Kutya dolog.. (beszélgetés)
Embere válogatja, hogy kinek mi a hülyeség. Ha téged ez nem érint, tényleg nem értem, miért írogatsz ide. Lehet ellenvéleményt nyilvánítani, szó se róla, de nem úgy, hogy mindent kritizálsz, számon kérsz, stb.
Igazad van .
Semmi keresni valóm itt,mert én elintézem egy "bmeg ,hülye dög"-gel ,és megyek tovább ,és nem írok ki fórumot egy ilyen piti hülyeség miatt ,hogy a kutya miért nem nyávog ,és ül vigyázba a kerítés mögött.
A pók tényleg rémisztő, csak ne lássa a gyerek rajtam, hogy én is félek tőle... :)
A békákat én szívesen fényképezem.
Az én lányom nem nyúl be a kerítésen, hálisten. Egynémely kutya feje fér ki annyira, hogy simán elkapná az emberek kezét "lóbálás", séta közben. Ez az én bajom.
Ez valóban nagyon érdekes dolog. Vajon miért ugranak a kutyák a postaládákra?
Ez így van. Csak sokan akkor jajveszékelnek, amikor már megtörtént a baj...
Miből vetted, hogy falusi utcáról beszéltem? Városiról van/volt szó éppen.
A címet meg hadd válasszam meg én. Nem is tudom, mi bajod vele, hiszen nem azt írtam, hogy pl. "dühöngő szörnyetegek", vagy "vérengző fenevadak".
Nonsense a véleményed, mondhatni értelmetlen, még akkor is, ha jogod van véleményt nyilvánítani :) úgy érzem, csak dobálózol a szavakkal, csak hogy te is mondj valamit.
Dettó :) Ha bemegyünk egy kisállat kereskedésbe, nem is érdekli fél percnél tovább semmilyen állat, rohan a kígyókhoz...döbbenet! Akkor ez nem egyedi, megnyugodtam, hogy van más hasonló vonzódású gyerek is :) Érdemes lenne talán megkérdezni vmi gyerekpszichológust...lehet, hogy szimbolizál vmit, és nem is rossz egyáltalán :)
Hát én is remélem, hogy ez nem valami deviáns vonás :) Nálunk ez a NatGeo Wild, An.Pl. meg a fene tudja minek a hatása, ha a gyerek kezeli a távirányítót, mindig valamelyik hasonló csatornán kötünk ki és imádja a "láb nélküli" állatokat, legyenek azok akármilyen visszataszító csúszó-mászók, vagy vízi jószágok
Sziasztok! Akaratlanul felfigyeltem a témára, van egy nem egészen három éves kisfiam, akinek kb 2 éves korától kígyót kell rajzolni krétával az aszfaltra, kígyót a ház falára, kígyót a mágnestáblára, rajzlapra, gyurmából kígyót kell készíteni, Régióba bemegyünk, berakja a gumikígyót a kocsiba. A porszívócsővel rohangál egész nap, mondván, hogy nagy kígyó, és egyáltalán, minden, ami hosszúkás, az kígyó. Szerintetek ez mit jelent? Én utálom őket, de már vettem neki műanyag kobrát is, és remélem, hogy nincs különösebb jelentősége. Itthon kutyánk van és papagájunk...szóval gőzöm nincs, honnan ez a rajongás.
na a gyerek lesz ilyen, ami nem baj... ősszel is mire észbe kaptam a vadasparkban már az óriáskígyót tapperolta, persze szervezett tapperolás keretében no de akkor is, gondolkodás nélkül. A Mikulás is plüss kígyót hozott neki, tényleg jópofa plüsskígyócska -van vagy 1,5 méter- de azért durva, hogy szerinte ez a legszebb plüss a világon
Próbáld meg: egyszer megérinted - terápiás céllal -, és rájössz, hogy nincs benne semmi undi.
Engem tulajdonképpen azt hiszem, zavarna, ha valamitől félnék.
:DDD
Nálam minden a cserebogárral kezdődött... általánosban szívattak a fiúk, hogy félek tőlük, nem merem őket megfogni. Tényleg féltem, de nehogy már... Megfogtam, és.... nem történt semmi. Ugyanez a békával. Semmi a világon. Nem harap, nem mar, nem undorító a tapintása. Sőt, ha lehetőségem van egy kis óriáskígyó-ölelgetésre, ki nem hagynám!!
Egyiptomban még kicsi krokodilt is fogtam, nagyon cuki:)))
óóó én derekasan állok mögötte -szigorúan mögötte- míg békászik és igyekszem lenyelni az iszonyt :S
A pókokkal az van, hogy annyira megijedek tőlük, hogy azonnal agyoncsapom őket, önkéntelen reflex :S pedig tényleg csodás hálókat tudnak szőni, sőt még gyerekkoromban etettem is 1-2 keresztest, meg megfigyeltem hogy mennyire nem bírják a vékony sikító hangot, gondolom rezeg a hálójuk és azt a rezgést nem csipázzák annyira mert felkapják a lábaikat, volt olyan amelyik kiesett a hálóból... viszont ez az idő elmúlt, ahogy felnőttem úgy undorodtam meg ezektől az állatoktól... békáktól, -inkább varangyoktól- azóta irtózom, hogy megdobtak eggyel... fúúúúj most is kiver a víz, érzem ahogy plattyan rajta
Tényleg!! Hát nekem is macska szagom van pedig!! :)
De akkor jó, hogy a gyerkőcre nem ragadt rá a fóbiád:))
Engem csípnek a kutyák, mondjuk én is őket, pedig nekem átható macskaszagom lehet, sőt tuti van, hisz 4 macskának álcázott bestia rendelkezik velünk... no meg lehet egy kis nyúl-szagom is
Én semmi rémisztőt nem találok bennük, sőt! Csodálatos, ahogy pl. hálót szőnek.
Ez is valami gyerekkori berögződés lehet nálad szerintem, lehet, hogy anyukád félt a póktól, és ezért te is...?
Én tavasszal-nyáron-ősszel aktívan kertészkedem, azért találkozok egy-két "figurával" a fűben, földben. Mindegyik menedékjogot kap:))))
A pók az igenis rémisztő :D de nem visongatok, rémültemben megkukulok éa egy hang sem jön ki a torkomon; a béka meg rettentően undorító jószág -blöööeee- a gyerekem viszont imádja azokat a "fenevadakat"
Furcsa, de megfigyeltem valamit... Megyek az utcán, előttem emberek. A kerítésen belül a kutyák ugatnak rájuk. Mire én odaérek, abbahagyják, és csóválják a farkukat. (Nem mindegyik, de mondjuk 90%-ban). Lennék ennek a képességnek a birtokában szívesen:)) Kiszimatolnám a rossz embereket! :)) Vagyishát gondolom, nem mindegyik rossz ember, aki az utcán közlekedik, nem tudom, mit éreznek rajtuk.
Na, az nekem is a halálom, ez a póktól, békától, gilisztától visítozós nőfajta:)) Mintha nem tudom én, milyen kárt tudna benne csinálni az a szerencsétlen kis állat.
Volt már olyan, esetem, hogy a kutya nem volt megkötve és elkezdett felém rohanni támadólag mikor futottam. Én megálltam és szóltam a gazdának, hogy fogja meg.
A következő alkalommal szintén ezt történt, a kutya vicsorogva közelített felém. Akkor nem álltam meg, hanem felé fordultam és én is elkezdtem az irányába szaladni. Szegény kiskutya megtorpant, majd üveghangon visítva rohant a gazdája ölébe. :-)))
Persze, ha ez egy kaukázusi juhász lett volna, elképzelhető, hogy én lettem volna arra rákényszerítve, hogy világcsúcsot futva elérjek az első nyitott lépcsőházig :-)))
Ha Te is benyúlkálsz ahhoz, amelyikről tudod, hogy barátságosak, akkor semmiképpen sem váltod ki a kisfiadból a félelmet.
Én akkor haragszom mikor az anyuka meglát egy bogarat, pókot,hernyót, legyen az bármilyen, elkezdenek sikítani a gyerek előtt, hogy fúj de ronda és undoríró.
Az örök életre megmarad a gyerekbe, és félni fog ő is tőlük.
Szerintem te okosan csinálod. Felhívod rá a figyelmét, hogy vannak olyan kutyák is , amihez nem érdemes benyúlkálni.
Nem hiszem :) előbb-utóbb megtanulja, hogy melyik kutyához hogy közelíthet és hogy vannak barátságos és barátságtalan kutyák, de most még nagyon picuri, így neked kell figyelni rá és inkább tartson picit a kutyáktól minthogy egyszer megjárjátok :S
Nekem van, de ettől még imádom őket. :)
Nekem saját rossz tapasztalatom nincs se kicsi, se nagy kutyával.
Hát persze, tudom, hogy az én felelősségem, ezért is rohangálok utána, nem engedem, hogy benyúlkáljon, max. velem együtt simogatjuk a kutyust. Csak nem tudom, ezzel nem váltom-e ki a gyerekből azt, hogy félni kell a kutyától...?
Esténként eljárok futni, és én is azt tapasztalom, hogy a földszintes jószágok sokkal agresszívabbak. Azok mindenáron meg akarnak enni, viszont a nagyobb kutyák rám sem hederítenek.
További ajánlott fórumok: