Leküzdhető-e a klausztrofóbia? Mennyire nehezíti meg a mindennapokat? (tudásbázis kérdés)

Igen, nagyon egyszerű jelet küldeni:)

Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön a pénzt összegyűjtenetek és ismét tudjatok autóval járni!:)

:) rájöttem, hogy a jelküldés pofonegyszerű :)

Kénytelen voltam hozzászokni a buszozáshoz, mert az autónk idén nyáron alaposan elromlott, motorcserés lesz, és még a gyűjtögetés fázisában tartunk, hogy meg tudjuk csináltatni, mert sajnos nem tudunk előszedni több százezer forintot a fiókból :(, így vissza kellett térni a tömegközlekedésre. De nagyon bízom benne, hogy tavaszra összeáll a gépkocsi...:)

Nagyon szívesen!:)

Én is köszi a virágot!:)

Az már jó, hogy a buszon azért jobban érzed magad és letudod küzdeni a félelmedet, még ha nem is 100%-ban akkor is jó eredmény.

Én se vagyok odáig a buszozásért, de szerencsére ott nagy gond nincs.

látodlátod! :)

Csak így tovább.

Egyébként ebben sok igazság van!

Nekem sikerült leküzdenem a fogászattal való félelmemet, de az csak úgy sikerült hogy elmentem nagykislányként, és a végén meg már csak nevettünk az egészen :)

Szóval ha valamitől nagyon fél az ember azt csak úgy küzdheti meg ha megismerkedik a helyzettel tárggyal akármivel.

köszi a lóherét:) Én még nem próbáltam küldeni, majd megnézem, hogy kell...

Persze, a legegyszerűbb felírni mindenre valami jó drága szert, amitől csak bealszol. Én 2004-ben voltam utoljára, és akkor szedtem is fél évig egy olyan gyógyszert, amivel akkor "tudtam buszozni", mert abban az időszakban sajnos, félig buszon félig gyalog jártam haza, és akkor már valamit tenni kellett. De amikor abbahagytam, úgy éreztem, hogy kitisztult a fejem és le fogom tudni győzni olyan szinten, amire nekem szükségem van. Tehát a buszon igyekszem ablak közelébe kerülni, és ha sokan is vannak, azzal nyugtatom magam, hogy előbb-utóbb odaérünk és kibírom, liftbe meg nem szállok.

Jól teszed, hogy a lányodat kinnt hagyod őrnek mikor veled van:)

Tudod mit... megvan a véleményem a pszichológusokról. Ők csak a bogyókkal tömnének, egyébként meg sokat nem érnek. Sajna ez is tapasztalat. Egyszer jártam pszichológushoz, de inkább csak felbosszantott mindig, nem pedig lenyugtatott.

Miért rettegne egész életében? Egyszerűen más életritmust venne fel, amiben nem érnék klausztrofóbiás borzalmak.

Vagy netán neked sikerült ily módon leküzdened és már nincs benned semmi félsz?

Én egyébként beszállok a liftbe, ha úgy adódik, nem vagyok durván klausztrofóbiás, kibírom, de alig várom, hogy vége legyen. Egyből úgy érzem, hogy nincs elég levegő, ezért vagyok rosszul. És hiába szállok be egyszer, majd következő alkalommal még egyszer és így tovább, ettől nem múlik el bennem az az érzés. A nagy liftekkel viszont semmi bajom. De pl a kocsi is nagyon meg tud viselni, ha hátul ülök és öten vagyunk a kocsiban, egyből az ablakot le kell húznom, különben úgy érzem megfulladok.

Szóval a lényeg, hogy nálam nem igazán jött be az, hogy ha félek tőle, akkor csináljam és majd elmúlik a félelem. Nem. Teljesen ugyanaz marad. És ha egyszer beragadnék a liftbe, nem is tudom, milyen dühroham jönne ki rajtam, vagy fuldoklás. Viszont ha elkerülöm, akkor eszembe se jut, hogy hogy utálom, kiegyensúlyozott maradok.

Ha egyedül vagy, oké. :)

Ha kisgyerekkel, babakocsival, az már necces, na meg mikor bevásárlásból mész a 8.ra gyalog. :)