Közel az 50-hez van remény? (beszélgetős fórum)

Tisztázni kellene itt néhány dolgot.

Van a semmirekellő férjed, akihez valamiért ragaszkodsz.

Miért ?

A gyerekek miatt. Hány évesek, Ők mit szólnak a kialakult helyzethez ?

Közös vagyon miatt.

Mert tartasz tőle, hogy megszólnak.

Vagy miért ?

Hány éves a férjed ? Mi a betegsége ? Ha nagyon beteg leszázalékolják, van miből éljen, vagy bevonuljon valamilyen otthonba. Ha nem elég beteg, csak jajgat, akkor, meg zavard el dolgozni, ne éljen here módjára. Dolgozott egyáltalán ?

Ami a szeretődet illet, Ti egymásnak csak a szexre kelletek, ami nem baj, de ennél többet a helyedben ettől a kapcsolattól ne várj, ne is akarj, sőt...

A helyedben mind a két pasit kidobnám, ne legyél Teréz anya. Szexre mindég találsz valakit és amíg nem találod meg az igazit, addig élj függetlenül, szabadon. Ez a két pasi nem ér ennél többet.

Szerintem is.

Mindenesetre én abból indulok ki, hogy hajlamosak az emberek elfelejteni évtizedeket, ha jön egy új szerelem, és onnantól már mindent rossznak látnak, de ha megkérdezem, hogy hát miért voltál vele akkor együtt évtizedeket, ha annyira rossz volt? Akkor arra már nem tudnak válaszolni.

Most mindenesetre a sokáig mégis jó volt csóró és beteg. Dobjuk ki!

A másik férfitől függetlenül én kiraknám a férjet, ha nem is azonnal. Eddig sem dolgozott, eztán sem fog, érzelmileg is csak púp a hátadra.

Ha egy fél lakás ára maradna neked, akkor 50 körül még kaphatsz olyan hitelt, amit vissza tudsz fizetni, a férj meg oldja meg!

Mit is mondhatnék?

Nincs kedvem még egyszer nekifutni.

Nem ő titkolta, hanem a pasi.

A nőnek nyilván semmi oka nem volt titkolni.

Mit nem értesz? A férje hosszabb ideig nem volt velük, volt egy hosszú kapcsolata.

Na mindegy:)

Nemhogy 50 felé, hanem 60 sőt 70 felé is akadnak még jó évek, kár azokat az őrlődésre pazarolni.

Rendet kell csinálni az életedben, Ilsza. Férjedurad egy lyukas garast sem ér. A szánalom nem alap arra, hogy helyette dolgozz. Dolgozzon csak ő magára, éljen meg végre maga.

A szívszerelmed hideg ember, ezt vagy el tudod fogadni, vagy nem. El lehet az ilyesmit tolerálni, de nem szabad vele túl szoros kapcsolatban lenni. Maradj önálló. Segítséget elfogadhatsz tőle, de ne élj vele. Szerintem ne... :-)

Ezt nem értem.

Ha a pasi házas, akkor miféle erkölcsi jogalapja lett volna a nyílt kapcsolatnak?

A férfi nyilván félredugni szeret, (úgy-ahogy, csak lájtosan, szerelem nem annyira fontos) nem fel nem rúgná a házasságát. Akkor még jó, hogy titkolja.

Kié a lakás? Kinek a nevén van?

Ha a férjed elhagyott benneteket miért kellett neked titokban az újjal?

Nem tudod megoldani, hogy tényleg egyedül legyél és éld az életed most már ahogy te szeretnéd és neked jól esik?

A régit már nem szereted, az új meg téged nem szeret...annyira.

Én biztos nem fogadnám vissza a régit. Mi az, hogy nincs jövedelme és munkája sem volt? Akkor eltartották, akarod most te eltartani? Kell ez neked?

Én biztos nem tenném, nem született meg az a férfi aki mellettem herevere én meg dogozzak.

Persze, segíts neki, a gyermekeid apja, de van egy határ.

Az új meg? Nem tudom, te érzed. Én ha azt érezném, hogy nem vagyok fontos, már nekem sem lenne fontos az illető. Legyen tartásod, büszkeséged.

És, hogy van-e remény? Naná! Az új szerelem bármikor betoppanhat az életbe. Csak a régi hagyjon, te meg éld az életed, ahogy neked jó, így 50 felé. Ne telepedjen rád a régi mert abba tényleg bele fogsz rokkanni.

Egyébként a gyerekek még veled? Dolgoznak, felnőttek?

Én emberségből segítenék a férjemnek és nem dobnám ki.

Ezt a szerelmet meg fenntartásokkal kezelném. Nem rúgnék fel érte mindent, sőt semmit se.

Te magad írtad, hogy oda vagy érte, ő meg nem annyira...

Még egy szerelem nem biztos hogy jön, de ez nem indok arra, hogy úgy ugrálj, ahogy ez a pasi fütyül. Számára te nem vagy egy katartikus élmény. (nem én mondtam, te írtad).

Legyen eszed.

Nekem az már önmagában elég lenne, hogy ne gondolkodjak: a nehéz természet, meg hogy ő nem is akar annyira ... Ilyen férfi miatt biztos, hogy nem tudnék őrlődni.

Valami miatt visszafogadtad a férjedet, megbocsájtottál neki. Vagyis látszólag. Mert az ő régi hibájára hivatkozva próbálod felmenteni magad.

Jó, tudom, nem erkölcsi kérdés volt, hanem hogyan tovább.

Ezt csak te tudhatod.

De hogy mindig kísérteni fog a sz.arban hagyott nyomorult gondolata, ha elhagyod, az biztos. 😵

Ilsza, kedvesnővér vagy a férjed mellett, aki nem érdemli ezt meg.

Ha most elengeded a kezét, az az életébe kerülhet, de mégis meg kellene tenned. Ne élősködjön tovább rajtad.

A két éve tartó szerelem sem biztosíték arra, hogy az ő karjaiban majd boldog lehetsz. Ha már most is követelőzik, mi lesz később?

Dobd ki a férjed, de ne engedd oda a helyére a másokat. Maradj egyedül, és próbálgasd ki a saját erődet. Ne őrlődj hanem lépj, de egyedül.