Lelketlen nővérek (beszélgetős fórum)

A szegedi klinika nőgyógyászati posztoperatív osztályán nagyon rendesek, bátorítóak (voltak) a nővérek, meglepő módon (szerintem vagyis velem) mindegyik. 2008-ban voltam ott császár után, gondolom, azóta nem nagyon cserélődött a gárda. Nagyon rosszul voltam, iszonyúan szenvedtem és nagyon "penye" is voltam, de ők mindig segítettek mindenben és együtt érzőek voltak.

Szerintem ez a normális, és a rossz tapasztalatok felháborítanak. Végül is ki vagyunk szolgáltatva nekik! Persze biztos, hogy vannak olyan betegek, akik idegtépőek (én megpróbáltam nem az lenni), de akkor sem szabadna bunkózni vele, a kioktató stílustól pedig a falra másznék... Én elhiszem, hogy ő jobban tudja (még ha nem is), meglehet a véleménye (akárcsak az enyém), de úgy beszélni az emberrel, mintha kutya lenne, az szerintem a "panasz"-kategória...

Azért indítom el ezt a témát, hogy megtudjam másoknak milyen tapasztalatai vannak a gyerekágyon, és a gyerekklinikákon dolgozó nővérekkel.Ebből is következik, hogy nekem nagyon rossz. Ezt kezdődött az első gyermekem születésénél, ahol kezdő anyukaként még megértettem és a magam számlájára írtam, ha ingerülten, kioktatólag, és amúgy minősíthetetlen stílusban beszéltek velem. Aztán mikor másodszor mentem szülni, már rutinnal felvértezve érkeztem. Bár ez nyilván nem volt rám írva, így aztán nem egyszer kaptam csípős megjegyzést olyan gyerekágyas nővérkékkel, akik valószínüleg akkor jöttek ki a főiskoláról, de olyan magabiztosan szóltak rám "anyuka ne rázza a gyereket",mintha valami gyerekgyilkos volnék.

A dolog a múlt heti mandulaműtétünkkor csúcsosodott ki. Mert bár négy évesek ezek a rossz emlékek, azért most megint felelevenedtek bennem, és eszembe jutott, vajon a többieknek milyenek a tapasztalatai. Jók is vannak?

Mert van, amit már nem lehet az alulfizetettség számlájára írni!

Várom a hozzászólásokat!