Kutyatartás lakásban (beszélgetés)

Szerintem lesz még negatív érzés 2-3 hét múlva, még kisbaba és rosszcsont lesz akkor is. Be fog érni a sok áldozat, tanulás es munka gyümölcse, de nem pár hét alatt.

(Felnőtt kutyát örökbefogadva azert jóval könnyebb az élet, a kölyök sok munka)

Ez amúgy elgondolkodtatott. Mert ha történne valami vele. Nagyon nagyon sajnálnám, de viszont azt érzem, hogy inkább az a fajta kutyás típus vagyok szerintem szívesebben tartaná kertben szabadon.

Nagyon fura, mert az utóbbi 2 napban nagyon magam alatt voltam. Hazaértem, letargia. Ma meg van ez a kis feszélyező, szorongó érzés a háttérben,de már mellette nem teljesen rossz a kedvem. Minden tiszteletem a lakásban tartó kutya tulajoknak. Nekem még sokat kell szoknom. Ez a fórum is sokat dobott most rajtam. Viszont adok magamnak még 2-3 hetet. Ha még akkor is lesz bennem egy minimális negatív érzés is, akkor el kell gondolkodni, hogy nekem ez menni fog e egyáltalán.

Nagyon köszi nektek minden tanácsot ! :) Sokat segítettek !

Egyebkent az sem akkora nagy tragedia ha maskepp nevelitek, max csak egyikotoket nezi majd falkavezernek, azt akire jobban halgat es szot fogad. Mindkettotokhoz teljesen mashogy fog viszonyulni es mashogy is fog titeket szeretni.

Nalunk pl tudja hogy pl ferjemmel tud kicsit vadabban jatszani de en nem szeretem. Tudja hogy rola lerancigalhatja a zoknit de rolam nem :-)

Tudja hogy en vagyok a szigorubb es en tolem kapja a nagyobb lecseszest :-) idomul... mindenki mindenkihez de idovel.

Kepzeld el ha nem lenne, ha pl baja esne mire egyszer hazamesz. Ha ez igazan faj akkor nincs gond csak ido kell, ha hidegen hagyna akkor talan te nem vagy annyira kutyas mint masok, akkor ez van. Az eleje baromi nehez, ez nem tudjuk tobbszor hangsulyozni de megeri, imadjuk a kis mocsadekot akarmilyen rosszcsont is neha :-)

Nos igen, amíg egy kutya kicsi, addig ez egy ilyen időszak. Fog tönkretenni dolgokat. Ő még egy pici baba, és nektek kell megtanítani arra, hogy hogyan éljen veletek együtt úgy, hogy mindenki boldog legyen.

Nem lehet, hogy a párod hozzáállása az, ami téged belülről nyomaszt? Hogy egyáltalán nem akarja fegyelmezni? Valahogy nekem van egy ilyen érzésem hogy leginkább ez az ami téged nagyon feszélyez, és ez engem is zavarna. Igenis, meg kell grabancolni, bármilyen kicsi és cuki is. Hiszen ha tőletek nem, akkor senkitől nem fogja megtanulni a rendet. És ő olyan lesz amilyenné nevelitek, amit hagytok neki. Nézzetek együtt ezzel kapcsolatos videókat, és amint lehet kezdjetek el vele közösen kutyasuliba járni. Tök jó közös program lenne mindhármótoknak.

Tesómék egy középtermetű kutyát tartanak panelban, kicsinek rombolt mindent. Aztán suliztatták. Az ő kutyájuk SEMMIT szó szerint SEMMIT soha nem tesz már tönkre, és be se pisil. Soha. Parancsra ül, pacsit ad, ugat, és még az úttesten is leül, és csak akkor kel át, ha engedik neki.

A cél a teljesen a lakásra szoktatás. Kb , télig van időnk megszoktatni vele hogy akkor bent legyen. Tudom, hogy azért kaparja mert bent akar lenni. De félünkm, mert bent még nagyobb kárt tud okozni...

A rágásra amúgy vannak gumi játékai. Tud mit rágogatni. Fonott csomós fonal(vagy mi a franc), gumicsirke, kemény gumilabda. De ideig-óráig jó. :) Magától hozzám sem nyúl szinte, csak ha mi kezdjük el neki mutogatni.

Szerintem változni fog, ha nem akkor a későbbiekben sem való neked kutya bár kétlem, hogy erről lenne szó, egyszerűen eleinte sok egy kiskutya, naaaaaaaaagyon sok :-D

Rosszalkodik, ez a dolga :-D nekem párom mondogatja hogy látod mit kívántál? (kívántam egy rosszcsont tacsimót) :-D és 1 éves de igazi kis ördög helyenként, ha elől hagyunk neki szimpi dolgokat akkor bármit szétrágna de igyekszünk mindent elpakolni előle és játékokat adni meg rágócsontokat.

Egy igazi energiabomba még most is de imádjuk.

A 3. oltása után nyugodtan vigyétek sétálni már csak kerüljétek a többi kutyát és figyeljetek arra, hogy ne egyen meg semmit az utcáról, nekünk állatorvos javasolta így.

A szobakenelt én sem preferálom, egy előszobát sem tudtok neki elkülöníteni? Még mindig sokkal jobb mint egy terasz vagy erkély, ráadásúl télen kegyetlenség lenne neki, hogy általában kint van a jó melegbe aztán egész nap kint, egyszerűen büntetésnek fogja felfogni és bosszút fog állni. Rosszalkodni már pedig fog még kb 2.5 éves koráig :-)

létezik szobakennel, amivel el tudsz keríteni egy részt :)

Nem egyedi a problémád, nem utálj senkit, magadat sem :) nem nyúl túl rajtad, óriási tanulás neked is, magadról ;-) a kutyán keresztül ;-) Kutya nélkül lehet élni, de minek :)

Gondolkoztam már azon, hogy ne a teraszon legyen, de nincs lehetőségünk elzárni a lakáson belül. Félünk, hogy szétszed mást. Kanapé, szekrény stb... Emiatt maradt a terasz. Később a hidegben tervezzük majd bent hagyni, amikor talán már nyugodtabb.

Ugye a séta még nem opció. Csak 2 oltása van. 2 hetente visszük és még kb 3x vagy 4x megyünk ugye. Ergo 6 - 8 hétig még nem tudjuk vinni utcára. Bent fárasztjuk játékkal helyette. A szobatisztság ezért tolódik. Majd az oltások vége felé elkezdjük a pelust egyre kintebb vinni a kijárat felé, hogy készítsük a kinti dolog elvégzésre. Bár szerintem a pisi miatt mindig lesz bent pelus..

+ a sorházhunk kicsit életvitelben panel feeling, mert van előkertünk ahova nem szeretnék ha piszkítana, meg van egy terasz ahova dettó. Szóval az utcán kéne elvégeznie a dolgát , mint a panel kutyusoknak.

Még most mindent is rongál , ami kicsit idegfeszítő de remélem leszokik róla. Rágcsál mindent. Ilyenkor mindig adunk neki olyan játékot amit rághat, el is van vele, de be bepróbál mást. Illetve már tudja kinél mit szabad...

Pl. a spejzbe ha én vagyok ott és szedem a kajáját, akkor nem mászik már be, de páromnál fejest ugrik :D . Félek, hogy emiatt hebrencs lesz, és megmarad néhány kellemeltlen szokása.

Jó és nyugatató olvasni, hogy más is jár\gondolt így. Még úgy érzem, hogy lehet túlnyúl ez az egész rajtam, de midennképpen adok időt magamnak. De ha nem változik ez ami bennem van, az neki sem jó és nekem sem. Párom pedig, ahh utálnám magam ha mondjuk miattam kéne megválni a kutyától. Biztos nagyon neheztelne rám. Emiatt próbálokzok nagyon, és ettől vagyok ilyen letargikus szerintem.

:-D de ismerős!

Egyszerűen csak sokkot kaptál, ezen én tavaly átestem pedig világ életemben volt kutyám, csak már nagyon régen kölyökkutya.

Egy pici kölyökkutya kb a gyerek előtti felkészítő :-D sok sok türelem kell hozzá és kitartás! Az sem segíti a dolgod hogy még pelusozik, kidobni, felmosni stb.... de nyugi, akármilyen hihetetlen de annak is vége lesz, legkésőbb fél éve korára teljesen szobatiszta lesz! És ne csak napi kétszer vigyétek sétálni, reggel, amikor hazaértek és este, illetve ha már van udvar és otthon vagytok akkor eleinte kb 2-3 óránként pisilni csak az udvarra, kicsiknek esznek isznak, pisilnek kakálnak. A pisi ivás után kb 20 perc múlva kijön és játék után is szinte egyből :-D

Gondolom jó játékos, sok figyelmet igényel, te pedig ha fáradtan érsz haza semmi kedved hozzá, ismerem :-D de amint nyugszik egy kicsit a kutyus és összeszoktok te is lenyugszol, türelem kell. Az jó hogy a párod oda meg vissza van érte, a férjem azt szokta mondani a most egy éves tacsinknak, hogy na... most puszilgat anyád de ha rajta múlt volna már nem itt lennél :-D

Türelem. Semmiképp se mondj le róla, örökre megbánnád és sosem szabadulnál a lelkiismeret furdalástól, nekem annó egy kutyusomról teljesen más okok miatt le kellett mondanom, a mai napig nem bocsájtottam meg magamnak.

Hidd el telik az idő és összeszoktok, majd alig várod hogy hazaérj hozzá.

A szabadidő... na igen, mi is rohanunk hozzá haza, nekünk kertesházunk van de Ő benti kutyus, akkor van az udvaron ha mi is otthon vagyunk. Mi azon voltunk, hogy mindenfelé vigyük magunkkal és szeressen autózni, sétálni stb... szóval ahova csak lehet visszük magunkkal :-)

A teraszt nem javaslom, egyrészt persze, hogy sír hiszen kizárjátok onnan ahol általában van, nincsenek körülötte sem ismerős tárgyak sem szagok. A másik amiért nem jó ötlet, hogy előbb-utóbb a szomszéd ezért szólni fog hogy amíg nem vagytok otthon ott sírdogál. Próbáljatok neki lakáson belül elkülöníteni egy részt ahol nem tud kárt tenni.

Eleinte sokat rágnak, mindent IS :-) vegyetek neki préselt bőrből csontot, minél nagyobbat, napokig elvannak velük és ezzel le van tudva a rágási igényük is de csak felügyelet alatt adjatok neki oda ilyesmit mert gyártótól függ de van hogy nagyobb darabokat is le tud szedni és képesek egyben lenyelni.

A legfontosabb a türelem, hidd el megéri csak most még mindenkinek minden idegen :-) ha van még kérdésed mint friss kölyökkutya gazdi szívesen segítek :-)

igen, mindennel egyetértek!

annyi örömet fog még okozni, ahogy okosodik, ahogy szeret, érdeklődik ❤ de idő kell, hogy átálljon az agyad és ez legyen az új rutin

3-4 hónap az semmi. Gondolj arra, hogy mennyire vágytál rá hogy legyen... Sajnos minden háziállat bizonyos lemondásokkal és/vagy extra szervezéssel jár, pl. ha elutaztok rábízni valakire, meg hasonlók. Ne abban gondolkodj hogy most amíg kicsi, le kell mondanod miatta esetleg pár programot, hanem hogy nem lesz mindig ilyen hebehurgya, pár hónap és mehettek vele túrázni, vihetitek kutyasuliba, nagy sétákra stb... A pár lemondott program helyett lesz egy csomó új. :-)

Ugyanakkor (remélem senki nem veszi le a fejem ezért) ha tényleg őszintén azt érzed hogy neked ez nem fog menni, akkor tényleg inkább adjátok vissza, biztos párod is megérti. Egy életünk van, nincs az a háziállat (vagy pár, ha már itt tartunk) akiért megéri tartósan szarul érezni magunkat, ha tudunk változtatni a helyzeten. De szerintem adj neki pár hetet-hónapot mielőtt döntesz.