“Legjobb barátnő” (beszélgetős fórum)
Igen ez így van , később jöttem rá arra , hogy ő tudatosan tette amit tett.. Szándékosan , csak akkor reagált a jelentkezésemre , ha jeleztem , hogy baj van , egyébként mindig , elutasította a közeledésemet , ha írtam nem írt vissza , ha hívtam vagy nem vette fel , vagy talált rá kifogást , hogy miért nem tud beszélni ,de 10-ből 9-szer én kerestem. . Aztán ha belefáradtam , és nem kerestem és neki éppen senki nem volt a szórakoztatására elő vett engem , mint egy tárgyat a fiókból. És mikor ez sokadszor megtörtént és nagyon zokon vettem , ő elkezdte nekem mondani , hogy biztos a kapcsolatom az oka és , hogy én ezt hogy tehetem meg vele mikor mindig mellettem állt. Lelkileg terrorizált folyamatosan , egyfajta adós csinált tudatosan belőlem , ha unatkozik biztosan legyen neki egy rongy babája , akit kedvére rángathat .
Rengetegszer úgy beszélt velem , mint a kutyákkal és nem egyszer megalázott mások előtt , de féltem attól , hogy hálátlannak fognak tartani . Nyolc évig bírtam , most egy éve nem beszélek vele .. Teljesen igazad van ő soha nem volt a legjobb barátnőm , csak a látszatot próbálta fenntartani és manipulált .
Nagyon köszönöm a válaszodat !😊
Én ezt játszottam egy ideig, mindig csak jó hallgatóság voltam, de amikor nekem jól esett volna, hogy én is kiadhassam magamból a problémáim akkor Ő mindig elfoglalt volt... aztán mikor újból jelentkezett rám sosem jutott idő, amikor pedig ezt már szóvá mertem tenni akkor jött olyan baromságokkal, hogy figyelmet akarok belőle kierőszakolni/kizsarolni. Párszor összevesztünk és volt mosolyszünet, kibékültünk stb.. de feleslegesen, Ő egyre csak önzőbb és önzőbb lett, az utolsó, lassan 4 évvel ezelőtti összeveszésünknél már én jeleztem ennyi volt, nekem erre nincs szükségem, persze én voltam a rossz. Azóta nem tudok róla semmit, persze valahol a mai napig bánt, leginkább az, hogy én igaz barátnak hittem és nem gondoltam volna, hogy a barátságunk nem ér neki semmit és így lelép, ráadásul az egy dolgo, hogy pl engem letiltott facen de a páromat, anyuékat meg ilyenek... szóval vicc.
Én azt mondom az olyan barátság amelyik egyoldalú nem ér semmit és el kell engedni, mindenkinek jobb, menjen mindenki a saját útjára, ahol két ember már nem tud egymással szót érteni már úgy sincs semmi értelme.
Megalázásban nem volt részem, nemtörődömségben igen, a megalázást biztosan nem türném és örök életre adós? Mi olyat tett amitől annak érezheted magad? Nem létezik ilyen dolog szerintem, oda-vissza tettetek egymásnak szívességeket szerintem.
Szeretném az emberek átlagos véleményét meghallgatni , a volt legjobb barátnőmmel kapcsolatosan.
Meddig tűrjük valakinek a megalázását ?
Azért ,mert valaki mellettünk áll néhány , helyzetben örök életünkre adósok maradunk ?
Mit tennének , ha keresnétek valakit folyamatosan , de az mindig elutasítaná a közeledésedet , és csak akkor keresne , ha nagyon unatkozna?
Mit tennétek akkor ,ha bele fáradnátok abba , hogy valaki után fussatok , majd az az ember hozzátok vágná , hogy miért nem keresed őt , hisz ő annyi mindent megtett érted ?