.

A történethez még csak annyit, hogy szinte megijedtem az elején mert mintha a saját történetemet olvastam volna kis eltérésekkel. Röviden: mi 2009-ben házasodtunk és utána kerültem orvoshoz a problémámmal miután már 1 éve nem szedtem a tablettát. Nálam egy kis emelkedett prolaktin szinten kívül akkor még nem találtak semmit. Majd később kiderült, hogy el van záródva a jobb oldali petevezetőm. majd következett egy laporoszkópos műtét és állítólag megnyitották. Ezután 4 inszemináció és következett a lombik "hátha" az beválik alapon. Ez így is lett 2012.03.14.-én megtörtént a beültetés és 14 nap múlva a teszt halványan 2 csíkos volt. Én ebben még nem bíztam de a vérvétel kimutatta, hogy a teszt nem hazudott. Innentől beindult a gépezet és én csak azzal foglalkoztam, hogy minden rendben legyen. A 6.hetes UH-on majdnem leestem a kezelőágyról amikor közölte az orvos, hogy itt ketten vannak. Ezután következett 31.hét fantasztikus terhesség amikor is az én 2 kislányom ki akart jönni. Problémamentes császármetszés után 1 hónap koraszülött osztály, de minden végig rendben volt. Most 15 hetesek a pici kislányaim és itt szuszognak mellettem.

Szóval én is arra buzdítok mindenkit, hogy sosem szabad feladni mert ennél szebb élmény nincs és el feledtet mindent ami előtte volt.

Köszi Lányok!

Én tudom, hogy van akiket sokkal jobban megvisel a dolog ez valószínűleg felfogás és szerencse kérdése is! Azért írtam le a tapasztalataimat, hogy lássuk be sokszor jól is alakulhatnak a dolgok, mégha előtte rettegtünk is tőlük.

A dolog pikantériája egyébként, hogy csütörtökön 26 hét + 2 naposan be kellett feküdnöm a kórházba toxémia miatt. Hát úgy tűnik szülésig már itt kell maradnom. DE nem bánom, mert itt figyelnek ránk, hallgatják a babák szívét naponta kétszer! Igyekszem őket bent marasztalni ameddig csak lehet és persze erősen, pozitívan, felnőttesen :) kezelni ezt az egész kórházdasdit! Lehet ha kikerülünk és ledz egy kis időm majd megírom az itt töltött heteket a cikk folytatásában, mert hát azért valljuk be, igazi reality show ez a kórház!!! Nem semmi mik történnek...

Gratulálok, de mondjuk nekem fura, hogy korábbi nőgyógyászati látogatásokkor nem derült ki, hogy gond van a méheddel, pedig szedtél fog.gátlót ami azt jelenti, hogy előtte látott nőgyógyász.

De ez nem is érdekes, csak a Happy End a fontos :)

Gratulálok Én is a picurkákhoz.

Megható történet, de itt is igaz a "minden jó ha a vége jó" .... Aki baba nélkül hagyja abba a próbálkozásokat (a dokim 18 lombikról tud egy nőnél akinek nem jött ossze sehogy sem a baba) az nem pont így gondolja...

A hormonok mindenkinek mások, egyediek meg ciklusonként is. Mindenkinek mas az érzékenységi foka; engem speciel nagyon megviselt - főleg a szteroid... Vizesedtem rendesen!

Azért jó tudni, hogy van akiknek sikerül... Gratulálok!

Gratulálok a babókhoz és egyetértek veled!

Mi is jártunk lombik programra és én is inkább lehetőségnek fogtam fel, mint hogy azt mondtam volna, hogy én ezt nem vállalom.

Az első lombikunk nem sikerült, de a másodikból megszületett a most 3.5 éves kisfiunk, aki miatt örök hálát érzek a szegedi Kaáli intézetnek. Nem volt könnyű, én is sokat hánytam, de nem bántam meg.

Most újra kismama vagyok, 16 hetes, spontán estem teherbe,bár ő érte is nagyon sokat küzdöttem, 2 vetélés van mögöttem, műtétek...de megéri.

Bizakodom, hogy júliusban 2 gyermekes anyuka leszek.

Mindenkinek azt javaslom, nem szabad feladni, küzdenki kell, csak előre szabad nézni!

Szívből gratulálok!!!Nagyon jó kis írás,szépen összefoglaltad!Sok segítséget nyújt annak aki még a beavatkozás előtt áll.Valóban túlmisztifikálják a lombikot,de ne feledjük a lelki terhet!Van aki nehezebben viseli lelkileg.Te,az írásodból erősnek tűnsz számomra.Engem megviselt nagyon.Pedig nekünk már az első ET. sikeres volt:-)A kisfiam már egy éves is elmúlt:-).

Nyugodt babavárást kívánok Nektek,és jó egészséget!!!!