Legyünk Barátnők! (beszélgetés)
Mikor elmondtam, hogy az ultrahangon látni lehetett, de az orvos még nem írta rá a kartonomra, hogy állapotos vagyok, kiakadt, hogy hogy lehet.
Még pici volt, nem volt szívverése sem, csak véletlenül derült ki. A doki mondta, hogy várjuk meg a szívverést, és utána hivatalosan is lejelenti a dolgot.
Először én is megijedtem, aztán örültem. De este mikor leültünk tévézni, rátettem a hasamra a kezem, rám szólt, hogy ne simogassam a hasam, mert nem vagyok állapotos.
Figyu, nálunk következő volt a szitu.
Már eljegyeztük egymást, és a párom a nyaralás kellős közepén minden átmenet nélkül úgy döntött hogy sazkít velem. Semmi előzmény, csak úgy gondolta, hogy neki még kell egy kis szabadság. Megbeszéltük, összecsomagoltunk és hazajöttünk (Persze az ország másik felén voltunk) Akkor olyan dolgokat kaptam tőle, hogy csak lestem.
Aztán telt múlt az idő, és felhívott hogy beszélni szeretne velem. Leültünk és mindenki elmondta egymásnak a sérelmeit, elmondta a másiknak, hogy miaz ami nem tetszik neki, és hogy min változtasson.
És sikerült, azóta a férjem :) De van egy aranyszabály, amit a mai napig alkalmazunk. Az hogy az egyik egyszer hoz egy hülye döntést, azt utólag nem hánytorgatjuk fel, egyszer megbeszéltük, és kész, utána nincs sárral dobálózás.
Ezért kérdeztem hogy átbeszéltétek-e igazán.Tudja-e hogy mi igazán a gondod?
Pontosan!
Páromnak is sokat mondtam, hogy anyuka mikkel csesztet nem figyelt, de mikor egyszer elkezdtem csomagolni onnantól igen...
Sokszor azt hiszik, hogy amit mond az ember az semmiség, ja nekik. Rágni kell a fülüket! :)
Nem tudom :-(
Tudom, hogy azóta megbánta amit mondott, de nekem nem segít :(((
Megvan! Belekukkoltam mindegyikbe!
Egy volt kollégám is küldött, mikor megnyitottam leállt minden! Majd kap tőlem! :)
Nem igazán akar róla beszélni. Csak rángatja a vállát.
Lehet, hogy én reagálom túl a dolgot, nem tudom....
A múlton ne rágódj szerintem.
Megbeszéltétek?