Kristályvázák (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kristályvázák
Nagyon jó a cikked!
Megértelek.Amikor nincs bizalom akkor már semmi nincs.
A történet (főleg) a bizalomról, arányosságról, méltányosságról szól. Ugye, jól látom? Tehát azért a rossz érzés, mert a lényeg sérült. Viszont ha a "megbeszélés" "tisztázás" rosszul sül el, rámehet a kapcsolat, és nem az a cél.
Az ember zsengébb korban másként éli meg a csalódást, mert lesz másik, meg ott vannak a szülők, barátok akik segítenek kiheverni. Később egyre nehezebb, társat találni éppúgy, mint továbblépni a romokon.
Szerintem az a természetes,vagyis logikus,ahogy a férfi csinálta,hogy a felét fizeti kb mindennek,mivel nem volt semmiféle egyeztetés,vagy megbeszélés erról.
Az is lehet,hogy ő nem akart turkálni a nő pénztárcájában,azt hitte,a nő keres jobban.
De sztem nagyon nem érdemes ezzel foglalkozni,örülni kell annak,hogy ilyen luxusokra is jut pénz
kne az asszonynevem rövidítése ( Kné)
s a lánykori vezeték nevem első betűje
eva, ékezet nélkül a keresztnevem
Helyes!
Így kell felfogni az életet. Örülni annak, ami van, s az elérhetetlent pótolni az elérhetővel. (Esetleg megpróbálni változtatni.)
Tetszik az írói vénád és a szép fogalmazásod.Szerény
véleményem,hogy mindenki életében akadnak ragasztott
vázák.Az enyém a pincében van és megfeledkeztem róla.További szép,boldog életet és feledést kívánok.
Először elolvasva a cikkedet, megértettelek, hiszen én is mindenen könnyen megbántódom és rágódom, bár mostanában igyekszem leszokni róla. Másodjára olvasva az jutott eszembe, hogy ezt fordítva is lehetne értelmezni. Ha tényleg nem beszéltetek pénzügyekről 6 évig, ami nagyon hosszú idő, akkor a férfi az elejétől fogva csak arra hagyatkozhatott, amit látott: ez a hölgy jól él, fenntart egy szép háztartást, van sok gyereke, unokája, nyilván támogatja őket is, veszi nekik a szülinapi , karácsonyi ajándékokat, mégis jut még arra is, hogy vele szórakozzon. Esetleg azt hihette, hogy gazdag özvegy vagy, és akkor tényleg minek támogatna ő. Lehet, hogy ő érezné magát becsapva, hogy játszottad a nagyvilági asszonyt, pedig csak egy átlag nyugdíjas vagy. Ha Te sem részletezted, neki honnan kellett volna tudnia?
Az is igaz, hogy a férfiak is többfélék. Az én első férjem természetesnek vette, hogy addig anyukája tartotta el, most meg a felesége fogja. A második párom viszont meg volt sértődve, ha ki akartam fizetni a költségek felét, azt mondta ez elemi illemszabály, hogy a férfi hív meg, és ő fizet. Mióta együtt élünk leteszi a pénzt én pedig beosztom az enyémmel együtt,tulajdonképpen közös minden, őt csak az érdekli, hogy legyen terülj-terülj asztalkám meg ami kell. Nem tudhatod azt sem, hogy ez a férfi mit szokott meg előtted más nőktől? Én a helyedben kipróbálnám, mit reagál, ha azt mondanám, idén nincs pénzem nyaralásra, mert kisegítettem a fiamat és lenullázódtam. Érdekes lenne, hogy mit reagál.
Nagyon szép írás! Gyönyörű párhuzam. Megértem, hogy fáj a váza törése, de szerencsére a másik megvan, ha kissé meg is repedt. Vagy mégsem? Lehet, ráragadt egy pókháló, az csapott be. Győzd meg magad, és tedd félre a nagyítót. Jól mondta holdfény, megalkuvás nélkül nincs párkapcsolat.
A nők túl sokat agyalnak, méricskélnek, hasolítgatnak és ezzel néha ott is galibát okoznak, ahol (talán) nincs.
További sok boldogságot! Állítsd úgy a vázát, hogy ne a ráeső fény ne akadjon meg a repedésen :-)
tÖKÉLETESEN IGAZA VAN EZ ELŐTTEM SZÓLÓNAK!
ÖRÜLJ, HOGY VAN AKI SZERET ÉS ADJ HÁLÁT AZ ISTENNEK!
nem igazán értem, hogy ha sosem volt téma köztetek a pénz, miért kellett volna tálalnia, hogy neki mennyi az annyi? Feltételezem, ő sem tudta, hogy te mennyit kapsz. Így még viszonyítani sem tudott.
Illetve, ha tényleg nem volt köztetek téma a pénz, miért lett most olyan fontos? megvan minden ami kell.
Tökéletes párt az ember úgysem talál, sok-sok kompromisszumból áll egy párkapcsolat. De Te ezt gondolom, sokkal jobban tudod nálam!
Persze, biztos furcsa lenne nekem is, ha én lennék hasonló helyzetben, de én már átlépnék ezen, ha eddig jól megvoltunk!
Szerintem ne tulajdoníts nagy jelentőséget ennek, ha eddig jól megvoltatok!
Komolyan mondom, sok ember egyszer sem talál hasonló embert az életben!
Mivel elsősorban nem az anyagiakról írtam, hanem az elvről, erre tényleg nem tértem ki. Neki is van egy fia, aki az átlagnál lényegesen többet keres, nagyon komoly beosztásban dolgozik.Kettőnk családjában egyetlen gyerek van, aki támogatásra szorul, az az én egyik gyerekem. Ez működik is.
Tudom létezik házasságban is olyan, hogy a közös kiadásokat , közösen állják , s a maradék mindegyik egyéni számláját növeli. Én még nem éltem ilyen rendszerben. Mi az, amiért ezt leírtam? Valahogy úgy gondoltam--lehet, hogy tévedek?--létezik a fele-fele megoldás helyett, az arányos megosztás elve is. Talán ennek is van létjogosultsága, talán elegánsabb, talán méltányosabb, hisz a közös életbe nem csak pénzt, de munkát beleviszünk.
Nem panaszkodom, mondva csinált csonton nem rágódom - bár a váza eltörött- csak arra vagyok kíváncsi ki miként gondolkozik , miként cselekedne.
Ha jól értem, nem hazudott... Te eddig nem kérdezted, mennyi az annyi, ő pedig nem mondta!
Éljetek továbbra is szeretetben!
Ha jól olvastam, nem írod, neki vannak-e gyerekei, unokái. Ha igen, lehet, hogy őket is támogatja. Szerintem a fele-fele arány elég arányos megosztás. Milyen arányosabb megosztásra gondoltál? A bőkezű ajándékokat olvastam...
Szerintem is örülj annak, hogy két ilyen csodálatos emberrel ajándékozott meg az élet! Van akinek egy sem jut!
Nem értem a problémádat! Mindkettőtöknek olyan nyugdíja, tartaléka van, amiből gond nélkül élhet. (Hú, de sokan örülnének egy ilyen állapotnak!)
Mit fáj az neked, hogy kétszer annyi a nyugdíja, mint a tiéd? Minek kell turkálni a másik zsebében?
Én is külön élek a páromtól, és egyikünk sem firtatja a másik bevételeit. (Más kérdés, hogy pontosan tudom: minimum 3-szor annyit keres, mint én. De eszembe nem jutna ezzel visszaélni. Sőt!)
A bizalom nem ott kezdődik, hogy beszámolunk egymásnak a jövedelmeinkről. Még szép, hogy nem kérdezted az anyagi helyzetét!
„Remélem ez nem okoz kettőnk között gondot…” Akkor meg minek írtad a cikket???
Ha annyira zavar a dolog, próbáld meg kiugrasztani a nyulat a bokorból, hogyan reagál például arra, ha neki kell mélyebben a tárcájába nyúlni valamilyen ok miatt?
A hat szép év azért valami, nem?
Egyénként valamikoris beszéltetek róla, vagy csak hallgatólagos volt a megállapodás?
Ha pedig az esetleges újabb törést a vázán, vagy a váza végleges elvesztését nem akarod kockára tenni, akkor neked magadban kell pontot tenni a gondolatok, problémák végére.
Ez a "ha itt nyomom akkor fáj" esete. Ne ott nyomd, Ne nyomd. Ne azon a helyen fogd meg átvitt értelemben a vázát. Annyi szabad hely van rajta
Csak ha te magadban túl tudsz lenni rajta, akkor lesz a kapcsolatotok sérülésmentes.
Lehet, hogy ő erre nem is gondolt.
A férfiak agya másként jár.
Hajlamosak vagyunk arra -- én legalább is-- hogy elvárásainkat,korábbi, megszokott életünkhöz igazítsuk, azt tekintsük etalonnak. Nekem nagy családom volt--3 gyerek+mi, az öt fő-- itt értelemszerű volt, hogy egy ember kezében legyen a kassza, hisz valakinek be kellett osztani, hogy mindene fusson.
Ma ez egy kicsit más ként van. Mindkettőnknek tisztességes nyugdíja van, rendelkezünk tartalékkal is. Nem azt panaszoltam én el, hogy gondban vagyok, hanem, hogy nem tisztelet meg a bizalmával. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy én soha meg nem kérdeztem az anyagi helyzetét.
Remélem ez nem okoz kettőnk között gondot, mert hisz alapelvem az, hogy két ember ebben a korban már megváltoztatni a másika nem tudja.
Az biztos, hogy ebben a korban az ember nem úgy gondolkozik, mint húsz évesen. Nemcsak fekete és fehér van, hanem sok-sok egyéb árnyalat.
Egyre nehezebb valakit a privát szférába beengedni.
Ezek a kapcsolatok idősen egymás testi-lelki segítségéről (is) szólnak, és nem úgy, mint fiatalon arról, hogy házat építünk, gyerekeket szülünk, családot alapítunk.
Egy új életszakasz - új problémákkal.
Van egy német kifejezés: "Lebensabschnittspartner" = kb. "életszakasztárs", ez nekem olyan lélektelenül és számítóan hangzik, mintha valaki egy időszakra jó csak, aztán ha másra van szükségem, akkor lecserélem egy újra.
Én 40 évesen ismertem meg az élettársamat. Most 10 éve vagyunk együtt. A pénzdolgaink egyrészt közösek másrészt külön vannak. A napi kiadások feleződnek, a ház költségeibe adok pénzt, de a nagyobb részt ő állja, a kirándulások, utazások, tánctanfolyamok, stb. is feleződnek, de sokszor ő ad egy picit többet.
Itt Ausztriában sokszor házasfelek között is szigorú vagyon- és kiadásmegosztás van.
Mondjuk egymás pénzügyeibe belelátunk, meg olyan ez a kapcsolat, olyan a társam, akivel "lovat lopni lehet menni", tehát maximális bizalom van minden téren.
Biztos, hogy ez a bizalom nem lesz meg benned- legalábbis egy darabig.
Gondolj arra, hogy ilyen korban valahol mindenki a "rosszabb időkre" is gondol, tartalékol szükségállapotokra, fél talán attól, hogy köztetek nem minden úgy alakul, ahogy a rózsaszín könyvekben van.
De szükség van egy társra, akivel beszélhetsz, akivel nevethetsz, akivel különböző programokat csinálhatsz...
Sajnos kompromisszumokat kell kötni az életben.
Talán eljön egy alkalom is, amikor "ártatlanul" szóba lehet hozni ezt a témát, és lehet, hogy semmi számítás vagy egyéb rossz szándék nincs mögötte, és akkor ez a bántó tüske is kihúzva.
szia..
elolvastam és arra gondoltam,hogy szeretet van..de bizalom nincsen?
ha nincs bizalom biztos hogy van szeretet?
akiben én nem bízom meg..elhallgatok előle dolgokat azt én nem szeretem tiszta szívemből...
Ugrás a teljes írásra: Kristályvázák