Lelkileg egyre rosszabbul vagyok (beszélgetős fórum)

Nagyon érdekes... de számomra maga az elégedettség és boldogság jelentése, az változott meg a vírus hatására. Korábban sokkal több minden miatt bírtam elégedetlen lenni, pl ha nem tudtunk (időhiány, kedv, akármi miatt) kimozdulni, mozi, színház, utazás, állandóan pörögtem volna, mindig kellett újabb és újabb dolog, új élmények.

Az emberek többsége erre hajt, folyton megy, úton van, élményeket gyűjt, többnyire külső forrásból, erre épül a világunk, ez az üzlet, az emberek szórakoztatása, a fogyasztás növelése (az is elégedettséggel tölt el, ha vásárolsz, újabb és újabb dolgokat, amire esetleg szükséged sincs).

Pont ez a helyzet tanított meg arra, hogy azt értékeljem, ami körülvesz. HOgy az a pár ember és dolog a legfontosabb számomra, akik ebben a helyzetben is elérhetőek. Hogy otthon is remekül el lehet tölteni az időt. Még mindig nem sikerül tökéletesen lelassulni, de a helyzet erre tanít folyamatosan.

Átértékelődött a szükséges és elégséges javak fogalma.

Ezáltal, valahol időben és pénzben is rengeteget spóroltunk. Másképp vásárolok, szinte mindent felhasználok, és nem veszek felesleges dolgokat, amik korábban fel sem tűntek.

Ilyen téren, azt gondolom, akkor boldog és elégedett lehetek.

"Egyszerűen nincs saját életem."

Ez a gyökér ok! De ez már nagyon régen elkezdődött és mélyen beléd ivódott. Egészen kis dolgokat nem engedsz meg magadnak, különben nem itt tartanál! Ez egy életmód! Egy hozzáállás! Egy hitrendszer!

Talán azt sulykolták beléd, hogy aki mer magára gondolni, az "ÖNZŐ"!

És ez bőven elég, hogy gyökeret verjen a pszichédben! Ekkor már semmi más nem fontos, csakhogy másokat előre engedj! De utána meg panaszkodsz, hogy mindig te vagy az utolsó és egy szívás az életed!

Azt hiszem, tudod mi a dolgod!

Miért jó kint állni ? Sok olyan beteg van, aki nem is bír álldogálni. Szomorú,ha ott nem lehet időpontot kérni. Persze, hogy vizsgáljon meg !

Én időpontra mentem, 2 percen belül behívtak, utánam néhány perc múlva jött a következő páciens. Nem szaporodnak a váróban sem a bacik, vírusok.

Nagyon kedvesek vagytok, elolvastam minden hozzászólást. Köszönöm szépen. Erőt és ötleteket merítek nem szabad feladnom nem csinálhat ki a rendszer és kész.

Holnap orvoshoz megyek ha haza érek (ugyan a kicsi is velem lesz mert ő is náthás) osszekapom magam, kitalálok valamit.

Puszi nektek. 🤗

Szia!

Akkor most állj! A vírus miatti negatív gondolatokat próbáld először is kizárni. Ne hagyd magadon eluralkodni a félelmet! A félelem ugyan egy teljesen normális emberi érzés, de kordában kell tartani. Bizony, könnyen lehet, hogy az állandóan visszatérő megbetegedésed összefüggésben van a szorongásoddal.

Még azt is el tudom képzelni, hogy az összes negatív érzésed a vírus körüli érzésed szövődménye. Vagy korábban is érezted, hogy nem jut magadra idő? Egy átlagos dolgozó nőnek, akinek családja van, bizony pont olyan az élete, mint amit írsz. Munka, gyerek, férj, főzés. Azt mondod, mindig más öröme az első, te sehol sem vagy. Dehogynem! Központi szereped van a család életében. Magadra pedig igenis időt kell szánni.

Nem tudom, mekkorák a gyerekeid, de kortól függetlenül a saját szintjén minden gyereket be lehet vonni a munkába. Sőt nem csak lehet, kell is. Beszélgessetek erről!

Szerintem mindenki egyre rosszabbul érzi magát ebben a helyzetben-én is-ez teljesen normális!

Másrészt: előttem is írták hogy muszáj lenne pici "én időt" kiszakítani magadnak!

Nem kell mindennek tökéletesnek lennie! Néha rendelhetsz meleg kaját,vagy ehettek egyszerű ételeket,ami gyorsan megvan.(rántotta,frittata, tészta félék)

Ha apró lépésekben kezded a változást az a jó.Ne akarj mindent megváltoztatni mert az úgysem megy!

Biztos van valami ami feltölt,amit régebben szerettél csinálni:sport, olvasás,zene, rajzolás, kézimunka... bármi!Azt kezdd el napi rutinná tenni!

Sok sikert!

Benéztem ma reggel és kapásból három olyan friss topik volt, amiben az indító lelkileg a padlón van.

Lányok, ez tök normális. Nézzetek ki az ablakon. Alig van hová kimozdulni. A jövő bizonytalan. Nem volt tavaszunk, a nyár rövid volt, júliusban végig esett, augusztusban már indult a 2. hullám, most ki tudja mi vár még ránk..

Gyakorlatilag elvettek egy évet az életünkből, és ki tudja, hol a vége....

Az van rosszul bekötve, aki most boldog és elégedett. :-)

Szép gondolatok,de azért nem ártana mondatokat, írásjelek kell írni!

("aszt" szó nincs!)

Jól érzed, a beteg lélek megbetegíti a testet.

A napokban jelenik meg Csernus doktor új könyve, címe: FŐNIX.

Szerintem nagyon jót tenne, ha elolvasnád, esti (vagy reggeli, ha koránkelő vagy) nyugodt fél órában, órában, szépen apránként.

Az újjászületés/megújulás lehetősége a téma, aktuális is nagyon ebben az időszakban.

Nem oldja meg a problémákat, de gondolatokat ébreszt, mutat egy új irányt, ami segít kilábalni a bajból és önmagunkat, életünket egészebbé tenni.

Ha megnyugtat, nekem se megy minden. Nem tudom összeegyeztetni a gyerekeket, a munkát, a háztartást, főzést, férjet, családi életet és magamat.

De már nem is akarom, elengedtem.

Szerencsés vagyok a férjemmel, mert a takarításon úgymond megosztozunk. Csak heti kétszer főzök (általában marad másnapra is), egyébként menüt rendelünk. Hétvégén takarítok. Hétközben próbálom szinten tartani, hol sikerül, hol nem.

A gyerekkel általában én tanulok, még csak másodikos, ha napokig nem nézek bele az iskolatáskájába, akkor sincs gond. Mindig kész a házija, okos, ügyes. Inkább csak odaültetem nagam mellé, mikor főzök, teregetek.. és mesét olvastatok vele vagy diktálok pár matekfeladatot.

Az ovissal esténként társasozok vagy kártyázunk vagy szójátékozunk.

Vége is a napnak. Nálunk 8kor fekszenek és onnantól van én/férj idő esténként. Szoktam olvasni/horgolni.

Korona előtt sétálni/gépi varrószakkörre járni/süssünk vmi jót csoportba menni és enni 😂

Nem egyszerű. De muszáj változtatnod, leadni a feladatokból, mert nem megy. Nekem legalábbis nem.

Fogalmam sincs, hogy a szuperanyák/szupernők hogyan csinálják.

Sziasztok.

Egyre többször vagyok lelkileg mélyponton. Egyrészről a vírus miatti dolgok miatt is.

Van munkám, férjem, gyerekeim, nem voltam egy nagy eljárós, barátkozós sosem, 41 múltam.

Úgy érzem másból sem áll az életem mint meló, gyerek, férj, főzés stb és magammal/magamra nem jut idő. Mindig más öröme az első és én sehol sem vagyok.

Most beteg vagyok megint, de szinte minden hónapban elkap valami vacak megfázás. Úgy érzem a hangulatom miatt is fázok meg sokszor.

Nem tudom mitől tudnám magam összekapni lélekben 😞 egyszerűen nincs saját életem.