Külföldön élő magyarok! Benneteket is megvisel anyagilag a hazalátogatás? (beszélgetős fórum)

Sziasztok,

jövő hétvégén megyünk haza, megyek nyulakat vásárolni a gyerekeknek délután. Mindenki, akinek szánok valamit egy apróságot kap, most össze fogom számolni, mennyi is ez pontosan. Jövő hét közepén majd tudósítok.

Hol történik ilyen?

Ez a pincér bunkóságát mutatja.

Vagy a nőnappal voltak problémái. (Frusztrált, elhagyta a felesége, esetleg homokos, és csak a fiúkat szereti...)

Ne foglalkozz ilyenekkel, kár a mérgelődésért. Vannak normális helyek, és normális pincérek is, oda meg ne menjetek többet!

Magadról írtad, hogy Balatontól délre, a dombon laksz. Nekem arrafelé, Somogy megyében, Igal mellett Somogyacsán volt egy parsztházam.

Ez tényleg nem szép történet.

Ebből a szempontból én szeretem azt az országot, ahol most élünk. Itt annyira vegyes a népesség mind származásra, mind stílusra, hogy egyáltalán nem érdekel senkit, hogy a másik éppen miben, vagy milyen passzban van.

Erről eszembe jutott az, amint egy-két hónappal ezelőtt egy vasárnap délután kirándulni mentünk, a férjem, egy barátja, a gyerek és én. Mivel vidéki városkába indultunk és jó nagy sétát terveztünk, így nem igazán csíptem ki magam, konkrétan melegítőben, Converse tornacsukában és pulcsiban voltam, mert ugye nem szövetnadrágban indulok hegyet mászni.

A várost nem ismertük, sokat sétáltunk, átfagytunk, pisilnünk kellett és majd szomjan haltunk. Fél órás rohanás után csodák csodájára találtunk egy kávézót, ahova gondolkodás nélkül berobogtunk nagy boldogan, hogy végre leülünk, átmelegszünk, meglátogatjuk a mosdót és iszunk is valamit. Teljesen segítőkészek voltak a pincérek, kicsit átrendezték az asztalokat, hogy a babakocsit magam mellé tudjam tolni, szívélyes volt a kiszolgálás, szóval maximálisan rendben volt minden. És amikor már elhelyezkedtünk, akkor vettem észre, hogy ez egy francia hangulatú nem kicsit puccos kávézó, ahol ráadásul éppen kiállítás is volt. Ennek ellenére SENKIT sem érdekelt, hogy én gyerekkel vagyok, valamint az, hogy milyen ruhában. Az volt a fontos, hogy rendeljünk, érezzük jól magunkat és természetesen tudjunk fizetni.

Tény és való, hogy ha Pesten szeretnék bemenni egy hasonló kaliberű helyre a Váci utcában, akkor előtte hazaszaladhattam volna átöltözni.

Igazatok van.

Egy másfél szobás lakás is, pici arra hogyha mindenki otthon van ( 3 fő ) én hozzám csak akár 1 volt kollégámat is beinvitáljam.

Viszont, az egyik ismerősöm nőnap előtt keresett valami helyet hogy sokan ott lehessünk. 40 fölött vagyunk mindnyájan. Kinézték Őket ( aki elkezdte a találkozót ) csak azt nem mondták ti vén p.... mi a ...xot akartok ? És ez nem pénz kérdés. Volt olyan hogy szinte lesütött az üzenet a pincérről : Vajon van ezeknek pénzük kifizetni ezt??

( jut eszembe ez nem diszkrimináció, ha van pénzem az ott elfogyasztott italra, miért reagálnak így? azért mert nem a divatlapból léptünk le ?).

Szerintem, mivel nem vagy kint, lehet, nem tudod igazán átérezni, mire vágyik az ember, ha hazalátogat.

Mi sem a volt osztálytársainkkal szoktunk találkozni, hanem a barátainkkal.

Szerencsések vagyunk, nekem is és a férjemnek is vannak igazán jó barátai, akik alig várják, hogy végre ne csak az interneten tudjunk beszélgetni.

És erre a beszélgetésre a legegyszerűbb, legkényelmesebb helyszín egy nyilvános vendéglátóegység...presszó, pizzéria, étterem, fagyizó, akármi...

A mi lakásunkban ugyan barát lakik, de az ő nyakára sem hívhatok folyamatosan vendéget. Annyi időnk sajna nekünk sincs általában, hogy mindenkit meglátogassunk...

És nem áll szándékomban a barátaimról lemondani. Nagyon örülök, hogy vannak, és kitartanak mellettünk.

Mire föl ez a negatív beállítottság? Miért irritál téged ez a téma? (Mert a címben benne volt, kinek a véleményét kérdezte a fórumindító.)

Úgy éreztem, majdnem elítélően beszélsz a külföldön élőkről.

Itt nem az osztálytársakról, hanem barátokról van szó, sajnálom, ha neked nincsenek igen közeli barátaid, akikkel mindenképpen találkozni alarsz, illetve akarnál. Ha pedig valaki vidéken lakik, illetve az "otthon" vidéken van, és mondjuk Pesten vannak ezen barátok, akikkel egyébként az ember telefonon, mailben tartja a kapcsolatot, akkor igenis muszáj valahová beülni, vagy közösen valami programot szervezni, színház, kiállítás, stb....

Persze, hogy az első a legközelebbiek meglátogatása, de egyik nem zárja ki a másikat.

Az ajándékvitel szabadonválasztott, én egy pár hozzászólással ezelőtt egyfajta belő muszájról írtam, hiszen az egész éves "restanciát" hozza be ilyenkor az ember, csak épp ez egyszerre sok.

Nem, nem muszáj ajándékot vinni, ezért is írtam már le kétszer ezen kívül, hogy csak első alkalommal vittünk ajándékot, azóta nem, csak a keresztgyermekeimnek viszek apróságot, tekintettel arra, hogy mind a szülinapokról, mind a karácsonyról és az összes többi közös ünnepről lemaradok.

Volt osztálytársakkal én sem futok össze, azt sem tudom hogy hol vannak már és az addig rendben van, hogy a család a legfontosabb, de szerencsére vannak olyan jó barátaim, akikkel kölcsönösen kíváncsiak vagyunk egymásra és nem tudjuk megállni, hogy ha egy évben kétszer egy országon belül tartózkodunk, akkor ne fussunk össze egy órácskára. De szerintem ez egy teljesen normális emberi tulajdonság, azt hiszem, hogy ez is annak a bizonyítéka, hogy az ember társas lény, valahogy a szocializációval együtt jár.

Hogy muszáj-e presszóba menni? Attól tartok, hogy muszáj. Mivel a lakást nem tartotta meg, így magamhoz meghívni őket nem tudom, mi is másnál vendégesedünk, oda meg barátokat csődíteni nem szeretnék. Lakásukra menni mindenkihez nem tudok, mert az időben nem fér bele, szétszórva laknak, így az egyetlen használható megoldás az, ha találunk egy közös pontot a városban, ami mindenkinek megközelíthető helyen van és egyesével oda szállingóznak a barátok. És nem, nem jó dolog szerintem sem télen, sem nyáron fél napon át ülni egy körúti padon a járókelők között és úgy mesélni, hogy kivel mi történt az elmúlt fél évben.

A külföldi munkavállaláshoz " öreg vagyok a férjemmel együtt ".

De : ha én is kintt lennék nem azt tartanám a legfontosabbnak, minden volt osztálytársammal beszélgessek egy presszóba.

Ha " haza " megyek csak a tesómhoz megyek. ( és szüleim sírjához ). És nem az a legnagyobb bajom mindenkinek ajándékot vigyek. Így tényleg drága a látogatás. Muszály vinni az ajándékot ? Muszály mindenkivel presszóba menni ? Szerintem nem ! De mindenki maga tudja.

Hazautazás...na hát igen,nagyon jó lenne!

De nagyon sokba kerül,pedig terveztük h a Húsvétot otthon töltjük,de elég valoszinütlen.

És a családom se nagyon igéri h Ők majd jönnek,hadd ne mondjam ...az anyagiak miatt!

Aranyos vagy...:)

,magyar vagyok csak sajnos elválaszt egy határ,

Én erdélyi vagyok,pár hónapja jöttem át Magyarországra a páromhoz.

Én is mindig szembetalálom magam ezzel!

Megkérdik h milyen szinten beszélem a magyar nyelvet,aztán meg magyarázkodnom kell h magyar vagyok,csak a sors fintora h egy másik országhoz szakadtunk... :)

Igen, nálunk is hasonló a helyzet, mint nálatok. Apróságokat viszek, de most már tényleg csak a gyerekeknek. Amikor először utaztunk haza két éve, akkor olyan voltam, mint a mikulás. Volt a zsákomban minden jó. Nah, ennek már vége.

Olyanokból jön össze az otthoni elköltött (számomra) vagyon, mint a a városban való barátokkal találkozás, kávézás, bekapunk valamit, elmegy a férjem sörözni, veszek néhányszor napijegyet, ha több helyre kell menni, elmegyünk egyszer moziba, egyszer rendelünk egy pizzat, megkívánok olyan dolgokat, amelyeket itt nem kapok meg, úgyhogy abból is vásárolgatunk. A szüleim és apósomék között 300 km van, oda-vissza vonatozgatunk, ami baromira nem olcsó, vagy ha nem vonatozgatunk, akkor a benzint fizetjük, ami szintén ugyanott van. Mivel vendégeskedek, így elmegyek néhányszor bevásárolni, alig vagyok tisztában az otthoni élelmiszer árakkal, így mire megpakolom a kosarat és kimondják pénztárnál a végösszeget, addigra a fejemet csapkodom, mert itt már tudom, hogy mit érdemes venni, ott meg limlomokból összejön egy akkora összeg, amiből itt két hétig főzök a családra. Ha már otthon vagyunk, akkor kifizetek előre egy-két havi telefonszámlát, berakok valamennyi pénzt a bankszámlámra, elmegyek fogorvoshoz. Mert kell. Tudom, hogy ezek a dolgok kellenek, csak éppen jobb lenne nem egyszerre. De elkerülhetetlen.

Most már azt számolgatom, hogy először megyünk a babával és otthon vajon a pelenka, a törlőkendő, a fürdetők és a tápszerek, tejpépek mennyibe fognak nekem fájni, ha egy hónapig leszünk, mert ugye nem vihetem innen a meglévőket, sok babaápolási cuccot otthon újra meg kell vennem, mert mégiscsak egy hónapig leszünk, szükség lesz rá, innen meg nem bírok mindent elvinni. :-S

Valószínűleg rosszul fejeztem ki magam:

Lehet, hogy belső elvárás a "valami csekély ajándék" hazavitele a rokonoknak, és nem is ők várják el.

Mi is szoktunk kapni ezt-azt, és rosszul érezném magam, ha valamivel nem viszonoznánk. Ez együtt egyszerre tesz ki sokat.

Ebbe a körbe apukámat nem sorolom be, neki havonta szoktam besegítésképpen minimum 50 Eurót küldeni, ha megtehetem, többet.

Mi édesapámnál lakunk odahaza, ahol a fél ház az enyém. Enni is náluk szoktunk, meg jó magyar szokás szerint egyéb rokonok is mindig vendégül akarnak látni, amit elég mindig elhárítani, hiszen nincs attól két gyomra az embernek, hogy hazamegy.

Ettől függetlenül vannak olyan plusz kiadások, amelyek a mindennapokban nincsenek, és együttesen valóban kilendítik a megszokott kerékvágából a költségvetést. És ez néha több, mint egy hét a tengertparton.

Igen, minket is...

Igaz, mi ajándékot nem szoktunk vinni vagy, ha mégis csak valami csokit, pl, ami tényleg nem kerül sokba...

De az út sincs ingyen, és otthon nem szoktam főzni, mindig beülünk valahova enni, plusz még a barátokkal is hasonló helyeken találkozunk általában.

Ezért sem megyünk haza pl. most tavasszal, csak majd nyáron.

Jó reggelt, sziasztok!

Őszintén szólva igen. Mi kb. 400 km-re lakunk, de valahogy egy apróságot mindenki elvár, és sok apróság már sokba kerül. Valahogy még mindig él a "nyugaton még a kerítést is kolbászból fonták" szemlélet.

Tényleg kevesebbe kerül akár egy wellness hétvége is, mint egy rokonos.

Jesszus!!

Mi most készülünk haza... Ti honnan járkáltok?? Hmmmm??

Hónap végén látogatunk haza és én a babámmal maradok is néhány hétig. Szeretek hazautazni a család miatt, de most, indulás előtt két héttel már gyomoridegem van, ha arra gondolok, hogy mennyibe fog ez nekünk kerülni. Utaztunk már sokszor, de a tapasztalat azt mutatja, hogy rengeteg pénzt elköltünk az alap dolgokra, semmi különössel nem gyarapodunk, viszont visszaérkezés után 1-2 hónapra minimum szükségünk van, hogy anyagilag ott legyünk, ahol a látogatás előtt.

És most nem az ajándékokról beszélek, mert azt csak első alkalommal vittem, azóta maximum a keresztgyerekeket lepem meg valamivel. De az otthon töltött néhány nap, max 1-2 hét alatt megszámlálhatatlanul sok baráttal találkozunk, az utcán nem ácsoroghatunk, beülünk hát valahova, megiszunk egy kávét, bekapunk valamit, veszek néhány bkv-s napijegyet, a férjem és az én szüleim között utazgatunk, hogy mindenhol legyünk és közben folyik ki a pénz zsebünkből.

Hihetetlen számomra. Legutóbb már tételesen felírtunk mindent, hogy hol mire fizettünk, a listára még az utolsó túrórudi is felkerült, így kiderült, hogy valóban alap dolgokra folyik ki ez a sok pénz, amiket igazából kikerülni sem tudunk.

Egy-egy ilyen hét után megfogadom, hogy legközelebb inkább Spanyolországba utazunk, mert ennyiből simán ki lehet hozni egy hetes nyaralást ott, de a vége mindig az, hogy mire túltesszük magunkat a traumán gyorsan meg is rendeljük a repjegyet Budapestre, mert a családot meg nem pótolja a tengerpart.

Hogy vagytok ti ezzel? Nektek is ilyen sokban van egy látogatás?