Lehet jó szülő az az apa aki elhagyta első szülőtt gyerekét, nem foglalkozott vele évekig?! Akár az elsőszülőttnél, akár másik gyerekénél?! (tudásbázis kérdés)
:S
hát mondjuk párom sem nagyon beszél exével csak a fontos részletekről... úgy tapasztalta nincs értelme, mert hiába mond ő is bármit anyukának, nem akarja meghallani, azt mondja "én gyerekeim"
hát kár hogy Apuka befolyásolható, s h az új sem éppen elég felkészült mentálisan... vagy hogy is mondjam. Nem tudom mért kell ezt, hisz az senkinek sem jó.
Tény és való, hogy egy nőnek nehezebb a dolga ilyen helyzetben, hiszen valamennyire betolakodónak tekintik a gyerekek, és sok munkába kerül neki is és az apjuknak is, hogy ezt a képet megváltoztassák.
Ha nem az anya ellen dolgoznak, jó esélyük van.
Neked sikerült!
az az igazság hogy ebben egy egyszerű logika is van:
egyszerűen nem töltenek itt annyi időt, hogy ha valami esetleg nekünk nem tetszik anyuka nevelésében, hogy arra az idő elég lehessen, hogy "átneveljük" őket, a felesleges konfliktus meg nem kell senkinek... így vannak dolgok, amibe tudjuk nem érdemes belemenni, de van olyan dolog, amiről úgy gondoljuk érdemes azért elbeszélgetni, mert otthon valamiért az nem kapott még figyelmet.
huh, hát én is azt hittem, hogy nem tudom... de a szerelemért mindent... :D
én meg azon szoktam filózni, hogy tán egy férfinak könnyebb lehet egy nőt a gyerekével elfogadni mint fordítva. Mert egy nőnek, sok mindent meg kell tenni annak a más gyerekének, amit máskor az anyja tesz meg neki otthon, viszont ha az az új férfi elül a fotelben, akkor is minden oké... én legalább is voltam úgy, hogy mostam a párom gyerekeinek a ruháját és sírtam, mert hogy a sajátomét meg még soha... no de ami késik, nem múlik!
Apuka nagyon befolyásolható, és mivel én hagytam el, hogy adhatna nekem igazat?
Az a baj, hogy nem is kommunikálunk, csak a gyerekeken keresztül. Bár, ha nagyon elegem van, felhívom és üvöltök vele egy sort, attól mindig megnyugszom:DD
Jobban örülnék én is, ha nem erőltetné a találkozásokat, de nem tehetem, mert szükségük van az apjukra is.
Szép tőled hogy gondolsz anyuka nevelésére, és fáradozásaira is. Azért örülök hogy nem minden új asszony egy hárpia :)
Mert tény hogy anyuka tesz vesz, alkot, nevel, és természetes hogy apukáék nem tudják az összes nevelési elvet, szabályokat. És tényleg jó hogy azért törekedtek rá hogy ne piszkitsatok bele ebbe.
jááj... :(
na de erre az apuka nem néz rossz szemmel?
hát sajnos nem elég intelligens akkor az új...
szerintem ez intelligencia kérdése csak, lehet van véleménye, de azt nem a gyerekekre kell szórni,akárhogy is legyen, az anyukájukat tisztelniük kell, és nekünk is...
Sziasztok!
Már rég óta figyelem a hasonló fórumokat meg a közvetlen környezetemben élőket!
Hihetetlen számomra h egy férfi egyszer csak meg felejtkezik a saját gyerekéről....egy anya ilyet sose tenne...
A barátnőm 2éve vált el....két kamasz gyerekkel maradt itt...
Apuka évek óta Spanyolban dolgozott(egy évben 2x találkoztak,ez lett a válás oka is)
Egy évig kapták a megállapított gyerektartást....most meg már csak a felét....
Aztán egy napon a fiuk,valamelyik közösségi portálon meglátták az apjukat,2 gyermekkel...egy kb 4évessel,és egy kisbabával...oda volt írva h a "szemem fényei"
A fiuk(18éves+16éves) sírtak napokon át.....
Azt gondolom hogy egy férfi elfogadja előbb hogy gyerekes anyával jött össze, és nem akar a gyerek apja lenni.
Mig a nőkre jellemző hogy féltékenyek a férfi multjára, és bizonyítani akarnak, és erre a legjobb ha a gyereket kezdik el magukévá tenni, hogy ezzel bizonyítsák milyen feláldozok.
Én nő vagyok, de a nőket jobban elitélem némely tettük miatt.
Szépen
:DD
Hát igen, az megint egy másik dolog, hogy ugye, ők is inkább anyukájuk szabályait, módszereit ismerik... de áthidalhatók ezek is, de nem egyszerű, mert előttük pl tudom, hogy nem szabad olyat mondanom, amit tudom, hogy az anyjuk nem úgy gondolná stb... de pl nagyon szépen tudtak alkalmazkodni, hogy ebben-abban nálunk miben mi a szokás, és megtanulják.
(csak egy apróság pl: otthon ledobhatják a földre a ruhát, hát nálunk nem lehet...)
Mindig azt tanítottam a lányaimnak, hogy a felnőtt, akivel vannak, az a főnök, neki kell szót fogadni.
De ha apa ott van, ők is rá hallgatnak, nem az új anyura. Ez érthető is, bár új anyu a haját tépi:D
Köszi :)
Én mindig arra törekedtem, ha apjuk jelen van, akkor ő posztja a dolgokat helyre rakni, viszont nem egyszer volt már, hogy én maradtam csak velük, így apjuk segítségével némi tiszteletet nekem is el kellett érni...
Sajnos mondjuk érzem is ezt náluk, hogy ha apjuk jelen van és én kérek valamit, akkor nem moccannak, de ha csak én vagyok velük, akkor tudják, hogy nekem kell szót fogadni, mert Apa mondta, hogy Niki most a stb... De hát ez van, nem lehet az anyjuk is, és mi több nem is akarok, akartam az lenni.
szerintem minden rendben lehetne innentől nálatok, ha rendszeres lenne valamilyen szinten a kapcsolattartás, mind apa-gyerkőce, és apa új élete között. Szerintem az ilyen nem lehet sérülés nélkül megúszni, senkinek sem, viszont lehet egész jóvá alakítani a helyzetet. De ismétlem, ehhez apuka is kell, ha neki az az együtt töltött idő, hogy akkor lepasszolja nagyszülőkhöz, nem egy közös séta, beszélgetés,fagyi, játék... akkor megette a fene...
De még egy ötlet! Én páromnál azt vettem észre, hogy tényleg van, hogy hirtelen nem tudja mit is kezdjen velük, ekkor jó ha van aki ötlettel szolgál neki! Menjetek/menjünk ide vagy oda... szóval hát lehet hogy kicsit terelgetni kell őket egymás felé.
Na azt hiszem ennyi.
Sok sikert
Örülök, hogy ilyen is van.
Nálunk nem fogadja el őket az új, ezáltal ők sem fogadják el.
Az én új párom sosem akart apaszerepben tetszelegni, az új anyuka már az első héten nevelte őket. 10 és 12 éves gyerekeken mit akar még nevelni?
Ők az én normámat ismerik, nem fognak felrúgni mindent, amit tanultak. Csak szeretni kellett volna őket, nem dirigálni. Persze ez intelligencia kérdése.
Ahogy olvaslak, te jól csinálod:)
hát még ez a helyzet nem áll nálunk fent
de szerintem ez úgy hidalható át, hogy míg a baba pici, én szerintem igen is tudatosítani kell a gyermeketekben, hogy ők testvérek, féltékenység sajnos lehet, hisz édes testvéreknél is előfordul... meg kéne neki mutatni a kisbabát stb, de ennyi, utána apuka foglalkozzon abba az időben a gyermeketekkel, aztán ha már nagyobb lesz a baba, akkora, majd tudnak együtt is játszani, ilyenek. Tehát semmiképp nem azt kéne éreztetni a kisgyerekkel, hogy jaj most beférkőzött valaki, meg ilyenek...
De hát igen, ehhez Apukának kéne okosnak lenni, nem tudom mennyire vagytok jóban, de ezt meg lehetne beszélni vele. Aztán hidd el, idővel megszokják egymást a gyerekek.
Annyit tudok biztosra, hogy párom exénél már ugye van új kisgyerek (tehát az új pasijától), érdekes módon ezt a tényt a gyerekek simán elfogadták, hogy kevesebb idő jut ő rájuk, tán azt is, viszont anyuka nem figyelt arra, hogy azért néha mégiscsak kéne velük beszélgetni, stb, hogy azért ők is érezzék, ha ott a pici is, velük is tőrődik... na ez odavezetett átmenetileg, hogy hol az egyik gyerek, hol a másik lett rosszabb, hogy magára hívja a figyelmet...
Remélem valamit segítettem azért, nekem ilyen tapasztalataim vannak.
Már várom, hogy ha majd baba lesz a pocakomban, és mondhassuk nekik, hogy kistesó... és hihetetlen, mert már ők előbb kérdezték ám, hogy jó lenne, ha jönnek és egy kicsit... hihetetlen!
Egyet értek, nálunk sem sorolja a "szeretem" csoportba.
De mint már korábban leírtam, a mi esetünkben nem is találkoztak, holott igazán nagy kötődési pont lehetne, hogy "nocsak, egy napon születtem az apukámmal, és az apa volt az első szavam".
Azt hiszem, sokan erre büszkék lennének.
Hiába beszélek néha az apjáról, vagy mondom, hogy igen, apa is szereti az autókat, vagy apa is szeret szerelni.
Ez nem olyan, mintha látná, tapasztalná.
Annak ellenére pedig, hogy mi volt az első szava, ez mostanra oda "fejlődött", hogy régi közös képek láttán azt mondja anya és bácsi.
tök egyetértek...
sajnos ha kevés az együtt töltött idő - mondjuk nem mindegy, hogy apuka tehet róla, vagy úgy alakult, mert mondjuk a mi esetünkben, messzire mentek az anyjukkal - kevés a kötődési pont...
De ha apuka most tért esetleg észhez, meg kell adni az esélyt.
Én örülök ha olyanok is írnak akik látják apuka oldaláról a dolgot.
Én is vallom hogy a gyereket partnerként kell kezelni, mégha kicsi akkoris. Ha én öszinte vagyok, és nyitott, akkor ezt tanulja meg ő is talán.
Szóval én elmondtam neki egyik este, hogy nekem nagyon rosszul esik hogy azt mondta hogy ott fog lakni, és hogy az új nő lesz az anyukája. Biztos nem fogta fel. És biztos hogy egy pszichologus erre azt mondaná, hogy csak megnehezítem a gyerek életét. De érzi ő hogy bánt valami, akkor jobb ha elmondom neki a saját szintjén mintha azt mondanám hogy nincs semmi. Mert akkor milyen példát mutatok neki, hogy nem kell róla beszélni stb.
ez elég szomorú, szerintem ha már úgy alakult az új párnak partnernek kell kéne lennie a megfelelő kapcsolat tartásban... még ha az neki sem lehet könnyű... de az úgy tisztességes, és úgy van rendjén stb.
Hát ez fura, nálunk én a Niki vagyok nekik, az anyjuk új párja meg Zs. nincs két apa, anya... teljesen képben vannak a gyerekek.
A gyerekeim utálják a mostohaanyjukat ( nem én találtam ki a megszólítást), érzik, hogy nem szereti őket igazán. Sőt, talán sehogy.
De nagyon teper, mert apa szereti őket.
a legszebb ötlete az új asszonynak az volt, hogy hármas keresztelőt tartsunk az én kettőm és a közös gyerekek számára. Miután a folyosón kiüvöltöttem magam, a lányoknak elmagyaráztam, hogy ők döntenek, ha szeretnék, hát legyen. Nem lett.
Persze tudom, hogy így messziröl könnyü beszélni. Átélni biztosan nem olyan egyszerü! De sajnos ez olyan helyzet, ahol csak az idö segít! A gyermeked rá fog jönni magátol, hogy hol a helye és ki szereti igazán!
Ha pedig olyanokat mond, hogy elköltözik, akkor talán segít ha arra gondolsz, hogy nem ö találta ki. Ezeket biztos a kedves apukától hallotta... vagyis en inkább apucira lennék mérges... ;)