Külföldön élő családok. Tanulnak a gyerekek magyarul? (beszélgetős fórum)

igy mar jo lesz.

igen, valoban en is rosszul kozpontozom legtobbszor.

nehez a folyo beszedet ugyanabban az idoben teljesen helyesen leirni is.

en ne szoktam a kozpontozassal, ekezetekkel, kis- es nagybetukkel fgolalkozni cseteles kozben, mert az a reagalas idejet nyujtana el.

Hú, a te fogalmazásodat sem egyszerű ám kibogozni...

Szóval, ez a két mondat azt jelenti, hogy az írója nem szereti azokat akik kiköltöznek és utána a saját beilleszkedésüket akadályozzák azzal, hogy mindenhez körömszakadtáig ragaszkodnak ami hazai és nem nyitnak az új ország nyelvére, szokásaira.

Én abban egyetértek vele, hogy aki nem tud az új helyen beilleszkedni az idővel elszigetelődik és rosszul fogja érezni magát. Aki pedig meg tudja teremteni az egyensúlyt és az új otthonát külföldön, azt kevésbé fogja a honvágy gyötörni.

nem akartam, nem szokasom.

de gondolj, amit akarsz.

Nem, persze hogy nem akartal kotekedni ;-)

Egyebkent sut a hozzaszolasaidbol hogy te utalod a külföldi eleted, ezert piszkalsz engem. Egeszsegedre :-) Ettől biztos jobban erzed majd magad.

egyes pont: en nemoperalok semmivel sem, nem iylesmi a szakteruletem. :-D (bocs, ezt nem lehetett kihagyni... :-D)

most szerintem meg te ragaszkodsz olyasmihez, akómi nem letezik.

nezd meg, itt van az ominozus 2 mondat: "De en meg azt nem birom aki kikoltozik egy idegen orszagba aztan koromszakadtaig ragaszkodik a magyar emberekhez, magyar tv-hez, magyar etelekhez stb. Aztan meglepodik rajta hogy szarul erzi magat, nem tanulta meg a nyelvet meg honvagya van folyton."

akkor elemezzukl ki, ha ennyire ragaszkodsz hozza, helyesirasi, magyar nyelv ertelmezesi szempontbol:

eloszor is, ez nem két mondat valojaban, hanem egy, a stb-t koveto pont helyere vesszo illett volna, masoszor pedig ez a mostmar egy mondat azt jelenti pontosan, hogy a kulfoldre koltozo, aki ragaszkodik a magyar etelekhez, szokasokhoz, emberekhez, azok emiatt, ennek kovetkezmenyekent szarul erzik magukat, nem tanuljak meg a nyelvet es honvagyuk van.

ennyi.

hat ez igy egy csunya altalanositas, de engem nem erdekel, befejeztem reszemrol a temat.

senki sem tudja kitalalni, hogy mit gondol a masik, ha helytelenul fogalmaz. :-(

"azt nem bírom aki kiköltözik...stb"

Itt neked vannak értelmezési problémáid...

jol van, hagyjuk, mindenkinek boldog uj evet kivanok, annak is aki otthon van meg annak is aki nem, annak is, akinek hoinvagya van, meg annak is, akinek nem, stb...

(ez abszolut altalanositas, hogy " aki kikoltozik egy idegen orszagba", talan mar elfelejtetted a magyart??? , de ne valaszolj erre kerlek, csak muszaj volt megjegyeznem, nem akarok vitatkozni)

"en meg azt nem birom aki kikoltozik egy idegen orszagba aztan koromszakadtaig ragaszkodik a magyar emberekhez, magyar tv-hez, magyar etelekhez stb. Aztan meglepodik rajta hogy szarul erzi magat, nem tanulta meg a nyelvet meg honvagya van folyton. Meg kell talalni az egyensulyt a beilleszkedes meg a sajat gyokereink megorzese kozott."

Nem altalanositottam, nem mondtam hogy mindenki ilyen, nem mondtam hogy London van csak a terkepen, egyszerűen leirtam az en tapasztalatomat. Mivel en itt elek, itt ismerem a magyarokat. Akinek nem inge ne vegye magara!

3 nyelvet is megtanultak volna egyszerre, kar volt veszni hagyni.

van olyan ismerosom, akinek a gyermeke 4 nyelven beszel folyekonyan, 5 eves. apa, anya, mas nepbol valo, Magyarorszagon elnek (a szulok nem magyarok), ahol a gyerek angol nyelvu oviba jar.

az, hogy valaki erez-e honvagyat, nem gondolom, hogy osszefugne azzal, hogy valaki nem felejti el, hogy miert jott el...

de ugy is mondhatom, hogy semmi koze nincs hozza.

nem attol szeretik az emberek a hazajukat, hogy jol keresnek, vagy rosszul. a hazaszeretet az vag benne van az emberben (kialalkult az idok soran), vagy nincsen, de nem fugg ossze a penzzel, a jolettel vagy a rosszlettel...

biztos hogy nem ismerem, de ez nem jelent semmit, azt siman ki lehet logkazni enelkul is, hogy nem minden kulfoldon elo magyar el ugy, mint ahogy azok a londoni magyarok, akiket te emlitesz, te viszont ugy irtal, mintha ez igy lenne. :-(

arrol mar ne is beszeljunk, hogy nem csak London letezik a terkepen, szete a vilagban sok helyen elnek magyarok.

Kedves sorstarsaim, hasonlo cipoben jatam en is egy jo par holtolte multaval...

Harom eve mar itt eltunk, amikor kislanyom megszuletett, es mint meg "friss" Magyarok, magyarul is beszeltunk otthon, igy a gyerekunk is anyanyelvunket halotta eloszor es tanulta meg. Majd kesobb Magyar Cserkeszetre is jartunk, vittuk, osszejottunk hasonlo koru gyerekek szuleivel szelesedett az ismeretsegi korunk.

(Sajnos az itteni M. Cserkeszetnek az a hibaja, hogy csak a Magyarul jol beszelo gyerekeket fogadjak be tagjaiksoraiba! Ugyan csak Magyar Iskola is van, ahol irodalmat nyelvtant is tanitanak, amellett Magyar Nepitancot is, amelyben mind ket csinutam ma is megallja a helyet.)

Az elso nehezseget, az Angol nyelv ismerete hianyat akkor tapasztaltuk, amikor a lanyunknak negy eves koraban egy "biztonsagi varos"ba kellett mennie, ami a helyi parkban volt egy gyerekeknek kialakitott kozlekedest gyakorlo "utcak", lampak, stop tablak, kis labbal hajthato autocskakkal valo kozlekedest ismertettek, a Rendorbacsival valo tiszteletteljes de bizalmat kelto cimuk, telephon szamuk verses enekekkel valo megismerese tanulasa.

Kellemes masfel honapjuk volt a gyereknek, de az ott veluk foglalkozok, tanitok, kifogasoltak, hogy a lanyunk egy par szot ismert csak angolul. Harom het alatt teljesen eltunk a problema!

Igy mindig ketnyelvu volt aproka emberkenk. Ugyan csak a masodik nebulonk is ugyan arra a kaptafara csinalt cipoben jart. Mindketten szepen beleilleszkedtek az itteni eletbe, szepen beszelnek, irnak , olvasnak mind ket nyelven. Most mar igazan sajnalom, mert meg kiskorukban Nemet nyelvet is szorgalmaztam, de azt hittuk talan a harom nyelv tul sok lenne nekik, igy az almaradt. De utanna megbantam, mert megismerkedtunk masokkal, akik nem hagytak abba a harmadik nyelvet, es minden rendben volt es lett a gyerekeikkel, de ok egy nyelvel gazdagabbak lettek.

Fiam hazajar nyarankent,O-Hazankban tolti a szabadsagat, szeret otthon is. Lanyom csalad anya azota, de a ket gyerekem egymaskozt Magyarul beszelgetnek, aminek orulok...

Manapsag, mar evekben szamolva, itt sokkal tobbet eltem mind O_Hazamban, sajnos a fogalmazasomban, szavak ertelmeben nem mindig az otthoni torvenyeket kovetem, de talan ez varhato is, mivel mar tobb mint negy dekedet itt elek,

A kezdeti Angol nyelv hianya az elso idokben volt tenyezo, de azota, neha ujra kell gondolnom egy egy mondatot, hogy mely nyelven is hangzott az el...

Talan egy kicsit elfogultabb vagyok az O-Hanakban tanult nyelvunk szepsegere es kifelyezo kepessegeire, de ha mar egy mas szintre ertunk a helyi nyelvben is az elfogultsag letompul, mert minden nyelvnek meg van a szepsege es kifelyezo ereje, kulonosen elebunk tornyosul, ha az uj orszagunk nagy koltoi es irok munkait olvashatjuk...

Sajnos, ahogy az ujjabb generaciok szuletnek, eltompul eredetunk fontossaga, be fogunk olvadni, mint ahogy vegyes hazassagok azt felgyorsitjak es az elottunk bevandorlo generaciok is tettek...

Hm valószínűleg nem ismered a londoni "eljunkegylakasban huszanmagyarok szidjukazorszagot merszanalmasamunkank denemfogunkmegtanulniangolul azertse!" embereket. Nem eloitelet, voltam naluk, lattam tobb ilyen "koloniat".

Hidd el tudom mirol beszelek. Egyebkent ne forgasd ki a szavaimat mert egy szot sem szoltam a baratok vagy rokonokkal valo kapcsolattartasrol.

Nem hinném hogy előítélet lenne. Ő is azt írja, egyensúlyban kell lenni a régi életéhez ködődő dolgoknak az újal. És nagyon sokan vannak itt is, akiknél ez valamilyen módon nincs meg.

Egyesek elszigetelődnek mert 5-10 év alatt sem tanulták meg normálisan a nyelvet. Más családoknál meg ha meghallották a gyerekek hogy az én lányom is magyar, inkább átváltottak norvégra... Mindkét típusról saját tapasztalataink vannak, nem előítélet.

Persze vannak dolgok amiket ugyanúgy csinálunk mint otthon, pl. van pirospaprikánk, rendszeresen főzök pörköltet, székelykáposztát stb. De nem dőlök a kardomba ha ponty helyett valamilyen tengeri hal kerül a karácsonyi asztalra. Nézzük a magyar tv-t, filmeket, de nézzük az ittenit is. Vannak magyar és norvég könyveink, sőt sok olyan is most már ami mindkét nyelven megvan. Honvágy? Meg kell mondjam, nem nagyon van. Persze a szüleim, a család tud hiányozni, de bármikor beszélhetünk. Az ország nem hiányzik, nem felejtettük el miért jöttünk el onnét.

ez egyszeru eloitelet.

abbol, hoyg valaki szereti az anyanyelvet hallani otthon meg idegenben is, siman beszelheti folyekonyan a helyi nyelvet. nem kovetkezik egykbol a masik.

szerintem meg az nem normalis, hogy valaki elmegy kulfoldre es elfelejti az addigi x ev eletet. baratait, rokonait.

teljesen termeszetes, hogy ha valaki szereti a hazajat, akkor honvagya van.

szerintem.

es az is tok termeszetes, hogy amilyen eteleket meg nem tud valaki, azokat nem tudja megfozni.

ha valaki x evig magyar kajakat keszitett, akkor biztos nem fog tudni egybol kinait vagy akrmilyet csinalni... :-O

A szándék már fél siker szerintem :)

Az hogy egyáltalán gondolkozik erről az ember, már sokat jelent.

Szerintem hosszabb távon főleg ha mindkét szülő magyar, ezek a gyökerek megtarthatóak. De az biztos, hogy aki 2 évesen kerül ki, vagy kint születik, az ugyanannyira finn-nek is fogja érezni magát mint magyarnak.

Az én lányom 6 volt amikor kijöttünk, de nincsenek illúzióim, mire felnő neki is kettős identitása lesz, hiszen többet fog itt élni mint Magyarországon, de ezzel szerintem semmi gond nincsen. Ha itt fog élni, az unokáim már egészen biztosan sokkal inkább fogják norvégnak mint magyarnak érezni magukat, de az mindenképp fontos, hogy a gyökereiket ismerjék.

Ráadásul amit valaki már írt, nagyon soká jön az el, hogy az ember az új nyelven is ugyanúgy ki tudja fejezni az érzelmeit, mint az anyanyelvén (a mi életünkben talán már nem is, én 40 vagyok...) de a 7 éves gyereknél is látszik, hiába beszél már jól, mégsem ugyanaz. Fontos, hogy 10 év múlva is magyarul tudjunk beszélgetni az érzéseinkről, gondolatainkról, hiszen ez a közös nyelvünk.

A családban van olyan aki Svájcban él, vegyes házasságból származó 16 és 13 éves gyerekek közül az egyik beszél valamennyire magyarul a másik semmit. A magyar anyuka németül tud csak kommunikálni a saját gyerekeivel. Az ő elmondása szerint ennek most kamaszkorban látja igazán a súlyát. Pedig ő nagyon jól beszél németük, mondhatni anyanyelvi szinten, és mégis...

Pontosan, ezzel egyetertek. A magyar barataim nem azert a barataim mert magyarok, hanem annak ellenere :-)

A mikulasbulira is csak azert mentunk mert szabadnapos voltam es mert masfel-ket eve meg jartunk hetente egyszer a klubba es volt egy-ket anyuka akivel szivesen talalkoztam ujra. De en meg azt nem birom aki kikoltozik egy idegen orszagba aztan koromszakadtaig ragaszkodik a magyar emberekhez, magyar tv-hez, magyar etelekhez stb. Aztan meglepodik rajta hogy szarul erzi magat, nem tanulta meg a nyelvet meg honvagya van folyton. Meg kell talalni az egyensulyt a beilleszkedes meg a sajat gyokereink megorzese kozott.

Ezzel a magyar közeggel annyi a gond, hogy általában még véletlenül sem olyan emberekkel találkozol így, akikkel szívesen lennél együtt amúgy is. Az anyanyelv megtartása elsősorban a család feladata és a mai világban szinte korlátlanok a lehetőségek a kapcsolattartásra.

Én pl. sokkal fontosabbnak tartom, hogy a lányom a hasonló korú rokon gyerekekkel és az otthoni barátnőjével sokat beszélgessen neten keresztül, vagy hogy az otthon töltött idő alatt sok időt tölthessen az ő társaságukban, minthogy itt elmenjünk a mikulásbulira...

Ráadásl attól hogy magyarok még más közös a legtöbbjükkel nincs bennünk...