Lehet, hogy bejövök egy nőnek, de férfiatlannak tűnök neki, ezért nem akar tőlem semmit? (beszélgetős fórum)

"Hát, elég bunkóság volt a tiltás, de már szerintem előtte is célozgatott, hogy nem jössz be neki."

Először is, ja. Én csak nem értem a logikát mögötte.

Ugye, mikor első alkalommal kérdeztem az invitálásról és nemmel felelt, utána arról is kérdeztem őt, hogy tarthatjuk e a kapcsolatot, amire már igen volt a válasz. A számát is megadta.

Aztán mikor először írtam, rá se nézett, mikor 9-szer hívtam, hagyta kicsengeni, amikor leírtam a kisregényt, arra sem volt méltó válaszolni, csak megnézte.

De akkor sem értem. Látta, hogy rendes, segítőkész, jófej srác vagyok, tényleg mindig jól elbeszélgettünk úgy gondolom.

Legalább annyi energiát beletehetett volna, hogy tiltás helyett mond valamit, ha már látta, hogy tényleg nagyon rendes voltam vele.

Másrészt én meg arra célozgattam, hogy nekem, mint barát kéne.

Bár, az összes alkalmazott közül csak neki vettem ajándékot, mikor februári hazalátogatáson voltam, nőnapra csak ő kapott egy egész doboz Raffaellot, illetve utolsó előtti napomon is adtam neki még egy dobozt. Csak úgy.

Igaz, azt nem tudom, miszerint volt-e fogalma arról, hogy csak ő kapott tőlem ilyeneket, de lehet, hogy beszélgetés tárgya lett.

Plusz a közös ebéd lehetőségének feldobása.

Ebből ő már le tudta vonni, hogy többet érzek szimpátiánál, annak ellenére, hogy én barátságot hangsúlyoztam?

Tudta, hogy a közös ebéd stb. randi lenne és ezért dobta vissza?

Ha igen, akkor az valóban célzás volt.

"Sajnálom ami veled történt de nem erőltethetsz rá semmit."

De akkor is, tényleg ennyire feltűnő lehetett, hogy én többet akarnék tőle?

És úgy gondolta, rá akarom kényszeríteni amit érzek.

Tényleg tudhatta, hogy nem csak barátkozni szeretnék és ez sok volt?

"Ez a lány legalább reagált valamit, akkor is ha az burkolt elutasítàs volt vagy legalábbis ő annak szánta"

Akkor miért adta meg a valódi számát?

"Egyébként egész advanced lehet a németed, hogy ezeket így meg tudtad írni, irigy vagyok :) Ok, jó nekem az a másik 2,5 idegen nyelv is amit beszélek :)"

Inkább a gugli fordítót dícsérd, én csak korrigáltam ezt-azt.

"Tényleg, rohadt nehéz szituáció de túl fogsz lépni rajta"

De akkor is szerettem és nagyon fáj.

Hol magam gyűlölöm, hol pedig őt.

Csak tűnődöm, hogy mi lett volna, ha mondjuk nem dobom fel a közös ebédet, hogyha kihagyom ezt a szálat.

Lehet, hogy tényleg erőltetett volt, mégha csak baráti jellegűnek is szántam.

Mondjuk csak annyit mondtam volna, hogy cseréljünk kontaktot. (Instagram, Whatsapp)

Az tök simán belefért volna, ágálás nélkül?

Mondjuk a számát ígyis megadta, csak nem vette a fáradtságot válaszolni.

"valószínűleg nem azokkal a dolgokkal volt baja amiket említettél (autó, nyelvtudás) , csak nem vagy az esete."

A szűkebb baráti körömmel beszéltem már erről fb-n, mivel itt nincsenek barátaim igazán, illetve anyummal is, akivel együtt élek.

A főnököm és még pár munkatárs említette, milyen gáz, hogy mindig anyuka hoz-visz, felnőtt férfi létemre. Miért nincs jogsi és saját autó?!

Gondoltam igazuk lehet, talán gyerekesnek tűnök a nők szemében.

A nyelvtudást azért mondtam, mert feltűnt, hogy az anyanyelvén beszél szívesebben.

Anyum is mondta, hogy egy nő szereti, ha fuvarozzák.

Volt szó arról is, hogy nem vagyok az esete.

Az eddig hallott érvek szerint azért nem illettünk volna össze, mert:

- ő molettebb alkat, én pedig viszonylag vékony (hozzáteszem, szerintem nem éppen valid érv, mivel lehet látni ilyen "nem összeillő" párokat)

- lehet, hogy ő a magas férfiakat kedveli (mondjuk én a 186 centimmel 1 fejjel voltam magasabb)

- ő vagány csaj, én pedig szolidabb kiadás, de szerintem ez sem teljesen valid

- aztán lehet, hogy mondjuk arcra nem jövök be, de ezt nem tárgyaltuk

- egy barátom mondta, hogy talán lett volna sanszom, de ezzel a hívosgatással elszúrtam, nagyon nyomultam egy ideje

- viszont anyám mondta azt is, hogy ő 29 éves létére érettebb nálam jóval, neki érettebb férfi kell, akivel kilátásba helyezhető a családalapítás

- neki, valószínűleg, német férfira van szüksège

Na az utolsó 4 érvnek adok valami alapot.

Főleg annak, hogy valóban érettebb, német pasi kell neki, én pedig egyik sem vagyok.

De akkor is csak foglalkoztat a gondolat, teszem azt, hogyha valami nagyon sportos fickó lennék, saját autóval, jó állással, nyelvtudással, akkor is passzolt volna engem?

Igazából, mégha be is jöttem volna neki, akkor sem adott volna esélyt?

És ha még ígyis bejöttem, akkor a rámenősséggel rontottam el?

"Vehette volna a fáradságot, hogy nyíltan megírja de ki tudja mi járt a fejében..."

Úgy érzem, gyűlöl engem, de akkor nem világos, miért akart segíteni anno.

Hát, elég bunkóság volt a tiltás, de már szerintem előtte is célozgatott, hogy nem jössz be neki.

Sajnálom ami veled történt de nem erőltethetsz rá semmit. Sovány vigasz, de hidd el ennél rosszabb, durvább sztorik is vannak. Például amikor megírod valakinek (több hónapnyi szenvedés után) hogy mit érzel és 0.00 választ kapsz. Na az fáj csak igazán. Ez a lány legalább reagált valamit, akkor is ha az burkolt elutasítàs volt vagy legalábbis ő annak szánta...

Egyébként egész advanced lehet a németed, hogy ezeket így meg tudtad írni, irigy vagyok :) Ok, jó nekem az a másik 2,5 idegen nyelv is amit beszélek :)

Tényleg, rohadt nehéz szituáció de túl fogsz lépni rajta...valószínűleg nem azokkal a dolgokkal volt baja amiket említettél (autó, nyelvtudás) , csak nem vagy az esete. Vehette volna a fáradságot, hogy nyíltan megírja de ki tudja mi járt a fejében...

Hát, úgy tűnik.

Csak tudod, szinte a munkába állásom kezdetétől belezúgtam, ami szemptember vége volt.

Mármint, mikor eleinte láttam, nem éreztem igazán semmit, de pár hét után feltűnt, hogy nagyon csinos, illetve aranyosnak is tűnt, mindig mosolygott, szóval megdobbant a szívem iránta.

De igazán csak december vége felé kezdtünk beszélgetni, akkor kezdtünk összebarátkozni, azelőtt többnyire tartózkodtam tőle.

Majd még március elején felmondtak nekem, mivel összekaptam a főnököm tesójával, aki szintén kolléga.

Másnap beszéltem a csajjal erről és megkérdeztem, hogy esetleg tudna-e beszélni a főnökkel, majd azt felelte, hogy végülis meg tudja próbálja, de nem biztos, hogy elérne vele valamit.

Ezt követően én nem hoztam szóba, viszont ő kérdezgetett engem, hogy láttam-e a főnököt.

Eleinte úgy hittem heccelni akar, de amikor aláírtam a papírokat, a főnök elmondta, hogy valóban próbált vele beszélni.

Úgy éreztem, hogyha nem is szerelmes belém, de tényleg kedvel, fontos vagyok neki.

Így még jobban fáj.

Bár azon tűnődöm, hogy talán tényleg nagyon rámenős voltam, ami lehet nem túl vonzó, mégha rendes is voltam.

Nagyvonalakban leírom, ez egy március végi történés:

- egyszer meghívhatlak ebédelni?

- meghívhatsz, de nem biztos, hogy elfogadom

- miért?

- mert kollégák vagyunk

- de azért tarthatjuk a kapcsolatot?

- persze

Valamivel később el akartam magyarázni neki, hogy hálás vagyok, amiért segítőkész velem és kedvelem, majd ismét rákérdeztem:

- meghívhatlak, ha már nem leszünk munkatársak?

- nem

- talán nem kedvelsz?

- kedvellek, de nem hiszem, hogy nekünk közösen ebédelnünk kéne, legfeljebb kávé néha

Következő héten, szombaton, ami az utolsó előtti munkanapom volt, beszéltünk a felmondásáról, mit gondol erről az egészről, hogy hol és mit fog dolgozni meg hasonlók.

A lényeges dialógot leírom:

- megyek mo.-ba, neked hozhatok valamit?

- nem, örülök, ha látlak (így utólag sértésnek érzem ezt)

- szóval, ha visszajöttem, találkozhatunk?

- igen, de nekem sok munkám lesz, 6 napot fogok dolgozni egy héten (ekkor másik munkahelyen lesz már), egyébként holnap is jösz?

- igen

- akkor holnap tudunk számot cserélni és találkozhatunk majd

Másnap szintén ment a csevej szokás szerint, de nem került szóba a kontaktváltás, egészen a munkaidőm végéig, amikor elkértem a számát.

Aztán múlt hét hétfőn ráírtam, miszerint "Hogy vagy?".

Rá sem nézett.

Azon a héten, vasárnap délután kiderült, hogy mehetek máshova dolgozni, ezért gondoltam gyorsan le kéne szerveznem a találkát, ezért 10 perc alatt 3x hívtam, de mindig kicsengett.

Másnap, szintén délután, 6x hívtam fel 1 órán belül, de változatlanul kicsengett most is.

Az utolsó hívás után fél órával megnézte, amit írtam neki hétfőn.

Majd írtam egy kisregényt:

Helló

Ákos itt van.

Kérlek, mondd el, mi folyik itt?

Nem akarsz beszélni velem, vagy miért nem válaszolsz?

Nézd, amikor megkérdeztem, hogy meghívhatlak-e valahova, komolyan gondoltam.

Bár utólag úgy tűnt, mintha rád akarnám erőltetni, csak azt akartam mondani, hogy hálás vagyok neked, és jó ötlet lehet találkozni, mert kedves, édes lány vagy és úgy tűnt, jól elszórakozunk, annak ellenére, hogy nem beszélek túl jól németül. Mindig igyekeztem a kedvedben járni, mert nagyon megszerettelek, úgy éreztem, hogy igaz barát vagy.

Bocsánat a rossz németért (németül írtam)

Csak szeretnék kapni egy őszinte választ, ne hagyj kétségek közt.

Miután ezt leírtam, ezt is elolvasta, de válasz nem jött.

Kedden is akartam írni, de letiltott.

Majd instán be akartam követni, de ott is tiltott teljesen.

Végülis kaptam választ azt hiszem.

Nagy eséllyel nem akar semmit. És esze ágában sincs elmondani.

Én komolyan nem tudom milyen fogyatékosság okozza azt egyeseknél, hogy képtelenek annyit kinyögni, hogy "bocs, de nem" , hiába bántják meg vele a másikat... inkább lapítanak, ignorálnak vagy bujkálnak mint a patkány...

Sajnálom ami történt, de szerintem próbáld elengedni...

És ha nem akar tőlem semmit, azt is el fogja mondani?

Hétfő délután csak megkérdeztem hogy van, de nem írt semmit, ma fél 7kor pedig háromszor telefonáltam neki, de mindig kicsengett.

Egyébként Kohlgrubban vagyok.

Későbbi kommentedre reagálva, bocs, hogy nem válaszoltam a kérdésedre, de más dolgaim is voltak.

:-DDD

Ezek az anonim fórumok nekem is a bögyömben vannak,mert értelmetlennek látom, hisz egy nicknév is anonim, ha úgy vesszük...

akkor meg minek?

ha rajtam múlna, én megszüntetném az anonim fórumok indítását, talán nem lenne ennyi marhaság kiírva, mert a bugyuta fórumok meg trollkodást szülnek és akkor jön a radírpók..-).

aztán csak szó szót követ..-)

Értelmet ne keress. Vannak olyan személyek, akik szeretik úgy bemutatni magukat, mintha teljesen életképtelenek lennének.

Ezen sok hölgy felháborodik, hogy húszon vagy harminc x évesen hogy lehet még valaki ilyen tutyimutyi. Ezzel nagyjából a célját, az ilyen fórumokat indító el is éri.

Közben pedig lehet, hogy otthon egy szép család veszi körül és boldog életet él.

De itt, mióta anonim fórumokat indíthat az ember, nem szabad semmin csodálkozni.

Esetleg azon, hogy nekem miért nem hitték, el és törölték a fórumomat, hogy utálom a húsvétot, mert a szkinderek tavaly is rájöttek a házunkra bézbózütővel és emiatt meghúzódott a szívem. Meg különben is epelepciás vagyok. :)))

Hát, minden is lehet..-)

de mi az értelme?

Az a véleményem, hogy úgy él Németországban ez a személy, ahogy én.

Holnap is hozzá fog majd tenni valami olyan információt, amit eddig még nem osztott meg a nagyérdeművel.

Én is csak kiszótáraztam a szavakat..-)

Még a magyarral is gondjaim vannak..-)

Azt írta, hogy beszél angolul és németül, de az én 32. HSZ-et szóra se méltatta...

Így nehéz beszélgetni.

Hihetetlen, mit nyígsz összevissza. Ha mi azt mondjuk, hogy igen, ezek hiányoznak, akkor megcsinálod? Különben nem?

Megmondom, mit éreznek. Tutyimutyi vagy, nem karakteres, határozott.

Anyutaxiról eddig szó sem volt.

Ez valóban nem előnyös!

És hány évesek a lányok akik ostromolják?

Lássuk be, hogy ez sem mindegy.

Azt pedig egy szóval se mondtam, hogy luxusautó kéne, mivel pénzem sem lenne rá.

Arról van szó, hogy anyukámmal dolgozunk egy helyen és mindig ő hoz-visz szinte, amit a munkatársaim is láttak.

A főnökömtől és más munkatársaimtól is megkaptam, hogy miért nincs jogsim és saját autóm, hogy mennyire gyerekes, hogy az anyámra vagyok utalva.

És talàn ő is ezt gondolja.

Csak jogsi kéne, meg valami egyszerű, de vagány autó, amit megtudok fizetni.

És mint írtam, a csaj jövő ilyenkorra már a 30as éveit fogja taposni.

Olyan férfira lenne szüksége hosszútávon, aki látszólag komolytalan, nem akar feljebb lépni?

a fiatal török nőknek már általában német a mentalitásuk, az életvitelük.

Az idős török nők 90%-a németül sem tud, élnek a maguk családi világukban.

Aki dolgozik, annak elég pénze is van, a pénz szóba se jön egy egy beszélgetésben.

Magánügy.

Az sem érdekel senkit sem, hogy milyen autód van, mert egy gépjármű csak szimplán egy tárgy.

A német nőket a pénzed nem érdekli, ha amúgy szimpatikus vagy neki.

A nyelvtudás fontos, de ez így van az egész világon.

csajozni ugyanannyi energia, mint Mo.-n.

Mikor en jöttem össze a csóró, jogsitalan, autótalan nálam feleannyit kereső exemmel én sem engedtem, hogy vacsorázni vigyen. Fagyizni mentünk, azt sokáig lehet eszegetni, ittunk utána egy-egy üdítőt és nem került sokba neki így randi. Aboszolút tekintettel voltam az anyagi helyzetére, de nyilván nem mondtam ezt neki, csak szóltam, hogy nekem késő lesz már rendes vacsorát enni, max. egy jó fagyit tudnék enni.

Másrészt a nők általában, már a normálisabbja nem a magát a pénztárcát nézi, hanem a potenciált, hogy oké, most még csóró vagy, de benned van, hogy tudsz te valami nagyot is gurítani az életben. Látszik, hogy akarsz valamit az élettől, és teszel is érte. Nem kell nyilván milliárdos cégekre gondolni, de pl. látja, hogy odateszed magad, tanulod a nyelvet gőzerővel, hogy vele is jobban tudj kommunikálni, meg aztán találj egy jó, stabil állást az elég jó alap.

De ha ilyen önbizalomhiányos vagy, meg "sirdogálós", az tényleg nem férfias és 100.000x ennyi pénzzel sem leszel az, bár a pénzre jönnének a csajok, akik tényleg anyagiasak és nem elégszenek meg egy kávéval.

Hú de vagány voltál! Külön bejáratú ingatlanunk van 1 telken .-)

És van is neki,csak egyiktől sem akar még 25 évesen komoly kapcsolatot!

Az írásaid alapján viszont te hatalmas adu ász lehetsz :-)