Lehet tenni valamit a szülés utáni depresszió elkerülésének érdekében? (tudásbázis kérdés)

Pontosan.

A látogatók nem segítők, kevés segítőkész emberke van. Azok segítségét el kell fogadni. Evvel nincs is semmi gond.

Szia Vapi!

Az állatoknál is van szülés utáni depresszió!!!

Mégpedig abban a formában, hogy elutasítják az utódot, és nem foglalkoznak többet vele.

Egyébként a depresszió elkerülésének egyik legjobb módja a jól kísért gyermekágy. ez azt jelenti, hogy a valóban segítő emberek segítségét igenis el kell fogadni! sajnos nálunk az ehhez kapcsolódó hagyományok kihalóban vannak, és sokan úgy gondolják, hogy segítséget elfogadni a saját kudarcuk beismerése. Pedig ez hülyeség. Gondoljunk csak a komatálra, és az asszonytársi segítőkre.

Vagy nézzük Japánt, ahol az a tradíció, hogy a szülés után az anya 3 hónapra hazaköltözik a saját anyjához!!! Na ott azt se tudták sokáig, hogy mi az a szülés utáni depresszió. Mert a megváltozott életkörülményekhez igenis alkalmazkodni kell. És ez a legtöbb esetben nem megy egyedül.

Úgyhogy fogadjatok el bátran minden segítséget! Ehhez pedig nem kell a látogatók hadát beengedni. Ők ugyanis nem segítők.

Állítólag a szülés utáni depresszió csak az embereknél van. Az állatoknál a nőstény mindenkivel agresszív a szülés után, védi a kicsinyét.

Az ember meg szokta, hogy ha meg van a baba, akkor mindenki jön látogatni, tapogatják a babót, segítenek, stb...! Persze az anyuka nem akar megbántani senkit, így inkább vissza fogja magát. Mivel nem tud agresszív lenni, vagyis nem szabad neki, ezért sajna nagyon sokan depisek lesznek.

Gyógyír: Mindenkit el kell küldeni melegebb éghajlatra:))) Jobban lesz tőle az emberke...

Szia!

ha depis vagy, akkor szívesen adok néhány tippet a közérzeted javításához, vagy megadhatom olyan emberek nevét, akik hathatósan segíthetnek neked. Persze csak ha te is közreműködsz.

Tudnak mutatni utakat gyógyszerek nélkül is.

De ne holmi kuruzslásra gondolj!:) Ahhoz semmi közük.

Eszem ágában sincs elítélni. Én csak onnan közelítettem meg a dolgot, hogy - mert én magam is depis vagyok, ha nem is szülés után:) - ha "munkaterápiának" vetem alá magamat, jobb lesz a közérzetem, igaz, egy darabig.

De több hozzáfűzni valóm nincs.

Az volt a véleményem és kész.

Szia Rozália!

Hozzászólásodból úgy veszem ki, hogy elítéled azokat, akik szülés utáni depresszióba esnek.

Hidd, el, senki sem jókedvéből kerül abba az állapotba. Általános félreértés, hogy a mama jó dolgában nem tudja mit csináljon, meg unatkozik.

De ebben az esetben nem erről van szó. Ez nem olyan, mint mikor a gyerekednek azt mondod, hogy csak a hülye unatkozik...

Az elkerülés érdekében:

" Legfontosabb a tájékoztatás lenne. Már a szüléselőkészítő tanfolyamokon beszélni kellene a betegségről, hogy ha az anyákat esetleg később érinti, azt ne személyes kudarcként éljék meg, és ne szégyelljenek segítséget kérni. Szükséges lenne, hogy az anyákkal hivatalból kapcsolatba kerülők - szülésznők, nőgyógyászok, szoptatási tanácsadók, gyerekorvosok - tisztában legyenek a betegség jeleivel, és komolyan vegyék azokat.

Ez az őszinteség sok anyának segítene a nehéz napok elviselésében, és az eltitkolásból adódó nagyobb bajok megelőzésében. "

" Fokozatok:

A szülés utáni nehézségekből kialakuló betegségnek három, egymástól nem mindig egyértelműen elhatárolható formái a Baby-Blues, a depresszió és a pszichózis.

A Baby-Blues a szülés utáni első héten az anyák mintegy felénél fellépő hangulati mélypont, amit különös érzékenység, lehangoltság, gyakori sírás jellemez. Elsődleges okának a szüléssel bekövetkező drasztikus hormonális változásokat tekintik. Orvosi kezelést nem igényel, de fontos, hogy a kórházi személyzet, a hozzátartozók megértően álljanak a helyzethez.

A szülés utáni depresszió az anyáknak 10-20 százalékát érinti, és - nevétől függetlenül - nemcsak közvetlenül a szülés után, hanem akár hónapokkal később is jelentkezhet. Ezért a szakemberek egy része sajnos nem ismeri el a "klasszikus" depressziótól való elkülönülését.

A betegség tünetei a kimerültségtől kezdve az érdektelenségen és a külvilágtól való elzárkózáson keresztül súlyos esetekben a gyermek iránti agresszióban, vagy öngyilkossági gondolatokban is megmutatkozhatnak.

A szülés utáni pszichózis a legsúlyosabb, szerencsére ritkán előforduló forma. Jelei a hirtelen személyiségváltozás, a realitásérzék teljes elveszítése, hallucinációk, kényszerképzetek fellépése a szülést követő hetekben. Mivel az anya és a gyermek életére ez közvetlen veszélyt jelenthet, feltétlenül kórházi kezelésre van szükség.

Teljes cikk linkje:

[link]

Oké, semmi gond! :))

Reméltem is, hogy elnézted! ;) :)))

Jajj!

Nem Dodicának szólt ez, hanem az előző hozzászólónak. Bocsi Dodica!!!:)

Szia Dodica!

Valszeg azért írsz ilyeneket, mert fogalmad sincs ennek az állapotnak a mibenlétéről, kialakulásáról, okairól. A depreszziós ember nem azért beteg, mert az szeretne lenni!

Beszélgess okos emberekkel, akik értenek a témához, vagy olvass utána!

Jelszó: empátia:)

Szia Melke!

Megtaláltam, hogy miről is szeretnél beszélgetni :))

Kérdezz nyugodtan és ha tudok válaszolok.

Szia Fish!

Lenne kedved erről bővebben beszélgetni velem? Bátor embereket keresek, akik szívesen megosztanák ezirányú tapasztalataikat másokkal, hogy segítsenek nekik. Ha érdekel írj nekem, Köszi? Melke

Sziasztok!

A segítségetek kéne. Olyan embert keresek, aki kilábalt szülés utáni depressziójából, és mesélne betegségéről, tapasztalatairól. Jelentkezzetek kérlek, és magánlevelezésben leírom, miért is van erre szükségem. Köszi, Melke

sokat járni társaságba.

Valaki azt írta, nem is tudom ki, és hol olvastam, hogy aki ebbe beleesik, az nem is akarta igazán azt a babát. Nem akartam rá válaszolni, de csak szeretném leírni a véleményem mindenkinek, aki így gondolja.

Üzenem neki(k), hátha erre téved: Amikor az első gyermekemet megszültem, még nem volt vezetékes telefonom sem, nemhogy mobil, viszont távolabb kerültem a családomtól (szülők, tesók, sőt barátok-barátnők). A párom vidéken dolgozott, és nagyon akartam a lányomat. Aki nálam jobban vágyott gyerekre, az hazudik. Csak ketten voltunk, ő és én. Lejártam én vele parkba, játszótérre, de nem tehetek róla, nem tudtam azokkal az anyukákkal "barátkozni", nálam ez nem volt téma, hogy a te gyereked milyet kakál, mit eszik stb. Úgysem érdekelte az én gyerekem, csak a sajátjáról szeretett volna mesélni. Bocs mindenkitől, de nekem ez a téma nem jön be.

Szóval én nem estem bele semmilyen szülés utáni depresszióba, de közel jártam hozzá, hiszen hónapokon, sőt éveken át csak babául viselkedni és beszélni. Tegyük már a szívünkre a kezünket, amikor a 3 éves fiam a nagy sütés-főzés közepette hozza a kis társasjátékát, hogy : "anya, játszol velem?" és te esetleg türelemre inted, majd másodszorra mosolyogva félrehúzod a lábast a tűzhelyről, és azt mondod: Persze kicsim, közben mire gondolsz? Én néha fel tudnék robbanni, hogy miért nincs szegény gyereknek egy nagymamája, nagypapája stb. aki foglalkozna vele.

Most jön a : Miért, nem magadnak szülted?

de igen. Részben magamnak, és mindenkinek, aki ezekből a csodálatos kis manókból még kér.

3 nővérem van, így 10 éves koromtól pesztráltam (mert akartam) a gyerekeiket. A mai napig nincs nap, hogy ne lenne nálam 1-2 most már nagy ló (12-21-ig, csak épp az én gyerekeimre nem kíváncsi egyik sem, pedig tündér aranyos, szófogadó, kis bohóc gyerekeim vannak.Bocs, kicsit elkanyarodtam.

Szóval én felháborodom mindig, amikor olyanok mondják, hogy túl lehet azt élni, akiknek van segítségük, ezáltal élnek baba nélküli magánéletet is, mert hogy az is kellene néha.

Szerintem csakis ez a titok. Ha csak egy héten 1-szer el tudsz menni a pároddal egy moziba vagy máshová, plusz nekem szükségem volt (lett volna) egy kicsit egyedül lenni, feltenni egy discmant a fülemre úgy, hogy nem kell mindig stresszesen hallgatózni, minden rendben van -e.

Akinek van segítsége, nagyszülő vagy egyéb, becsülje meg nagyon, fogalma sincs, mennyivel nehezebb nélkülük.

Szia.

Az első 1 hónapban a boltba sem voltam hajlandó lemenni.Ekkor nagyon mérges lettem magamra(úgymond felfújtam a képem), és a 2.-dik hónaptól a kicsivel mentem mindenhová. Összeszórítottam a fogam, mondogattam magamnak:képes vagy rá, ügyes vagy, megtudod csinálni. Észrevétlenül gyógyítottam ki magam a depresszióból. Nehéz, de semmi sem lehetetlen.:))

Nekem is anyós-após gondom volt a szülés előtt és után...leépítettem őket...

Anyósom meg akarta tanítani nekem, hogyan kell gondozni a fiamat, a sajátját anno nem ő nevelte... Visszaszóltam és 3 hetes korától nem érdekelte őket az unokájuk, 1 éves volt amikor szerették volna megünnepelni a szülinapját. Jobb volt nélkülük!!!

Sziasztok!

nekem sem volt egyszerű a helyzetem, abból a szempontból legalábbis hogy én szinte a terhességem végéig dolgoztam (párommal vállalkozásunk van, és mindig voltak olyan dolgok amiket én is meg tudtam csinálni, szóval nem ültem otthon egész nap) , és miután megszültem, 3 nap alatt megváltozott minden. Amúgy is olyan nő vagyok aki szeret magával foglalkozni (kozmetikus fodrász edzés stb, barátokkal sok programunk volt a párommal együtt), és bár tudtam hogy erről le kell mondanom ha babám lesz ,

de ennyire drasztikus változásra nem számítottam.

A szerencsém az volt, h a párom maximálisan melletem volt, még dolgozni is alig járt az első 2 hónapban, na meg az is sokat segített, hogy 2 barátnőmmel is -1,2 hónap különbséggel szültünk, tehát ők kicsit előbb, és összejártunk, együtt probáltuk megoldani a dolgokat.

A nagyik segítségéről nem is beszélve...

Jártunk babaúszásra, az első pár hónap után szinte rohamos ütemben változtak a dolgok, már ott tudtam hagyni pár órára a párommal a babát, etetésre jöttem vissza, addig elmentem kicsit frissülni vagy akármi...

Egy idő után tényleg beindulnak ezek a dolgok, az első pár hónapot kell "túlélni" valahogy, és megpróbálni megtalálni benne a szépet, mert tele van!!!!

:)