Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Alsó tagozatban ritka, h egy gyerek saját motiváció alapján, mint inkább külső elvárás/ nyomás miatt versenyezzen.

Egyik gyerekem olyan szerencsés volt, h körzetes suliban került olyan pedagógushoz, aki miatt sok kerülettel arrébb lakók is ide jelentkeztek( mikor első osztálya indul, mindig túljelentkezés van az iskolában).

Ő rengeteg energiát beletesz a tanításba, önmagát is folyamatosan fejleszti, szereti a kihívásokat is, mindig kéri, h problémás gyerekeket is rakjanak hozzá, teljesen egyéni módszerekkel tanít. Nála nincs se házi feladat, se osztályzat, se versenyeztetés… az osztályából nem mennek versmondóra sem, pedig hihetetlen sok verset tudnak( nulla otthoni magolással), de szerinte ez akkor még korai lenne.

Én nem ebben nőttem fel, és a tesónak ue-ben a suliban más tanárral a megszokott oktatással ugye volt házi is, verseny is…szóval nekem fura volt, de elfogadtam, bíztam benne, h jó lesz ez így.

És minden mellette szól, így utólag: abban az osztályban jobb az átlag, jobb felvételiket írtak, nagyon összetartó közösség annak ellenére, h a felsős ofő mindent megtesz pont az ellenkezőjéért.

[link]

Úgy látom, hogy 2020-as az utolsó, bár azóta kompetencia mérések sem voltak.

Nálunk kötelező volt 4-ig első másodikban. Utána jött heti 4x edzés és egyebek..buli volt :) Harmadiktól már ebédelni sem maradt benn a fiam se, ő is a menzáért nem rajongók táborát erősíti :) Amúgy simán hazajárhatott volna, egyrészt én egyébként is kora délután még mindenképp otthon vagyok, másrészt már első második félévében is egyedül járt.

Nyilván másképp kell hozzáállni egy alsós, egy felsős és egy gimis gyerekhez.

Ha KÜLD a tanár, akkor legyen felkészítés is. Ebben egyetértünk.

Ugyanakkor abban nem, hogy egy felsős meg egy gimis tudná, mit akar elérni (és hogy ahhoz mit kell tennie). Van, aki igen, már felsőben is, és van, aki gimi vége felé ébred föl (ha egyáltalán). Meg hát egy dolog tudni, mit szeretnénk, és egy másik rendelkezni olyan önszabályozással, hogy beletegye az ember a kellő energiát és időt. Felnőttként sem könnyű.

Az általános iskolai rangsor nem lehet olyan nagyon régi. Kíváncsi vagyok, hol lelhető fel. Megírod?

A túlnyomó többség nem választ, mert nincs választék, vagy eszébe sem jut választani, mert jó a körzetes suli (és igazából az lenne jó, ha tényeg jó lenne). :-)

Az a kisebbség, aki olyan helyen lakik, hogy van választék ÉS tudatosan körülnéz, szintén inkább a "milyen tanítónéni" és esetleg "milyen tagozat" "milyen udvar" szempontjait veszi figyelembe, már persze amellett, hogy a logisztika is megoldható legyen. Ez több gyereknél különösen nem mindegy.

Azt írod, alsóban kötelező 4-ig az iskola. Én úgy tudom, hogy ha nem iskolaotthonos rendszerű az oktatás, akkor egész évre ki lehet kérni a napköziből a gyereket. Enyéim nem voltak napközisek, írom a kikérőt minden tanévben (a több tesó előnye, hogy otthon voltam - persze nem versenyfelkészítés céljából).

Igen, vannak ilyen pedagógusok is, sokan, tudom, köszönet és hála nektek :)

De sajnos tényleg van példa az ellenkezőjére is, hogy akár teljesen ellentétes tananyaggal elküldik a gyereket versenyre. Pl. ha maradok a másodikos mateknál, akkor olyan versenyre, ami tele van osztásos szöveges feladattal, azaz az osztasnak készségszinten kéne már működnie, úgy, hogy az órai anyagban még csakk a hármas szorzótáblát kezdik épp venni. Vagy az is tipikus bizonyos iskolákban, amit Chelsey is leirt, hogy Bolyaira direkt úgy osztják szét a csapatokat, hogy azok a gyerekek, akik együtt jobb eredményt hoznának, szétrakják. A feladatok pedig korosztályosan úgy vannak összeállítva, hogy egy gyerek idő híján nem fogja tudni végigcsinálni. Ráadásul nem ártana legalább egy alkalommal csapatban gyakorlás, hogy a gyerekek magabiztosann szét tudják osztani a típusfeladatokat vagy részfeladatokat aszerint, hogy melyik versenyző miben igazán jó. Ha csak ad hoc odamennek, harmadikosként, s nekiállnak négyen szépen együtt minden feladatnak, mert maguktól 8-9 évesen így hiszik jónak, abból mindenképp csalódás lesz.

Tényleg tisztelet és köszönet ismeretlenül is, hogy te mindezt megadod a tanítványaidnak!

Ne felejtsétek el, hogy a szaktanár nem csak délutáni szakkör keretében készíti fel a gyereket egy-egy versenyre: igazából az egész évi munka az, h elsajátítja a tananyagot a gyermek, ez mind a felkészítés része is.

Délelőtt, a tanórán is felhívom a gyermek figyelmét (h ez tipikus bolyais feladat lehet, v. simonyis - én német-magyar szakos vagyok.) Vagy németórán - mire menne a gyermek az én tanórai "felkészítésem" nélkül?

Ezeket csak kiegészíti a délutáni 1-1 óra versenyfelkészítés.

Tehát nem felkészítőtanárnak hívni a szaktanárt, szerintem nem fair.

Mondom ezt úgy, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van lehetőségem felkészítőt tartani a gyerekeknek, szeptemberben indulunk a Bolyai csapatversennyel, majd jön sorra a többi. Én bizony a tananyagot is igazítom hozzá, ez is a felkészítés része, hogy bár a tk később venné, én előbbre veszem, m tudom, hogy az adott évfolyam versenyfeladatai között lesz.

Több oldala van a versenyfelkészítésnek, nem csak a típusfeladatok begyakorlása.

És hiába van 1-1 óra tehetséggondozási órakeretem, azért a több évfolyam több irányú felkészítése ebbe nem fér bele... van azért elég ingyenmunka is, ami nyilván az egyébirányú tevékenységektől veszi el az időt. Nincs 16 óráig tartó időnk az iskolában, amibe iskolában töltött "szabadidő" férne...

Zrínyi van másodikosoknak is, Bólyai csak harmadikosoknak. De én már elsőben is akadtam ki rám sózott rajzpályázat miatt, jól nem írtam fel a felkészítő tanár nevét a rajzlap hátára - a gyerek így is boldog volt, hogy a polgármester úr átadta az első díjat :) (Persze véletlen nem írtam rá a tanár nevét, nem tudtam, hogy kellene ;) Ha a suliban ül délutáni időkben órákat rajzolgatva, akkor biztos valakinek eszébe jut mindent is ráírni ;) )

Harmadikban a magyar Bólyai került úgy terítékre, ahogy nálatok a matek, akkor már szülőkként kaaptunk emailben "kötelezvényt". Részemről az nem is hatott meg, esélyem nem lett volna annyi szólás-mondást a gyerekbe tömni, amennyi oda kellett...

Persze, hogy jelentkezhet bárki. Nem erről volt szó.

Ha megnézed egy évre - úgy tűnik átmenetileg - többen kerülhettek meg egy magasabb szintű megmérettetésre, mint máskor. Nyilván ez a verseny végkifejletét nem igazán befolyásolja. De a gyerekeknél egyénileg a sikerélmény sokat számíthat, hogy a későbbiekben miként viszonyulnak a matek tanulásához.

Ez így egy gimnáziumban rendben is van.

Ugye onnan indult, hogy én a kicsik ösztönzését szorgalmaznám, mert nem mindenhol ilyen támogató az iskola. S függetlenül attól, hogy az én gyerekem nem lesz újra másodikos, sőt, másik gyerekem sincs és nem is lesz már. Ott abban az osztályban sok tehetséges gyerek fordított hátat ha nem is egy életre, de hosszú időre a versenyzésnek. És az nem a gyerekek inkompetenxiájából adódott. Tényleg olyann helyzetben jobb, ha kategorikusan kijelentik, hogy a) nincs versenyzés b) aki akar, versenyez, de oldja meg maga, dee az, hogy piciket küldenek és nem készítik semennyire sem fel, az nem okés. Szóval maradjunk a másodikos korosztálynál :)

Igen, olyan van, hogy ha önként csinál valamit és elakad, akkor odamegy a tanárhoz és az segít.

Számomra ezek a különbségek

1)nem motiválják külön a gyerekeket a versenyre

2)nem szólnak bele abba, ki mire, milyen formációban megy, ha csapatverseny

3)nincs versenyspecifikus felkészítő szakkör

4)jellemzően a tanulónak magának kell megkeresnie a felkészítő anyagot (sok minden megtalálható a suli honlapján)

5)a tanulónak kell a konkrét elakadásnál megkeresni a szaktanárt és segítséget kérnie

Tehát ott a rendszer a belső motivációra és önállóságra épít, a csoportos általános tehetséggondozás a jellemző.

Arra ne számítson senki, hogy az ő gyerekére majd felfigyel valaki és a szárnyai alá veszi, vagy az ő kiemelten extrán tehetséges gyerekéhez fogják igazítani a haladási iramot. A gyereknek kell megtalálnia a mentorát. (Van ilyen program is az iskolában, tehát a lehetőség adott).

A gyerekek nem maguktól találják ki a versenyeket, a tanárok agitálják őket, jelentkezzenek minél többen. Sőt, úgy is jártunk egyik gyerekemmel, hogy miután nem ment el a verseny döntőjére, amire egyedül készült, még számon is kérte a tanár, hogy ezt mégis hogy merte megtenni.

A Bólyai versenyen éppen díjazzák a legtöbb gyereket benevező tanárt, ill. akinek jó eredményt értek el a tanulói. Nyilván nem ebből fog meggazdagodni, ahogy a gyerekek jutalmazása is jelképes. Ahogy a fiam fogalmazott, szombaton Ő is szívesebben szórakozott volna, mint versenyre menjen, ahol természetesen a tanár neve szerepel, mint felkészítő tanár. A gyerekek szerették volna elérni, hogy a valódi felkészítő kerüljön be, de nem sikerült. A gyerekek is pluszban vállalják az esetenkénti heti 34-36 óra mellett.

Alsóban pedig valóban 4-ig bent kell lenni a gyerekeknek, nálunk iskolaotthon van. Beleférhetne a felkészítés, igaz udvari játék, szabadidő helyett, ahogy itthon is ebből veszünk el.

Nem véletlenül írtam, hogy tisztelet a kivételnek, mert van pedagógus, aki meg tudja oldani, de sajnos ez a kevesebb.

És ha már megszólítottál, nyilván az én hibám, de igen dolgoztam, túlóráztam ingyen, nem volt kérdés, kellett, csináltuk. ( nem pedagógusként )