Laknál anyóssal? (beszélgetős fórum)
Pont így! Először pár évig közös konyhán, akkor közös konyha-költséget vezettünk, és mindig megbeszéltünk, ki, hol, mit vásárol, mit visz haza.
Aztán még több mint 10 évig egy házban, de külön lakrész, teljesen külön költségvetés. Jól kijöttünk. Csak hozzáállás kérdése mindkét fél részéről. Ennyi.
Ez megint egy olyan kérdés, amire vegyesen fognak jönni a válaszok.
Ilyenkor mindig az merül fel bennem, hogy téged mennyiben befolyásol az, ha X azt mondja, hogy igen, lakna együtt. Y pedig pont az ellenkezőjét. Semmi pénzért. Mi alapján fogsz dönteni?
De hogy saját példát is mondjak: én nem laktam együtt anyóssal. A férjem igen. Egy átmeneti rövid ideig együtt laktunk az én szüleimmel. Ez idő alatt nem volt egy rossz szó, egy összetűzés sem. A férjemet kifejezetten szerették. Mégis alig vártuk, hogy az időközben elkészült saját házba költözzünk.
Hosszú távon semmiképp nem laknék együtt senkivel.
Nekem a szuleim semmibe nem szoktak bele. Foleg, ha veszekedtunk.
Meg naluk laktunk, mikor terhes lettem. Nem akartam elmondani, de altatas utan mentem haza ugy, hogy kihagytam a melot. A szuleim ket plusz gyereket vallaltak a tervezetten felul. Nagyon mashogy gondolkodnak.
Az anyam azt mondta, barhogy dontok, segit barmiben, ha tud. Csak tudjam, a vendegszoba lehet babaszoba, es annyi regi babaruha van, hogy semmit nem kell venni kb. egy evig csak pelenkat. Ha meg mashogy dontok, azt is megerti, mert az en eletem. Es soha eleteben semmi rosszat nem mondott errol, nem hozta fel. Csak akkor beszeltunk rola, ha en akartam.
Az apam is csak annyit mondott, hogy az en dontesem, a legjobbak szerint nevelt, biztosan jol dontok.
En a kupi miatt nem laknek velunk.
Mi nagyon mashogy tartunk "rendben" dolgokat.
Ha nincs más lehetőség, akkor kérdés sem.
Egyébként meg NEM...
Mi a szuloknek laktunk es hazassagkotes utan is evekig. Az mas kerdes, hogy par eve ra majdnem valtunk, es en akkor koltoztem kulon egyedul, o meg hozzam, szoval akkor az volt jo ideig, hogy az en hazam, en szabalyaim. Haklis egy despota tudok lenni. De gyorsan belerazodott, es a mi otthonunk lett.
Mikor valtunk, hazakoltozott, sporolt, nem veletlenul van egy eleg jo lakasa, amit talan mar ki is fizetett.
En is koltoztem vissza a szuleimhez. Egyszer fent, madkor lent, es nem szegyenlem, hogy a szuleim megtehetik, hogy segitenek.
Nem. Ez is kikötés volt a potenciális partnereimnél: egyikünk anyjánál/szüleinél/nagyszüleinél stb. sem lakunk, és nincs kötelező vasárnapi kosztolás sem egyiknél sem.
Inkább legyen nehezebb minden, de ne legyenek állandó "tanúk". Nem mondom, ismerek olyat, akinek ez a külön lakrészes dolog bejött, de ott nagyon békés, jó természetű valamennyi fél. Én ennél sokkal idegesebb, izgágább típus vagyok. 😅
Miért? Nem az egyszerűbbet kéne választani?
Külön lakrész van, nem együtt kell nézni a mamaival esténként a szerencserkereket.😃😃😃
Sajnos már okafogyottá vált a kérdés.
Imádtam Anyósomat.
Ha nincs más lehetőség, muszáj. Ha van, akkor megoldanám, hogy ne kelljen. Még ha jó is volt a viszonyotok, az együttélés könnyen nézeteltéréseket szülhet.
Számomra szükséges a két lépés egészséges távolság.
Én biztos oda költöznék. Sokkal jobb együtt, mintsem külön albérletben küzkodjetek, mikor ott van számotokra egy külön lakrész.☺️
Az meg tök normális ha segítesz neki, csak ne szaladjon el a ló vele.😁 Illetve ha lesz baba, akkor ne álljon hátrébb,henm a segítség kell, akkor ő is vegye ki a részét.😉
A "viszonylag" sok irányba kanyarodhat.
Viszont ha ez van , akkor ezt kell szeretni.
Sokan akik tényleg a semmiből indulnak örülnének ennek.
Azt tisztázd le magaddal, férjeddel hogy csak addig, míg kölcsönös a tisztelet.
Gyereketek van? Anyosnak bármiféle segítség a ház körül kell?