Létezhet olyan, hogy egy párkapcsolatban nem szereted a másikat szerelemmel és mégis boldogak vagytok együtt? (beszélgetős fórum)

Na jo, de te egy igazi tündér vagy!!:)

Egyébként veled értek egyet.

Nem voltam szerelmes a páromba...igaz, 14 év után, egy komoly mélypont után most alakul valami.

És azt mondom, megérte kitartani.

ja, hogy MÉG nincs szerelem? ha jó vele, miért ne várnál, hátha az is meglesz :-)

egyébként meg tényleg lehet szerelem nélkül is boldognak lenni, de magadról neked kell tudnod, hogy az a típus vagy-e, aki ilyen.

Alig 3 hónap:(

Valami csak összetart.. arra lennék kiváncsi hogy mi, a részéről. Elképzelhető, hogy a biztonságérzet. A megszokást azt inkább kizárnám ennyi idő után..

Mennyi ideje tart ez a kapcsolat? Mert azt írtad, hogy még nem alakult ki mélyebb kötődés.

Ha ez már megfogalmazódott valakiben, hogy "ez nem az igazi", akkor onnantól csak a kellemesen langyos megszokás, a barátság, illetve a biztonságérzet tart össze egész addig, míg valaki jobbnak tűnő magára nem vonja az illető figyelmét.

Hát a részemről megvan/volt az érzés, csak a kellemetlen meglepetés, a kiábrándultság és most a bizonytalanság eléggé megtépázta a szárnyamat:(

Az idő biztosan eldönti, hogy mi lesz.

Nem annyira rossz a helyzet, csak mégis ott motoszkálnak ezek a kérdések bennem.

Ha nincs szerelem mint érzés...tudod: az a szárny, ami repít, amikor valakiért odavagy, a kedvében jársz, amikor boldogság tölt el amikor csak meglátod Őt....Ha ez az érzés nincs meg, akkor abból nem is lesz igazi kapcsolat.

Most magamból indultam ki. :S

Eleget tapasztaltam már meg ezt az érzést, vagy ennek hiányát, és hogy hová is vezet.

Viszont...ha még az eleéjn vagytok, akkor ebből akár egy életre tartó igaz barátság is kialakulhat, megmaradhat. Ez IQ kérdése...szerintem.

Látszólag szépen alakuló kapcsolat, de még nem alakult ki mélyebb kötődés. Egyik napról a másikra az egyik fél rádöbben, hogy ez nem az igazi. Elmondja. Nincs vita, se ócsárlás egyik részről sem, sőt.. "azért jó volt együtt".. mindketten szeretünk a másikkal lenni, és rossz lenne külön...

Mi a megoldás? Szakitás vagy türelem?

Egyáltalán milyen oka lehet ennek? Úgy gondolom, ha nem szeretek valakit, akkor azt meg tudom fogalmazni hogy miért nem, könnyebben mint azt hogy miért igen. De ha nem szeretem, meg nem tudom magyarázni, és közben jó vele lenni na akkor mi van?