Lelki bántalmazás. Ez már az lenne? (beszélgetős fórum)

Szerintem (és kérlek, ne vedd bántásnak, csak a gondolataimat írom az eddigiek alapján, hátha benned is gondolatokat szülnek és nem utasítod el csípőből) a bajok tőled, belőled erednek, a körülményeid miatti mérhetetlen kisebbségi érzésed miatt.

Nincs házad, nincs pénzed, nincs munkád, nincs férjed, nincsenek szüleid (a szó olyan értelmében, akikre számíthatnál), nincs egzisztenciád, tulajdonképpen senkid és semmid sincs a 2 gyermekeden kívül, akik tudom, hogy a legnagyobb kincs, de ezen a helyzeteden nem változtatnak. Senkinek és semminek érzed magad, akitől bármikor el lehet venni a lakáskulcsot ... Még 16 év után is ...

Szerintem ebből indulj ki, ha változtatni akarsz.

Szóval olyan mint ha 2 különböző emberrel laknék együtt.

Egyik egy bújós,nagyon szeretni tudó,nagyon jó humorú ember a másik meg egy félőrült akit utálok.

De ilyenkor nagyon mellettem áll a párom.Ha baj van ő van igazán mellettem.

Minden nap jött be a kórházba hozzám.Itthon ugyan nemtud segíteni mert dolgozik de ilyenkor azon megy a balhé,hogy nem vagyok hajlandó feküdni mindig tenném a dolgomat,akkor is amikor nem szabadna.

Ezért is hiányzik a munka mert többnek érezném magam tőle,de egyelőre még a bizottság se tart munkaképesnek.Hiába tudom itthon végezni a dolgom,munkahelyre bejárni most nemtudnék.

Ja bocsánat!

Igazából összesen 15 műtétem volt életem során.Annyira szívós vagyok e téren,nagy fájdalomküszöbbel,hogy nem kell segítség.

Anno anyukám segített.Pár nap után feladta miután porszívót is kivettem a kezéből.

A háztartást szeretem én vegezni.

Gondolod, hogy örülni fog neki, hogy még ha névtelenül is, de meghurcolod? Tök idegenek ítélkeznek felette anélkül, hogy a teljes képet látnánk? Nem hiszem, hogy szándékosan csinálja. Nem hiszem, hogy szándékosan teszi tönkre a gyerekei lelkét, azt sem, hogy téged szándékosan gyötör. Nincs jól.

Mikor ültél le mellé legutóbb és kérdezted meg, hogy mi bántja, mitől ennyire feszült, mitől fél? Egy ember, aki önmagával jóban van, nem viselkedik így másokkal.

Nagyon köszönöm.Majd átgondolom.Régi hoxásként nem merem felvállalni itt magam.

Szeretem ezt az oldalt.

Tudom mi fáj.10kg fogyásból is látszik rajta,hogy ki van készülve.Igen amúgy ha nem ilyen akkor a másik oldala olyan mivel egy életet letudnék élni.Ezért is bánt,hogy ez így jön ki rajta.

Most azt találtam ki,hogy következőnél fogom a gyerekekeket és elmegyek velük sétálni hátha ha egyedül hagyjuk hamarabb lehiggad.

Vagy ez nem jó?

Szerintem nem jó ötlet; és lehet rosszabb, mert mindig van lejjebb.

Ha megmutatod a hozzászólásokat, azzal újabb támadási felületet teremtesz magadnak. A helyedben kimásolnám őket egy szöveges fájlba, átfogalmaznám, mintha az én gondolataim lennének, és elolvastatnám vele. A betűkkel talán nem fog ordítozni, hanem elgondolkodik. Bár kétlem, hogy véglegesen lenne hatása; ide mindenképpen szakember kell. Olyan, akit nem vádolhat sem anyagiassággal, sem ingyenéléssel, sem semmi olyannal, amiket a fejedhez vagdos; akitől mint kívülállótól elfogadja, hogy baj van, de, elhiszi neki azt is, hogy van megoldás, csak akarni kell.

Ettől járhat el a keze előbb - utóbb. Az ilyen típust nem szabad ignorálni amikor bepörög, mert pont az a baja, hogy ő csak tesz az asztalra, de cserébe semmit sem kap. Ha nem figyelsz rá, vagy otthagyod, kockáztatod az őrjöngést és hogy tényleg megcsap vagy tör - zúz.

Pedig ez lenne az ösztönös cselekvés, menekülni előle...

Ezt jól látod, mi is eljutottunk oda bátyámmal, hogy bárcsak ne lenne apánk :(. Tudom, ezt gáz leírni, de mégis mit érezzen egy gyerek, ha az anyját - és egyre gyakrabban őt is-. folyamatosan bántják? Úgy tud ez fájni, mintha kést forgatnának a szívedben.

És igen, nálunk is jött a bűntudat, a bocsánatkérés, de mit sem ér, ha állandó rettegésben élsz, mikor száll el megint az agya. Nekünk minden ünnepünk így telt, és volt pár év, amikor minden áldott hétvége. És megtehette, mert nem volt hova mennünk.

Azt hiszem ez a kiszolgáltatottság pluszba megrészegítette fatert, kedvére uralkodhatott mindannyiunkon.

Egy biztos, ezt a te mentális egészséged is nagyon megsínyli, főleg hogy testileg sem vagy jól. De ezt tudod...

Viszont valamiért úgy érzem, nem menthetetlen a férjed. Ha képes volt a kedvedért pszichológushoz menni, érzi ő is hogy baj van, de amikor telitődik, képtelen uralkodni magán.

Drukkolok, hogy kijöjjetek ebből, mert ez per pillanat pokol a család minden tagjának.

Igen, a férjnek is. Azt szoktam mondani, mi lehet belül, ha ez távozik valakiből...és isten ments, nem fölmenteni akarom, és nagyon nehéz szeretni valakit, aki igy viselkedik, de érdemes lenne feltárni, mi fáj neki ennyire legbelül.

Utána nézzek ennek!Köszönöm.

Amúgy amit el fog ezzel érni hamarosan az az lesz,hogy a gyerekei teljesen elfordulnak majd tőle.Én ezt látom most.

Ezt a hozzaszólásodat ma ha lefekszenek a gyerekek megmutatom neki meg lehet párat még..

Nemtudom jó ötlet e,de ennél rosszabb úgyse lehet.

Na én kb. ilyen milliőben nőttem föl, csak anyám dolgozott, és nálunk tettlegességgé is fajult ... Hát hadd ne mondjam, okoz-e kárt a gyerek lelkében...és nem úgy, ahogy sokan képzelik, hanem amikor 20-on évesen elkezded észrevenni, hogy hasonlóan viselkedsz a párkapcsolatodban mint a bántalmazó szülő, pedig a legutolsót szeretnéd tenni. Vagy a másik út, hogy a néhai gyerek átmegy áldozatba, amiben az anyját látta évekig. És még egy trillió változat...

Egyértelmű, hogy túlterhelt és frusztrált a férjed, és olyan jellem, aki akkor nyugszik meg, ha bűnbakot találhat, illetve bánthat valakit. Ez nem tudatos, és azért bánja meg amikor levonul a sz@r az agyáról. Nem tudom mi a megoldás, de talán neki kéne terápia. Nem vég nélküli locsogás egy pszichológussal, aki megvezethető,hanem indulatkezelés.

Kulcsodat elveszi ... 😳

Lehet, hogy az lesz a járható út, ha azt mutatod neki, hogy nem érdekel a dumája. Rezignáltan átnézel rajta, teszed a dolgod, vagy tévézel, olvasol, stb.

Hisz ha nem így teszel, akkor is mindig megunja és mindig bocsánatot kér 😀

Lehet, így előbb megunná, mert nem lelne már benne semmi örömöt, nem sikerülne felidegesítenie. Még a végén normális ember válna belőle 🤔

Más ... A műtét után ki fog ápolni, segítséget nyújtani?

Úgy, hogy leveszed a nyuszi jelmezt, és partnerként és egyenrangú félként viselkedsz, nem áldozatként. Nem hunyászkodsz meg, amikor rázendít, kedvesen és artikuláltan elmondod neki, hogy te sem vakarózol egész nap, neked most ez a munkád, te most ezt tudod a család életébe beletenni.

Ha nem szeretne, nem rimánkodott volna vissza. Ha erőt mutatsz, másképpen fog reagálni, most nem tekint partnernek, és valószínűleg dühös is rád, lehet hogy úgy érzi, partnerként sem számíthat rád. Ezt itt sose fogjuk megtudni, beszélgess vele. Sokat.

50 nm nem a legkényelmesebb, de legalább nyugalom van és nem bántja őket napi szinten senki. Sokkal egészségesebb inkább 50 nm-en nyomorogni, mint napi szinten elviselni a sok veszekedést. Ráadásul ebben a gyerekek is sokat sérülnek.

Bajban derül ki, hogy ki áll melletted. És elég fájdalmas lehet, ha egy szülőről derül ki, hogy nem. Ez most olyan helyzet, amiben a lányának szüksége lenne a segítségére. Ha fontos neki a lánya, akkor félreteszi a szokásait és a kényelmes életét. Ez egy áldozat, de hát pont ez a lényeg. Ilyenkor derül ki minden!