Lakótárssal vagy egyedül élni? Melyiket a jobb? (beszélgetős fórum)

Amúgy hozzátartozik, hogy azért látom ennyire negatívan a dolgot, mert rossz tapasztalataim voltak.

Többnyire idegbeteg, elmebajos emberekkel laktam eddig mindig, vagy hangoskodókkal.. Sajnos nem lehet mindenki olyan normális, mint én. (khmm 😉😏🙄) Jó ez vicc amúgy, én is elég nehéz eset vagyok, például irtó rendetlen vagyok, a kupit van, hogy 1 hét múlva takarítom csak el.

Köszönöm a választ. Reálisan sose lesz pénzem saját lakásra, de már nem is akarok. Albérletben gondolkodom, kocsi nem kell, nincs is értelme, hiszen nincsen jogsim és nem is akarok a jövőben se.

Lehet az én részemről is van egy durva szociális fóbia. A wc-t se szívesen használom mások után, de ez már ilyen fóbia, tudom, hogy nem normális.

Kérdés, mennyit tudnék félretenni? 50-100 ezer? Amúgy azért költöztem albiba, mert nagyobb autonómiát, függetlenséget akartam, de lakótársakkal osztozkodni kell, én meg nem szívesen akarok kompromisszumot. Ilyen szempontból nagyon makacs vagyok.

Nagyon csendes, visszahúzódó vagyok. Nekem nem hiányzik, hogy felhozza a haverjait, akikkel majd piál, vagy szexeljen a párjával a másik szobában, lehetőleg jó hangosan.

Tulajdonképpen elmondtál mindent.

Mérlegelhetnéd esetleg hogy mire spórolnál pl. hogy hamarabb kitörj az albikból,és összehozz egy önrészt saját lakásra ,vagy kocsira stb.....Ezekért nem éri éri meg estleg kompromisszum készebbnek lenni?

Ha nincs ilyen terv akkor egyedül,,vagy szerencsésen kifogni a láthatatlan embert:)

Én azt mondom, hogy ha 2-en lakunk összesen az albérletben, az még a tűrhető kategória,de voltam már úgy, hogy 3-an voltunk és az nekem már sok volt.

Volt, hogy este nem tudtam aludni, mert hangoskodott-videójáték, vagy hangosan beszélt telefonon.

Velem se könnyű együttélni egyébként.

Szerintetek melyik a jobb? Anyagi szempontból nyilván lakótárssal jobb, mert megoszlanak a költségek. Viszont volt, hogy már lakótársakkal laktam egy lakásban, úgy éreztem, nincs privát szférám, hiába van külön szobám.

Gyakran áthallatszott, ahogy beszél. Mivel idegenek voltunk, sokszor kerülgettük egymást, nem tudtam önfeledten főzni se... Frusztráló, hogy nem ülhetek nyugodtan a wc-n, mert lehet neki is kell, nem fürödhetek akkor, amikor én akarok, mert mi van, ha ő is akkor akar? Nekem a wczés, főleg a nagy dolog az olyan meditatív állapot és nem túl jó, ha épp rámtörnék az ajtót. Oké van kulcs, de nem ez a lényeg...

Baráttal még csak-csak, de jelenleg nincs olyan közeli barátom, akivel együtt tudnék lakni, max csak haver-haverjának az albérlete alapon. Egyedül lakni lenne a legkomfortosabb, de azt meg a pénztárcám fogja bánni. Nincs kedvem idegeneket kerülgetni, még annó volt, hogy albérletbe felhozták haverjaikat, csajukat, ez engem idegesített.

Nem szeretek osztozkodni se, hogy a hűtőből csak 1 rekesz az enyém. Alapjáraton az ember mindig emberek között van, a munkában például, kell egy hely, ahol csak önmagában létezhet, meditálhat, a munka után nem vagyok megint emberekre kíváncsi. Érdemes az a plusz 20-30 ezer, ha cserébe komfortosabban érzem magam, nagyobb életterem van és szabadabban mozoghatok? Ugyanakkor kevesebbet is tudok félre tenni.

Nektek mik a tapasztalataitok albérlet ügyileg? Lakótársakkal volt, hogy ráfáztatok? Lehet félretenni úgy, ha valaki egyedül él?