Leszbikusságom története (beszélgetős fórum)

Nem azért lettél bunkónak nevezve mert nem fogadod el, hanem azért, ahogy előadtad magadat.

Csbzs sem fogadja el, és látod, senki nem mondott rá semmi rosszat. Sőt, szerintem értékeset beszélgettünk a dologról.

Neveltetés? Fene tudja...

Azért még ma is sokkal inkább megengedik egy fiugyereknek, hogy hogy a barátjánál aludjon, mint egy lánynak.

Mert a lánygyereket jobban féltik.

Tudod, régebb, amikor még nem volt divat a a koedukált nevelés, és a különbözű nemű gyerekek csak felügyelet mellett találkozhattak egymással, bizony ezek a gyerekek az első szexuális tapasztalataikat egymástól, saját neműktől szerezték. Csak nem illett erről beszélni.

:DDD

Egyébként ez lehet neveltetés kérdése is, nem?

Ha a fiú gyereknek van legjobb barátja, akinél ott akar aludni gyerekkorában, azt az apja lehordja, hogy fiam, egy férfi nem csinál ilyet. Legalábbis nálunk ez volt, ha tesómra vissza emlékszem.

Egy férfi soha nem sír. Stb.

Így van! Nekem van egy plusz ágyam, ha két barátnőm ragad ott éjszakára, simán lefektetem őket egymás mellé, semmi hiszti.

Ha két férfi barátunk, az egyik szállodába megy, vagy a földön alszik. De miért?

Hiszen soha nem hallottam lányokat dicsekedni, hogy az ő nemiszervük szebb vagy jobb, vagy nagyobb, vagy kisebb, mint a másiké. Férfiakat bizony igen! Saját páromat hallottam, hogy büszke volt rá, hogy a távolkeleten megcsodálták a méreteit az ottlakók. Mert a férfi wc-k, vagy tusolók, lehetőséget adnak erre!

Hallottam plasztikai sebészt nyilatkozni, aki aszonta, hogy Steve-nek nem azért kell nagyobb pénisz, hogy Mary elött ő legyen az ász, sokkal inkább a férfitusoló közönségének szól a nagyobb méret.

Bizony úgy látom, hogy a pasik sokkal többet foglalkoznak a saját nemiszervükkel, mint a nők.

És bizony az a véleményem, hogy azért utasítják el ennyire vehemensen a másik pasi fizikai közelségét, mert rettegnek attól, hogy nehogy homók lennének. Míg, mi nők nem esünk kétségbe ettől az opciótól.

"és nyilván nem véletlen, hogy ez emberek nem elfogadóak ezzel a témával kapcsolatban."

Nyilván nem... mert az emberek baromira nem értik az olyan dolgokat, amelyek kívül esnek a saját értékrendjükön. A nagyobb baj, ha nem is akarják érteni.

És itt lép képbe az én optimizmusom, ami azt mondja, hogy az emberek többsége elég intelligens ahhoz, hogy felfogja, nem mindenkinek az a jó, ami neki. Hogy felfogja, nem mindenkinek az a boldogság, amit ő saját magának elképzel.

Mindig ott kezdődik a baj, amikor egy ember vagy egy embercsoport NORMÁ-kat kezd szabni, elkezdi definiálgatni, hogy mi a NORMA, és ehhez képest mi a NORMÁLIS meg mi a NEM NORMÁLIS szerinte...

Én nem szoktam féltékeny lenni. Bár nem nagyon kaptam még rá okot. Legalábbis nem tudtam róla soha. Ha kapnék, az más lenne, valószínűleg...

De amíg tudom, hogy a másik szeret, és tisztel, addig minek félni? Ha pedig nem így van, akkor már nem mind egy?

Igen, érzelmileg teljesen gyenge volt...

Nem, igazából nem gondolom, mert nincsenek ösztönösen ilyen hajlamaid, és tök jó, hogy ezt Te is megerősítetted.....

A srác valamiért nagyon gyenge volt érzelmileg, és ez rajtad csattant. Féltékenység mindenkiben van, aki azt mondja nincs, az hazudik, vagy totálisan érdektelen. A határokat viszont kölcsönösen ki kell jelölni.

Értem.

Ez egy olyan dolog, ami egy idő után biztosan elkopik.

Ha itthon maradt volna, de mondjuk férjhez megy, és gyerekei születnek, akkor valószínűleg teljesen magától elhalványul az együtt alvás dolog. Hisze ez az élet rendje, és egyébként sem megoldható már később.

Jajj, ehhez meg annyit még hozzá fűznék, érdekesség képen, volt egy pasim, aki viszont nagyon nehezményezte a barátságunkat. Ha találkoztam barátnőmmel majdnem belehalt a féltékenységbe...

Igaz, ő még akkor is féltékeny volt, amikor a házi patkányomat megsimogattam a jelenlétében... Nem volt teljesen épp.

Azért ez sem teljesen van így! Mások vagyunk.

Mondjuk puszilkodni én sem szoktam. :) Sőt, a köszönésnél divatos üdvözlő puszival sem szeretek senkinek sem bemutatkozni. A kézfogás sokkal jobb, és praktikusabb! Ráadásul letudod szűrni, hogy a másik milyen jellem.

Igen, így van jól. Valójában ezt senki nem érte. Illetve nagyon kevesen.

Természetesen nem a testvérem... Bármikor a földre kerültem, ott volt, és segített felállni. Tudta, hogy mikor kell egyedül hagyni, és azt is tudja, hogy mikor van az, amikor ott kell lenni, még akkor is, amikor mindenkit elhajtok. Ez fordítva is így van.

Ha valami történik, azt addig nem tudom megemészteni, amíg nem mesélem el neki. Még akkor is, ha esetleg én voltam a gyarló, és ostoba. És ez fordítva is így van.

Valójában ha ránézek a gyerekkoromat látom benne. Meg azt az embert, akihez tudom, hogy mindig fordulhatok. Még akkor is, ha a világ legszörnyűbb tettét és bűnét követem el, akkor is.

És ezek a dolgok oda-vissza vannak.

Sajnos a találkák azok megszűntek, mivel angilába költözött, és lehet, hogy évekig nem is találkozunk. Ennek ellenére ugyan úgy tartjuk a kapcsolatot csak persze online.

De a párom azt is természetesnek vette, hogy az utazása előtti 1 hétben majdnem teljesen a barátomra koncentráltam. Sőt, ő küldött, és mondta, hogy most ne vele foglalkozzak, mert ő mindig itt lesz, a barátom viszont elutazik, és ki tudja mikor látom.

Azt is mondta, hogy ilyen barátság kevés van a földön, és mindig nagyon becsüljem meg.

Kezdetben nekem is furcsa volt, de el kell fogadni a nők ilyenek mi férfiak pedig olyanok vagyunk.

Én sosem puszilkodnék a barátaimmal, míg ez a nőknél szintén természetes.

Én továbbra sem értelek, de nyilván ez így van jól.

Nem tartom egészségesnek az ilyen barátságokat. Minden dolognak van egy egészséges határa...bármennyire is úgy érzed ő akkor sem a testvéred.

Mondjuk én teljesen máshogy gondolkozom a világról, szóval.....

Persze, ez így van. De ez nem a szexualitás miatt van, szerintem. Hanem az érzelmi beállítottság miatt.

Amíg mi egymás haját fésültük a suli udvarán, meg királylányosat játszottunk, addig ti verekedtetek, meg kommandósat játszottatok. :)

Amúgy én nem vagyok az a nagy barinőzős, sosem voltam. És azt sem nagyon bírom, ha ölelgetnek, vagy egyáltalán megérintenek. Nehezen fogadom. Kivéve, ha a páromról van szó, vagy arról a pár emberről, akik nagyon fontosak számomra. A többitől kiráz a hideg.

Ja, és kivéve, ha alkoholt iszok, mert akkor aztán mindenkit szeretek, és mindenki a barátom... :D De az már más tészta. :)

Persze, értelek. Mi nem nőttünk ki a csajos filmnéző pizsama partiból. :) De hozzá teszem, soha senkivel nem csináltam ilyet. Más barátaim nincsenek is.

Az igazat megvallva, elég antiszociális vagyok... Persze vannak ismerőseim, akikkel nagyon jóban vagyok, de igazán közel nem túl sok embert engedek.

Ezen meg soha nem gondolkodtam, mert az én párom soha nem volt féltékeny. Szerintem tudja, hogy nincsen mire, hiszen egy gyerekkori barátságról van szó. És ez már akkor is így működött, amikor őt még egyáltalán nem is ismertem. Azt sem tudtam, hogy él.

Szerintem talán más lenne a helyzet, ha kitalálnám, hogy holnap ott alszom a marcsinál, akiről annak előtte soha nem hallott. És fordítva.

Egyébként ahogy észre vettem ő inkább a férfiaktól lenne hajlamos engem félteni.

Amúgy a szóban forgó ott alvós barátnőmtől sokan kérdezték, hogy hogy együtt alszik velem még? És hogy mért nem fél, hogy éjjel "rátámadok"? :DDD

Mindenkit meglep, hogy nem nézünk egymásra másként, mint eddig.

De az, hogy én hozzá érjek, az annyira elképzelhetetlen lenne.... Hiszen olyan, mintha az édes testvérem lenne.

És szerintem ezt a párom is tudja, azért sem zavarja. És azért sem akarja ezt a kapcsolatot megtromfolni. Eleve nem is lehetne...

Nem is azért . Viszont férfiként ezt nem tudtam volna elképzelni soha. És most sem tudom :-))

Egy osztálykirándulás alkalmával tévedés miatt mikor is két ágyat adtak hármunk számára kénytelen voltam én is két sráccal aludni.

Én kb éjfélig bírtam ezt a közelséget, és leköltöztem a földre.

Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy Ti lányok eleve könnyebben elviselitek egymás ilyenfajta közelségét mint mi férfiak.

Ebben csak az a fura, amit le is írtam. (mondjuk eleve abnormálisnak érzem, hogy valakivel együtt aludjunk csak azért mert a barátunk)

Tehát neked most egy nő olyan, mint nekem egy férfi. Az én párom nem örülne gondolom, ha egy másik fiúval aludnék, aki csak a barátom. De akkor ez nálatok máshogy van.....

Igen, értem. Nem párkapcsolatos chat volt.

Igen, itt szóba állnak, de valahogy más réteg jár ide, azt hiszem, mint oda.

Az ott húspiac, ez nem. Ahogy észre vettem.

Nekem nem nagyon vannak barátnőim. Igazából kettő barátnőm van, a szóban forgóval együtt.

A szóban forgó, ő egész általános elejétől mint olyan, létezik. 15 vagy 16 éve vagyunk barátnők. A szó legnemesebb értelmében. Mindig együtt aludtunk, amikor tehettük. Fogtuk egymás kezét. Órákig dumáltunk telefonon. Mindegy volt mit csinálunk, csak beszélhessünk egymásnak. :)

Amikor vége lett az általános éveknek, és külön suliba kerültünk, akkor ez talán még erősebb lett. Majd meghaltunk egymás nélkül. De ennek köze nem volt a szexualitáshoz. Csak egy nagyon mély gyerekkori barátság volt.

Persze az együtt alvások sűrűsége ritkult, amikor mindkettőnknek lett fiúja. :) Egymás kezét sem fogjuk már. Kinőttük ezeket.

De azért heti 1x mai napig is találkoztunk, mindig, és olyankor együtt alvós, éjjelig beszélgetős "bulikat" csapunk. Vagyis csaptunk, mert kiment angliába. :(

Nem tudom, ebben mi a fura. Barátnőm nem változott a szememben, ahogy eddig is, most is a barátom, soha nem tudnék rá úgy nézni... Nem gyengült a barátságunk emiatt. És ezt a párom meg sem kérdőjelezné soha.