Lelki fájdalom (beszélgetés)

Ez akkor igaz, amit irsz, ha csak az egyik ember érez így.De amikor mind a kettő, ott már nem igaz.

Ráadásul mind két fél, elég felelőségteljes ember.Nem véletlenűl szenvedik meg ezt az egészet, és lelkileg az összes fájdalmat, amit csak lehet élnek át (szép csendben magukban, úgy hogy a környezetök max. sejt valamit, de tudni nem tud semmit).

Ne is erőltetsd az újrakezdést... én próbáltam tavaly, és a visszautasítás nagyon megalázó, és utána még rosszabb...

Ha tudja, hogy te is úgy érzel, élsz, mint ő, és szeretne még tőled valamit, akkor lehet, hogy felkeres majd téged...

Hogy látod? Van még esély erre?

Igen, két emberes a dolog. Hosszú évek óta rejtettem magamban, aztán egy nap a tudomásomra jutott, hogy Ő is hasonlóan éli az életét mint én, nos azóta még rosszabb.

Elég komoly volt, azt hiszem, ezt az érzéseink is egyértelműen mutatják.

Én nem eröltetem az ujrakezdést, hanem teljesen rábiztam a döntést.Ha valami ujra akar indulni, az fog, de az eröltetés sosem szül jót.Erre jutottam. Ezért is nyitottam ezt a topikot, mert úgy éreztem megfulladok..

Az új párommal vagyok a képeken. :)

A régi párom?... Ő egy évvel fiatalabb, mint én...

A mostani meg kettővel :D

Úgy látszik, vonzom a fiatalabbakat. :S :)

Amúgy abból a szempontból megértem az exet, hogy mivel mi voltunk az elsők egymásnak, és nem volt előttem kapcsolata (lévén 16 múlt, mikor összejöttünk), így megtetszett neki az, hogy kedvére ismerkedhet... Ebből a szempontból megértem...

Én tavaly kétszer is felvetettem neki, hogy kezdjük újra. Tudnod kell, én szakítottam vele, mert nem jutottunk sehová, ellaposodott a dolog. Miután különéltünk egy dbig, mondtam neki, talán megpróbálhatnánk újra. Neki viszont annyira megtetszett a különélés, a különmászkálás, az, hogy új csajokkal ismerkedhet, hogy nemet mondott rá... Iszonyat megalázó volt ez számomra...

Az a baj, hogy azóta kiderült egy s más a múlttal kapcsolatban, és változott ő is... nekem nem annyira tetsző irányba.

Akkor kezdeném újra, ha ugyan az az ember lenne, aki régen volt... de már nem az... :)

Az új kapcsolatomra próbálok így koncentrálni, és nem elkövetni uazokat a hibákat, amik a szakításhoz vezettek az előzőben... más alapokról indultunk, más vagyok már. Pl. ha vmi nem tetszik, vagy vmit nehezményezek, egyből szólok, nem tartom magamban, nem őrlődök rajta...

Szerintem nem így van.

Ha sikerül "lezongorázni" önmagadban,hogy ez egy beteljesülhetetlen szerelem,akkor el tudod fogadni,hogy soha nem lesz a tiéd,vagy egyenlőre nem,és csak a szerelem marad meg,és nem a fájdalom.

Másfél éve ismerem, és hát, kb. egy éve vagyunk úgy igazából együtt.

Elég nehezen indult a kapcsolatunk...sajnos, a tavalyi év nekem vmi iszonyatosan gáz volt... :S

Először szétmentünk az ex-szel, egy hónapra rá meghalt az öcsém,...megszűnt a m.helyem... szóval, csőstül jött minden.... :S :( :)

Szerintem, ha csak egyírányú a dolog, akkor könnyebb. Hiszen nem két embernek fáj, hanem csak egynek, ha pedig ez az egy eltud rejtőzni a fájdalmával, akkor senki nem tud semmiről.

Nem tudom, hogy jobb lenne-e, ha egymás közelében lennének. Talán. Nem tudom.Nem hiszem, hogy még egyszer eltudnánk egymást engedni, akár mi is lenne a személyes kapcsolatból,(mert mi régen barátok is voltunk egymásnak, olyanok akik mindig mindent megtudtunk egymással beszélni). Lehet, hogy kapcsolat, lehet, hogy barátság-ezt senki nem tudhatja mit hoz a holnap. Csak egyet tudok, nélküle fél embernek érzem magam már régóta.

Borzasztóan nehéz dolgok ezek. Keresem a válaszokat magamban is.

Nem.

Szerintem teljesen független attól találkoznak -e még,vagy bármi.

Ezt belül önmagunkba kell megtenni ,"lezongorázni":)

Hiába engeded/engedted el, ha elevenként él a szívedben és a lelkedben, akár mennyi idő is tellik el, a befejezés óta. Ha pedig ez kölcsönös, akkor még fájóbb az egész.

Talán könnyebb lenne, ha csak egyikünk érezné, mint igy, hogy mindketten ugyan ezt érezzük.

Valamennyire sikerült, csak.... nehéz. Nálunk detto ez van, és mi beszélgetünk, találkozunk is, mert attól, hogy szétmentünk, barátok maradtunk. Nem szeretném megszakítani vele a kapcsolatot, ő sem velem...

Szerintem neki könnyebben megy, bár... azért szokta mondani, hogy neki is eszébe jutnak dolgok, érzések...Csak nekünk már nem megy.... 12 évig voltunk együtt, úgyhogy szerintem ezért is megy lassabban a "kilábalás".... :)

Amúgy neki szerintem azért is megy lazábban, mert össze-vissza mászkálgat a barátaival, és van egy ..khm.. kiscsaj is az életében... egy kis 20éveske... :) az meg gondoskodik arról, hogy ne sokat legyen egyedül. :D

Nem is szükséges,hisz mindenkinek van egy története,amit nehezen tud emlékként kezelni,de hogy miért megy nehezen,az mindenkinél közös.

Mégpedig hiányzik az elengedés,a múltként kezelés,a megtörtént,de tovább lépek című fejezet.

:)

Nálam nem ez van. Én bennem ez a dolog folyamatosan bennem van.... :) és ha túl akarom élni a napokat, akkor muszáj terelnem... :)

Vannak napok, mikor rosszabb... ilyenkor sírok. Picit megkönnyebbülök, aztán... az élet megy tovább....