Legnagyobb félelmeink (beszélgetős fórum)
hogy elkövetek valami jóvátehetetlent
szintén
tegnap jöttem rá, h társfüggő vagyok
Az egyedülléttől, magánytól.
Attól, hogy egyszer senki nem fogja majd a kezemet ha bajban vagyok.
Legjobban a betegségtől félek. Meg anyu és a hugom elvesztésétől.
a legjobban a gyermekeim elveszítésétől félek
Rettegek a pókoktól, és nem berek beszállni a liftbe!:(
Ezért a legmagasabb emeletesházba is gyalogolnom kell felfelé.
Betegesen rettegek a pókoktól..sajnos.
Pókok!!!! Meg az, hogy a liftajtó kettévág. Pedig ez hülyeség.
Én az élettől félek, mert az a legfélelmetesebb és legkiszámíthatatlanabb játszma........
A halál, mint történés, csak egy apró mozzanat, mint ahogy a születés is, na de ami közte van, az az igazán lényeges és félelmetes.
Én nem írok ilyen durvákat mert a halálra és a betegségre még gondolni se szabad.Én attól félek hogy a hétvégét átvészeljem ugyan is *zom és a 4 napomnál tartrok -3,30dkg os eredményel és rettegek atól hogy ne hogy elvérezzek a hétvégén na de erős vagyok és kitartok.Mindenkinek szép napot és szebb gondolatokat mint amit írnak sokan
Betegség, a szeretteim elvesztése és a halál.
Betegségek. Aki egyszer-kétszer átélt súlyos traumákat, betegségeket, átértékeli az életét és bizonyára rájön, ahogy én is, hogy az egészség a legfontosabb az életünkben!
Egyszer (5 éve) megtámadtak, azóta is rettegek, hogy megismétlődik. Nem tudom feldolgozni. A szeretteim elvesztése, rosszúl leszek egy olyan helyen ahol egyedül vagyok.
Meg, hogy elkapok valami fertőzést, tetűt a tömegközlekedésben.
Hogy a szeretteimmel történik valami, és én nem vagyok ott, hogy tehessek ellene. A haláltól, betegségtől nem félek, mert egy szerettem elvesztése sokkal rosszabb ezeknél.
Hogy sokkal rosszabb lesz a helyzetünk, mint amiben most vagyunk.
Hogy amiben annyira próbálok hinni minden ellenére, tulajdonképpen nem is létezik
Igazából egy csomó mindentől, de 3 dolog miatt szoktam imádkozni :
ne veszítsem el a szemem világát és az eszemet,
és , hogy utcán ne haljak meg.
attól, hogy elb...om az életemet
Hiába tekintek én pozitívan a világra, és rendbe teszem a lelkem, ha ne adj' Isten lebénulnék? Ez sajnos nem múlik senkin sem. Azt szoktam mondani ilyenkor, hogy "így volt megírva". Tudom, hogy ez közhelynek tűnik. Fatalista vagyok.
Félek a félelmtől, csalódástól...
A családom elvesztésétől félek a legjobban.
" mese" jó nevet választott, mert amiket leírt az mind nagyon szép, nagyon jó, nagyon követendő, de nagyon nagy és hihetetlen mese.
Ha Ő hinni tud benne, gratula neki, akkor Ő hisz a mesékben( is).
Nem kérek választ vagy magyarázatot, mert nem fogok ide visszajönni, csak szerettem volna megjegyezni annyit, az élet sokaknak sajnos korántsem ennyire jó "mese."
még mindig és újra a magánytól félek a legjobban..
Hát, köszönöm.
Tudom, hogy igazad van, csak annyira tudom magam sajnálni, hogy nehezen látom meg a jó utat, vagyis inkább látom, csak nem akarok rálépni. Vannak dolgok amiket szeretnék, csak az a helyzet, hogy ezekhez nagy elhatározás kell és mások közreműködése is, amit meg nem szeretek. Nem tudom magam olyan helyen otthon érezni, ami nem az otthonom, pedig tudom, hogy az illetők azt szeretnék. Nem akarom velük közölni, ne okozzak kellemetlenséget, hogy szeretnék valahogy élni, de ehhez nekik is segíteniük kellene.
Szóval tudom, hogy mi tenne boldoggá, talán, de nincs hozzá elég erőm, hogy csináljam, vagyis inkább nincs elég akaratom.
Most is valahol boldog vagyok, a párom miatt, de félek, hogy nem lesz majd egyszer az életemben és jelenleg nem tudom nélküle elképzelni. Amit szeretek igazán, azt nem tudom csinálni, mert nem azt tanulom. Amit most tanulok, azt is szeretem, de jobban szeretnék ,,főzni tanulni".
A nagy vágyam is ehhez köthető, egy életmód. Tudom, hogy úgy kiegyensúlyozottabb lennék és felszabadultabb, kevsébé görcsös. Csak nehéz az út, túl nehéz... És nem tudom, hogy honnan merítsek erőt.
A legfontosabb, hogy elsődlegesen szeressük magunkat. Ha ezt megtettük, képesek vagyunk arra, hogy észrevegyünk másokat, a világ apró szépségeit, melyek mellet mindennap elsiklunk, és éreznünk kell, hogy fontosak vagyunk. Ha ezt nem éreztetjük magunkal, mások sem fogják velünk.Ha Te nem lennél, az élet nem lenne tökéletes.Mindennek, és mindenkinek megvan a saját helye az életben, és ha ez nem így lenne,nem élnénk.Vannak feladataink, melyeket végre kell hajtanunk, s ehhez erőt csak magunktól kaphatunk.Hidd el,nagyon sokan szeretnek, csak valami miatt, nem vagy megelégedve magaddal, és ezen kell változtatnod.Hidd el, tudatosítsd magadban, hogy nagyon is fontos vagy,és ha nem szeretne Téged senki, nem lennél.Szeresd önmagad,nézd az élet apró, ám annál szebb és értékesebb csodáit, melyek körülvesznek minket.A jövőtől pedig nem kell félni.Az élet az állandó változásokról szól, és a jövő is ezt tarogatja magában.Az életed egyáltalán nem értelmetlen, csak még nem látod tisztán, mit is kell tenned.Emiatt ne aggódj, sokan vannak így ezzel.Azt tudom mégegyszer mondani, szeresd magad, mert akkor észreveszed, hogy mások is szeretnek,és csodáld az életet.Egyszer, egy számomra kedves személy azt mondta nekem, hogy fogadjam meg a következőt:"Szerető, és szerethető vagyok".Szívből kívánom, hogy egyszer Te is megfogadod ezt. Minden jót, szép életet kívánok Neked!
A betegségtől való félelem az, ami megbetegíthet minket. A betegség nem más, mint lelki problémáink megjelenése a testünkön.Ezt szerintem fel lehet fogni pozitív dolognak, hiszen ez egy jelzés, hogy vegyük észre, változtatnunk kell valamit az életünkön.Amint ezt megtettük,adott betegségünk megszűnik.Szertenünk kell magunkat, s testünket, figyelnünk kell a jelzéseire, hisz ha belegondolunk, ő az, ki figyelmeztet minket ez úton a problémáinkról, s sürget, hogy tegyük rendbe azokat.Egyszóval, a test és lélek összhangjára kell leginkább törekednünk, így tudunk harmóniában élni, és kerülhetjük el a betegségeket.Szeressük magunkat, s másokat, vegyük észre, milyen gyönyörű is tud lenni a világ,s gondjainkra tekintsünk úgy, mint egy feladatra, mit el kell végeznünk, és milyen megtisztelő tud ez lenni.
További ajánlott fórumok: