"Langyosvíz" kapcsolat (beszélgetős fórum)

Hát igen, elég típikus szöveg, ha nagyon szeretne akkor tuti inkább leígérte volna a csillagokat, hogy mindent megtesz. Jól döntöttél, ezért sem ö az igazi.

Az egyedüllétröl jut eszembe, kb. 1 héttel mielött megismertem a férjemet, egyedül voltam nyaralni az Örségben, mert az exem nem akart jönni. Annyira jól sikerült, annyira magamban voltam, hogy utána nyitott lettem és rátaláltam a férjemre. (5 hétre rá megkérte a kezem, és jövö héten leszünk 10 éves boldog házasok 4 gyerekkel). :)

Szóval jó az az egyedüllét, na :)

Nagyon rosszul. Nem is érti, mi a gond. Hiába próbáltam ezerféle módon megvitatni... azt szajkózza "ha neked ez kevés, akkor keress jobbat... majd meglátjuk találsz-e." meg ezt "ha neked az számít, hogy valaki halálra dugjon, abból van elég... de ha majd jól átvág, visszasírsz még".

Szóval semmi méltóság, csak a DÜH és az EGÓ beszél belőle.

Én meg ezt vallom:

Nem kell haragudni, meg jól megmondani, szembesíteni, bár tagadhatatlan, hogy jólesik az is néha.

Csak tudjad, ne áltasd magad, ne dőlj be. Lehet hallgatni is.

Tehát mostanra hallgatok.

Még nem zárult le minden, kvázi még vannak közös dolgain, amit idő helyretenni. Ha csak úgy "normál" beszélünk és nem magunkról, akkor jól együtt tudunk működni.

De a kapcsolatunk témáját messze elkerülöm... mert a fától nem látja az erdőt.

Amúgy: nekem nagyon jól esik egyedül laknom :) :)

A kompromisszum és a megalkuvàs között bizony nagy különbség van! :)

Amùgy rohadtul fàj, és hosszú lesz lezàrni, de ez a helyes.

Micsoda elörelépés!!Elhatároztad magad? Jól döntöttél,véleményem szerint.

Lesarkitva,de ami rossz az sosem lesz jó!!Lehet ez húzni a végtelenségig,csak nem biztos hogy megéri!!!

"összességében (!) okoz csalódást, hogy hiába minden tulajdonságom, úgy tűnik, ennek az embernek én nem vagyok jó."

Ezt háromféleképpen is lehet érteni.

Az első értelemben nem igen látok különbséget, csak gyakorlatilag a probléma átfogalmazását. Ha valami csalódást okoz, az azt jelenti, hogy egy dolog nem azt a végkimenetelt hozza, amelyben reménykedtünk. De olyan végkimenetelben nem reménykedhetünk, amelyet potenciálisan nem tartunk elképzelhetőnek. Erre a szituációra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy te potenciálisan afféle nőiességet tulajdonítottál/tulajdonítasz magadnak, ami, mint ok, ki tudja váltani azt az okozatot, amit -a te szóhasználatodat követve,- úgy jellemeznél, hogy "jó vagy neki."

Tehát egyfelől nyomatékot adsz a szavaiddal annak, hogy márpedig ugyanolyan mértékben tartod magad nőiesnek, mint korábban, másfelől viszont így-úgy mégis a saját nőiességedbe vetett hited csorbulása történik. (csalódást okoz, hogy nem vagyok annyira nőies, hogy jó legyek neki)

Egy másik értelemben, a csalódás még mindig önmagadban való csalódást jelent, de az nem a nőiesség vélt mértékéből fakad. Tehát az a korábbi feltevésed, hogy x mértékben vagy nőies, ma is tartja magát, de egy másik -nem a nőiesség hatókörébe tartozó- tulajdonságodba vetett hited mégis meginogott. (csalódást okoz, hogy, bár a nőiességem megvan hozzá, de mégsem tudom elérni, hogy jó legyek neki)

A harmadik értelemben az idézett mondat olyasmit jelent, hogy: csalódott vagyok, hogy ez az ember olyan, amilyen. Ha ugyanis sem a nőiességbe vetett hited nem inogott meg, sem egyéb másik önmagadról feltételezett hit, akkor a "nem vagyok jó neki" mondatrészben tulajdonképpen felesleges az egyes szám első személy. (csalódást okoz, hogy ennél az embernél nem lehetséges jónak lenni)

Hogyha az első értelmezést félredobjuk -a szavaid azért afelé tendálnak, hogy az egész "nőiesség" dolgot felejtsük el-, akkor egy másik szinten ugyanazt a kört futjuk, mint amit az előző hozzászólásomban pedzegettem. Csak a fókuszpont most nem a nőiességbe vetett hiten van, hanem valami magadba, mint "összességbe" vetett hiten.

Tehát a dilemma magja az, hogy: képes-e elérni bárki azt, hogy ez az ember bizonyos reakciókat adjon (van-e olyan nő, aki bír azzal a tulajdonsághalmazzal, amire ez a férfi úgy reagál, amely reakciók összessége számodra kielégíti az "ez a nő jó ennek a férfinak" kategóriát)?

Na most, hogyha úgy találod, nincs ilyen nő, akkor irracionális bármifajta csalódás magadban (elvégre nincs olyan szép hang, ami lenyűgözne egy süketet).

Ha pedig úgy találod, hogy létezik nő, amelyik "jó ennek a férfinek", akkor érdemes elgondolkozni ennek a mélyebb vonatkozásain. Azt ugye "kizártuk", hogy ez a feltételezett nő a "nőiessége" okán legyen jobb e férfi számára, mint te. (Hiszen, ha azt gondolod, hogy ez a nő a nőiessége miatt jobb, mint te, akkor voltaképpen a nőiességedben csalódsz, és akkor ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.) De ha nem a nőiességéből fakadóan jobb, akkor mi által jobb? Lehet egyáltalán tételezni olyan emberi tulajdonságot, ami megfelelő válasz lehet? Lehet mondani bármit, azon az elnagyzolt dolgon kívül, hogy: az a feltételezett nő abban "jobb", hogy ő ő és nem te? Ilyenformán pedig a csalódás gyökere nem más, mint az, hogy "az vagy, aki vagy" ("te te vagy", "olyan vagy, amilyen vagy"). Az efféle gondolatok sem tűnnek racionálisnak. Elvégre ha hipp-hopp egy olyan ember lehetnék, aki ennek a férfinek megfelel, de azon az áron, hogy "ne az legyek, aki vagyok", akkor a férfi ugyan "meglenne", na de ki lenne az, aki megszerzi?

Igazad van!

Természetesen nem veszítettem el a hitem.

Ahogyan kifejtetted értem már pontosan, mire gondolsz.

Az én hibám, rosszul fogalmaztam. Tehát pontosítok: attól, hogy a másik nem olyan reakciót mutat, amelyet én várok vagy remélek, én még nem értékelem alul magam.

Viszont: összességében (!) okoz csalódást, hogy hiába minden tulajdonságom, úgy tűnik, ennek az embernek én nem vagyok jó.

A kudarcot minden ember nehezen éli meg, és én általában arra ösztönzöm azokat, akikkel együtt dolgozom, hogy mielőtt bármit feladnának, előbb járják körbe a részleteket és összetevőket, hátha lehet tenni még valamit.

Én most éppen ezt teszem.

Fájó beismerni, hogy úgy látom, az igyekezetem, a megoldáskereső hozzáállásom ide nem elég. Két alternatívám van, és egyre jobban mozdulok az egyik irányába a kettőből. Nevezetesen, hogy ha valami nem működik, akkor azt finoman és elegánsan el kell engedni.

"Nem pontos ùgy, hogy “lejjebb lett húzva”"

Egész pontosan téged idéztelek.

"Olvass vissza csak egy-két korábban leìrtat"

Azzal kezdtem, de nekem az csak maszatolás.

Nem értem, mert: (ez egy csúnyán leegyszerűsített modell, de a célnak megfelelő lesz) a "rajtnál" van egy hitem a saját nőiességemre vonatkozóan (hit 1). Aztán jön egy ember. Ekkor támad egy másik hitem, mégpedig arra vonatkozóan, hogy miképp viszonyul az illető az olyan szintű nőiességhez, mint az enyém (hit 2). Az az ember viszont nagyon nem olyan reakciókat ad a nőiességemre, mint amire számítok. Ezáltal a két hitem közül (legalább) az egyik megkérdőjelezendővé válik.

Na most, a hozzászólásaidból kiollózva idézeteket, esszét lehet összeállítani arról, miért a "hit 2" az, ami a ludas abban, hogy csalatkozni kellett az elvárásokban.

(Nekem ez kisarkítva olyan, mintha azt feltételezném, hogy nagyon szép a hangom, merthogy úgy hallom én, és ezt mondják mások, és látom a szemekbe szökő könnyeket, ahányszor csak elkezdek énekelni, majd egyszer találkozom egy emberrel, aki csak meredten bámulna maga elé, miközben mindent beleadok. Aztán igaz, hogy kiderül, hogy süket, én mégis elvesztem a sztárénekes identitásomat.)

Tiszta sor, hogyha egy 5 éves gyereket megrontanak, az később hiába látja be intellektuálisan, hogy az, aki megrontotta nem reprezentálja az emberiséget, és a legtöbb ember nem olyan - a történtek kihatnak az attitűdjére, a puszta intellektus nem képes felülírni azt. De ezzel szemben, itt minden, ami történik teljesen "explicit" - teljesen világos, hogy a hit 1-et (a nőiességet) semmilyen "veszély" nem fenyegeti. A nőiességbe vetett hithez nem kell "hozzányúlni", hogy a történtek értelmezve legyenek. Magad nyomatékosítod ezt a szavaiddal. Nem értem, az intellektus ilyen esetben hogyan nem képes diadalt aratni.

Másrészt: szép, okos, kívánatos, tanult - írod magadról, hol szó szerint, hol csak utalva rá. Ezek kb. válaszok arra a kérdésre, hogy "te milyen szavakkal festenéd le a saját nőiségedet?". Ha valóban ezt hiszed magadról, hol maradhat egyáltalán tér a megcsorbult nőiességnek, hol és miben kellene keresni a "rombolò hatàst az önértékelésére"?

Ő extrém dominàns volt. Olyan szabályokat akart hozni a jövőre nézve, hogy ha szülök, maradjak otthon legalább 7-8 évet. Semmi ilyen témàban nem engedett, bùra alà tett volna a vilàg elől.

A mostani páromban éppen az tetszett meg, hogy ő nagyon támogatò volt velem, nem akart hét lakat alà zàrni és mellette egészen kiviràgozhattam pl. a munkámban.

Ja, és a slussz poén: pszichològus vagyok :) Menedzserekkel, ügyvezetőkkel, igazgatòkkal foglalkozom a versenyszféràbòl magyar, német és angol nyelven. Őket készìtem fel tàrgyalàsokra, prezentàciòkra, beszédekre, ill. segìtek nekik megküzdeni stresszel, kudarcokkal, magànéleti gondokkal.

Mondanom sem kell, nagy többségük férfi, és nem feltétlenül előnyös, hogy ennyire belelàtok a fejükbe.

Mivel általában ÉN vagyok az, aki másokat hallgat és segìt, éppen ezért nincs is kivel megosztanom a sajàt kételyeim, félelmeim.

Ìgy keveredtem hàt ide. ;)

Carfiol, köszönöm ezt az üzenetet. Ùgy gondolom, hasonlò területen dolgozhatsz vagy hasonlò érdeklődésed (könyv, tréning, stb.) lehet, mint nekem! :)

Éppen ezek azok, amiben én is hiszek; itt nem csupán ròlam van szò! A gyerekek a mintákbòl tanulnak és minden rezdülését érzik a szüleiknek. Akàr lànyom, akár fiam, akàr mindkettő lesz, én jò példàt és jò energiàkat szeretnék àtadni. Azt, hogy milyen egy férfi-nő kapcsolat, a szülők mutatják meg legjobban és elsőként.

A màsik, hogy a családomban több esetben volt “női rák” (mell, pajzsmirigy, méhnyak), és én ùgy gondolom, nem szeretném magam kitenni annak, hogy a nőiségem ilyen fokú meg-nem-élésével, elfoljtàsàval hasonló helyzetet idézek elő.

Ezen kìvül van egy elég jò önismeretem; én alapjàraton egy végtelenül derűs, természetes, kacagòs, bolondos nő vagyok, és most érzem, hogy csak vánszorog bennem az ÉLET, nem pedig àramlik, ahogy alapjàraton.

Nagyon is vàgyom gyerek(ek)re, de nem mindenàron és nem ùgy, hogy aztàn a legnagyobb energiàval fussak neki az anyasàgnak.

Igen, idealista és maximalista vagyok, de alkalmazkodò és könnyű természet, mindenkivel kijövök, bàrkihez alkalmazkodom. Ez lehet az oka annak, hogy ebbe a kapcsolatba is belesimultam, csakhogy most ràdöbbentem, már ìgy is nagyon sokat kivett belőlem.

Lapbarna, pontosan itt làtod jòl a lényeget.

Én bìzom magamban, de a nőiességem rendesen lejjebb hùzta.

Az előző kapcsolatomban egyébként az exem bàrmikor elvett volna, nem ezzel volt a gond.

Szia!

Ha Te a legjobb barátnőm lennél és ugyan ilyen nyíltsággal elmondanád nekem azt, hogy mennyire rosszul érzed magad ebben a kapcsolatban és látnám, hogy az önbizalmad a béka feneke alá került nem mondanám azt, hogy ugyan már ez a pasi egy főnyeremény. Mik a jövőbeli terveid? Szeretnél férjhez menni és gyereket vagy partnert keresel szabadidő eltöltésére, amit akár egy barátoddal is megtehetnél, ha akarsz? Ha a mérleg abba az irányba billenne, hogy az utóbbiban különböztök annyira, akkor azt mondanám az nem nagy tragédia, de a szerelmet és azt a fajta ölelést nem fogod tudni pótolni a barátokkal. Ő jól érzi magát ebben a kapcsolatban így, ahogy van és nem is akar változtatni. Nincs ezzel se baj, de Te ezt a békát nem tudod lenyelni és nem is kell mindenáron.

Senki sem tökéletes, de 2 tökéletlen ember attól még igenis élhet boldogságban és szerelemben attól függetlenül is, hogy különbözőek az érdeklődési köreik, hobbijuk.

Na most tegyük fel ezzel a férfivel családot alapítasz ( bár nem írtad, csak feltételezem, hogy vágysz erre). Várandós leszel a gyermeketekkel. Ki tudja hogy viseled majd, egyáltalán, akartok, tudtok-e majd együtt lenni a várandósság alatt szexuálisan. Nem biztos, hogy sportolhatsz, nem biztos, hogy utazgathatsz és lehet annyira fáradt leszel, hogy nem vágysz majd nagy társasági életre sem. Legrosszabb esetben ülsz otthon ezzel a férfivel és... Megszületik a baba, amire akárhogyan is erőlködsz nem tudsz felkészülni maximálisan, hatalmas felelősség szakad a nyakatokba, de leginkább a Tiédbe, hiszen a férfi élete annyira gyökeresen nem változik majd. Egy durvább hüvelyi szülés után hónapokig nem kívánod még a finom, érzéki szexuális együttlétet sem, nemhogy az olyat, amit leírtál. Nagyon sok érzés kavarog majd benned és nem lesz kivel megbeszélni? Újra össze kell majd raknod magad, mint nő, mint anya, mint társ és erre nagyon kevés időd lesz egy kevésbé sírós gyerek mellett is. Nagyon kevés időtök jut majd egymásra, főleg, ha segítségetek se lesz, fáradtak, kimerültek lesztek, jönnek a konfliktusok ( mindenkinél!). Egy szerelem nélküli kapcsolatban, ahol nem tisztelnek Téged, mint Nőt hogyan fogod magad érezni? Még ennyit sem fogtok tudni beletenni. Nem hiszem, hogy lépten-nyomon utazgatni fogtok meg együtt sportolni és a társasági életetek sem lesz a csúcson. Hidd el inkább alszotok majd :) A gyermek nagyon sok öröm forrása, de legalább annyit ki is vesz, ha odateszitek magatokat és nem csak életben akarjátok tartani.

És ez csak a "pozitív" példa, ha összejön. Ha évekig próbálkozol és csak telik az idő és nem jön....

Még 43 évesen is fiatal leszel ( mondjuk nem a családalapításhoz )...

Jobb beleragadni valamibe, ami boldogtalanná tesz és leszív, mint megadni az esélyt magadnak a boldogságra? Lehet, hogy eltelik 2-3! év is mire megtalálod a megfelelő férfit, akivel boldog leszel. De legalább megtaláltad és nem elfojtod a szexuális vágyaidat és a szeretetéhségedet, ami általában betegségekhez vezet!

Lehet, hogy most hónapokra, évekre be kell rendezkedned arra, hogy találkozol jónéhány számodra nem megfelelő férfivel...igen...tudom...nem csábító dolog 33 évesen, de hidd el boldog párkapcsolatban sem fenékig tejfel a családi élet :) nem hogy egy boldogtalanban. Te melyiket szeretnéd? A gyermekednek melyiket szeretnéd? Milyen mintát szeretnél átadni? Mert át fogod adni, ha akarod, ha nem...

Érzékenyen érintett a téma, mert a legjobb barátnőm kb. azon ment keresztül, amin Te is...ő 34 évesen kilépett egy 10 éves kapcsolatból, jelenleg párt keres. Látom, hogy nem egyszerű dolog, látom, hogy milyen a "felhozatal", de hiszem, hogy annál, amibe beleragadt volna még ez is jobb, mert így legalább van esélye megtalálni azt, akivel ő

igazán boldog lehet.

Lehet, hogy pont ezeket nem kedveli benned.

Lehet, hogy kevesebb munka, több természetesség jobban bejönne.

Az élete egy részével kapcsolatban magabiztos. De ez a pasi rendesen levitte a nőiességét.

Plusz az előző kapcsolatában "nem tudta elérni" (értsd) hogy feleségül vegyék.

Szerintem attól, hogy egyedül marad.

Most 33 éves, és fél, hogy mi lesz. Így beleragad egy szar kapcsolatba. Aztán 10 év múlva arra gondol, hogy te jó ég, bár 10 évvel fiatalabb lennék! Tuti váltanék!

Nem lehet, hogy túl sok pornót néz?

Minek "kínlódjon" órákig veled, mikor pár perc alatt végezhet, miközben nézi...

A 48.-ban ìrom. Szìvem szerint mennék! De nagyon legyengültem ebben a

8 hònapban és nagyon félek...